Utána dolgozott az építőiparban ácsként, szállodában recepciósként, volt éjjeliőr, mérlegkezelő hulladéktelepen, pultos kocsmában, biztosítónál értékesítő, ötven lagzi erejéig vőfélykedett is. Igazi útkereséssel teltek a húszas évei. Aztán 2015. januárjában megismerkedett a sajtkészítéssel, akkori párja, Bea kezdeményezésére.
– Ha az ember sokat olvas élelmiszerekről, egészséges életmódról, vegyszermentes növénytermesztésről, előbb-utóbb belátja, hogyha igazán tiszta alapanyagból szeretne ételt készíteni, akkor vagy drága pénzért kell megvásárolnia, vagy magának kell megtermelnie. Először permakultúrában kezdtünk növényeket termeszteni. A témának utánolvasva egy nap ráakadtunk az indiai panír sajt receptjére. Eleinte nem nagyon tudtam mit kezdeni az ötlettel, mert a trappistán, a kockasajton vagy a tömlős sajtokon kívül nemigen ismertem őket. Ennek ellenére kíváncsivá tett, úgyhogy vettünk nyers tehéntejet, hátha valami izgalmas dolog kerekedik belőle. Először, ha jól emlékszem, 2 litert vásároltunk, de rá egy hétre már 5-öt, aztán 10-et, és így tovább.
A negyedik próbálkozás után, amikorra jobban belemélyedtünk a témába, megtudtuk, hogy a „nagyok” tejoltóval készítik sajtot. Ez is elkezdte izgatni a fantáziámat: mit takar az oltó? Úgyhogy egy közeli állatpatikából beszereztem 1 decilitert ebből a folyadékból a tevékenységünk továbbfejlesztéséhez. A hozzá mellékelt receptet követve készült el az újabb adag csoda: igazán finom gomolyát készítettünk vele. Büszkén tettem fel sajtjaim fotóit a Facebookra, és a kommentek nem sokat várattak magukra. Mindenki azt kérdezte, mikor és hol lehetne megkóstolni, és hogy mennyibe kerül Először szabadkoztunk, hogy nem eladó, de ha meg szeretnék kóstolni őket, akkor szívesen látjuk az érdeklődőket egy szelet sajtra. Sőt, mindenkit sajtkészítésre bátorítottunk, mondván, nem nagy mesterség ez! Szívesen elküldjük az általunk használt receptet, és az eredmény biztosan nem marad el; mégsem tágítottak.
A nagy érdeklődésnek köszönhetően a sikert megtapasztalva meglátták a piaci lehetőséget, és elkezdtek nagyobb mennyiségű tejet rendelni és nagyobb méretű, bár most már kezdetlegesnek tekintett eszközöket beszerezni és kísérletezgetni.
Jöttek is sorra a kezdőkre jellemző hibák, és tapasztalat híján a megválaszolatlan kérdések. Mondjuk, akkor még nem gondoltam volna, hogy alig 5 év elteltével ebből fogok élni, de csak csinálgattuk-javítgattuk a technikánkhoz és eszközeinkhez passzoló recepteket, és újabb sajtokat is kipróbáltunk. Ekkor került a képbe a parenyica, ami mára termelésünk zászlóshajójává vált.
Időközben Ramóna lett a párom, és vele is folytattuk a sajtozást.
Sokat fejlődtünk 2015 óta. Rengeteg munka és izzadság van a mai tevékenységünk mögött. Gyakorlatilag a nulláról kezdtünk, mind a tudás, mind az eszközök tekintetében. Bizony voltak mélypontok, kudarcok, de a fogunkat összeszorítva is, mindegyiken túltettük magunkat.
Amikor édesanyámék felismerték, hogy a sajtkészítésben van perspektíva, a rezi szőlőhegyen megvásároltak nekünk egy régi présházat, amit ideálisnak tartottunk egy sajtműhely kialakítására. Szerencsések vagyunk, hogy ők mellénk álltak.
Mert mindig van hová fejlődni. Egyébként hűen tükrözi az 5 éves növekedést, ahogy fokozatosan egyre nagyobbra cseréltük az edényeinket. Mint már mondtam, 2 literrel kezdtünk, manapság pedig nem ritka, hogy 300 liter tejet dolgozunk fel egyetlen nap – ráadásul azt mind parenyicának. Mivel járunk fesztiválokra, expókra, piacokra, hogy minél szélesebb körben értékesítsük a termékeinket, olyankor szükség van a termelésünk növelésére.
Cserép Róberték nemcsak pontosan beosztják a sajtkészítéshez szükséges időt, hanem már a fejlesztéseket is megtervezték.
– Már 2015 második felében az volt a gondunk, hogy hogyan préselhetnénk még több sajtot. Úgyhogy egy asztalos barátom segítségével készítettünk egy nyomószerkezetet, ami harminc darab 0,5 kilogrammos sajtot tud préselni egyszerre. Hamarosan kellet belőle még egy, úgy bevált a prototípus.
A mai sajtpréseink már rozsdamentes anyagokból készültek, amivel még jobb higiéniai feltételeket tudunk teremteni.
A sajtkínálatunk három fő pillére a gomolya, a parenyica és az orda. Ha jól emlékszem, a kezdet kezdetén, körülbelül 1 évig csak gomolyát készítettünk, különböző variációkban. Viszont ahogy a parenyica utat tört magának, az idők során az összes sajtunk füstöltté vált. Rájöttünk, hogy a gomolya élvezeti értéke szintet ugrik, ha bükkfaforgáccsal előállított illatos füsttel itatjuk át. Nem mellesleg a füstölés tartósabbá teszi a sajtokat, vagyis hosszabb szavatossági időt garantálhatunk nekik. Ma már csak elvétve kérnek a vásárlóink füstöletlen sajtot, úgyhogy ezt külön jelezniük kell.
Annyira felerősödött bennem a vágy a világ élhetőbbé tételére, hogy már a sajtjainkba kerülő zöldségeket is mi magunk termeljük a sajtműhely alatti birtokon. Fokhagymát, lila hagymát, snidlinget termesztünk, természetesen vegyszermentesen, de a diónk is ilyen.
A heti beosztásunk úgy fest, hogy általában négy-öt napot szánunk belőle termékeink készítésére és értékesítésére. Kedd-szerdán sajtot és ordát készítünk, csütörtökön a sajtokat füstöljük és vaníliapudingos desszertet készítünk az ordából, egy-két nap pedig az értékesítésé. Persze előfordul, hogy másképp gyűlik össze a tej, de általánosságban így fest a heti menetrendünk.
Régi tervünk egy igazi, sajtosnak való sajtkád legyártatása, amit programozni lehet a tej hűtésére és fűtésére is, ami a mennyiség növelése mellett is lehetővé tenné a lehető legjobb minőségű sajtok előállítását. Ugyanis fontos, hogy minden egyes alkalommal és a sajtkészítés összes stádiumában megegyezzen a receptben előírttal a hőmérséklet: ez teszi lehetővé az ugyanazon a magas színvonalon való termelést.
Az évek során sokan megkóstolták termékeinket, Londontól, Moszkváig megjárták a kontinenst. Egyre több vendéglátó egység és szálloda érdeklődik irántuk, sőt, már a vannak is partnereink a szektorban.
A jó sajt titka az állatok megfelelő takarmányozása. Ha úgy tetszik, a gazda és az állat egyfajta szimbiózisára van szükség hozzá. Ha elegendő jó minőségű takarmányt kapnak, amit megfelelő gondozás egészít ki, akkor ezt tartalmas, illatos friss tejjel hálálja meg az állat. Jelenleg magyartarkák és holstein-frízek tejét dolgozzuk fel, de már a Kárpáti borzderes felé is kacsintgatunk, mind fajtamentési céllal, mind a haszna miatt.
Mindehhez még rengeteg pénzre van szükségünk, de szerintem megéri, ha egy önfenntartó gazdaság kialakítása a cél.
