A zöldségfélék termőterülete a 2000 és 2003 közötti lendületes növekedést követően 2004 és 2010 között mintegy a felére csökkent, majd újra bővült, 2019-ben valamivel meghaladta a 89 ezer hektárt. A KSH gazdaságszerkezeti összeírásai szerint a zöldségtermesztésre szakosodott árutermelő gazdaságok száma 2010-től enyhén nőtt, 2016-ban mintegy 6800 volt, közölte kérdésünkre az Agrárminisztérium. A 2003 utáni területszűkülés zömmel a fűszerpaprika, a szabadföldi paprika és az ipari paradicsom termesztésének visszaesésére vezethető vissza, de görögdinnyéből és csemegekukoricából is kevesebbet termeltek.
A szakember szerint erre bármikor számítani kell a növénytermesztésben, hiszen ha valamelyik terméknek visszaesik a kereslete, vagy lezuhan az ára, akkor arra – főleg az egyéves tenyészidejű kultúráknál – a termelők gyorsan reagálnak, kevesebbet termelnek belőle. És ennek az ellenkezője is igaz.
Kevés az ember és a hatóanyag
A zöldségtermesztés területét tekintve 2010-ben volt a mélypont, az akkori 67 800 hektár 2018-ra 94 100 hektárra nőtt, ám azóta újra valamelyest csökkent, jelenleg 89 300 hektár. Hunyadi István szerint ez nagyrészt a mezőgazdaságban tapasztalható munkaerőhiányra vezethető vissza. A kézimunka-igényes kultúrák visszaszorulására továbbra is számítani lehet, helyettük a jól gépesíthető fajok termesztésének a növekedése várható.
Az emberek szeretik, ha egész évben, vagy legalábbis majdnem egész évben van munkájuk, és tervezhető fizetésük, így az idénymunkákra egyre kevesebb a jelentkező. De azért is nehéz elegendő embert találni a kertészeti munkára, mert a termékek ára nem bírja el azt a bérigényt, amit sokan elvárnak, és az ipari vagy a szolgáltató szektorban megkapnak.
A klimatikus viszonyok változása is szerepet játszhat egy-egy növénykultúra termesztésének visszaszorulásában. A gyümölcsök közül ezért termesztenek egyre kisebb területen málnát és szedret, mindamellett, hogy ezek is kézimunka-igényes fajok, tehát két gond egyszerre sújtja a termelőit.
Az engedélyezett növényvédő szerek körének szűkülése minden zöldség- és gyümölcskultúrában kihívás, mert a hatóanyag-kivonásokkal nem tart lépést a technológiai fejlesztés, valamint a rezisztencianemesítés.
A rezisztencianemesítés pedig jóval hosszabb folyamat, mint az egy rendelettel érvényesíthető hatóanyag-kivonás, magyarázta az ügyvezető.
Miből mennyit
A területnagyság alapján a zöldségfélék közül a csemegekukorica, valamint a zöldborsó áll az élen, majd ezeket nagyságrenddel kisebb területtel – csökkenő sorrendben – követi a görögdinnye, a paradicsom, a fejes káposzta, a fűszerpaprika, a vöröshagyma, a zöldpaprika, a petrezselyemgyökér, a sárgarépa, a zöldbab, a fokhagyma, az uborka, a sárgadinnye. A csemegekukorica termőterülete az előző két-három évben 37 ezer hektár körül volt, a zöldborsóé is elérte a 20 ezer hektárt, és ipari paradicsomból is egyre többet termelünk 2010 óta.
Bár ez utóbbi zöldségfajból a hajtatás előtérbe kerülése áll a terület csökkenése mögött, tudtuk meg az Agrárminisztériumtól.
A termőterület kismértékű csökkenése nem jelent feltétlenül kevesebb össztermést, az elmúlt évtizedben ugyanis számottevően emelkedett a fontosabb zöldségfélék termésátlaga. Ez elsősorban a technológiai korszerűsítésnek és a szaktudásnak, illetve egyes zöldségfélék esetében a hajtatásos termesztés elterjedésének köszönhető.
Megtermelhetnénk, mégis importáljuk
Magyarország a világ egyik vezető csemegekukorica-exportőre (konzerv és fagyasztott termékből is), a betakarított termés döntő többsége feldolgozás után a külpiacokon talál gazdára. Emellett kiemelkedő a földolgozott zöldborsó kivitele, és arányaiban a spárgáé is, ezt frissen exportáljuk. Ezekből a termékekből elhanyagolható a behozatal.
Némely zöldségkultúra termesztéséhez kiválóak az adottságaink, mégis behozatalra szorulunk a fogyasztói igények kielégítésére. Vöröshagymából megtermelhetnénk az ország egész éves ellátására elegendő mennyiséget, ám a tárolókapacitások hiánya miatt a termés rövid időszakban zúdul a piacra, ezért utána külföldről kell behozni. Burgonyából is hasonló a helyzet. Gyökérzöldségekből több a tárolási lehetőség, de persze az is fejleszthető lenne, mondta Hunyadi István.
Fogyasztásösztönzés
A zöldségfogyasztás az elmúlt évtizedben érdemben emelkedett, ami kedvező a lakosság egészségi állapota szempontjából. Az egy főre eső zöldség- és burgonyafogyasztás 2010-től 2018-ig fejenként 6,5 kilogrammal lett több (+8,4%), burgonyafogyasztás nélkül pedig mintegy 9 kilogrammal (+18,8%). A fogyasztás növekedését ösztönözte a lakosság elkölthető jövedelmének dinamikus emelkedése az utóbbi évtizedben, mivel a zöldségfélék iránti vásárlási hajlandóság ettől nagyban függ.
Az Agrármarketing Centrum Nonprofit Kft. (AMC) rendszeresen meghirdet népszerűsítő kampányokat, hogy erősítsék a tudatos és elkötelezett fogyasztói magatartást, és ráirányítsák a figyelmet a minőségi magyar élelmiszerekre. További cél az egészségtudatos vásárlásra és táplálkozásra való ösztönzés, valamint a magyar agrárium és élelmiszergazdaság versenyképesség-növelésének támogatása, a magyar agrártermékek belföldi és külföldi piacra jutásának elősegítése.
Célzott támogatások
A zöldségtermelés növelését az Agrárminisztérium átfogó eszközrendszeren keresztül támogatja. A Vidékfejlesztési Program keretében több pályázat is célzott támogatást nyújt a kertészeti ágazat beruházásaihoz, így üveg- és fóliaházak építéséhez és korszerűsítéséhez, hűtőházi kapacitások fejlesztéséhez, vagy az öntözésfejlesztéshez. A termelői értékesítő szervezetek támogatása vagy a zöldségtermesztők által igénybe vehető, termeléshez kötött támogatás szintén segítség az ágazatnak.
A Vidékfejlesztési Program pályázatai révén a kertészeti ágazat több mint 100 milliárd forintnyi forráshoz jutott a 2014-20-as időszakban. Több mint 23 milliárd forint támogatással épülnek üveg- és fóliaházak, kerülnek beszerzésre kertészeti gépek, valamint további 22 milliárd forint pályázati forrást kapnak a termelők gomba- és hűtőházak létrehozására.
Értékes beltartalom
A Szent István Egyetemen készült tanulmány szerint az egész év során frissen megvásárolható zöldségek köre folyamatosan nő, és egyre csökken a nyári és a téli félév fogyasztása közti különbség. A feldolgozott termékek szerepe kissé csökken. A táplálkozási divatok kedveznek a zöldségfélék fogyasztásának.
A zöldségek, gyümölcsök beltartalmi értékeit befolyásolja a fajta genetikai háttere, a termelés színhelyén jellemző környezeti tényezők, azaz a talaj és az öntözővíz minősége, a fény- és hőviszonyok. A termesztéstechnológia – mint az öntözés, trágyázás – szintén változtathat a termény minőségén, de ki kell még emelni a fejlettségi, érettségi állapotot is, azaz a betakarítás helyesen megválasztott időpontját. A tárolás és feldolgozás módja ronthatja a termény minőségét. A fitonutriensek olyan, a növényekben előforduló vegyületek, melyek nem szolgálnak tápanyagként, de gátolják a krónikus betegségek kialakulását, tehát elsősorban azok megelőzésében van szerepük, nem a gyógyításban.
Sok fehérjét és D-vitamint tartalmaznak a gombák (utóbbi a termesztéstechnológia függvényében), E-vitamint pedig a petrezselyemlevél, a paprika, a leveles kel, a spenót tartalmaz sokat.
A zöldségek azonban káros anyagokat is felhalmozhatnak. Amennyiben az asszimiláció nem tud lépést tartani a gyökérzet nitrátfelvételével, a nitrát feldúsul a szárban és a levelekben. A felhalmozódást leginkább a talajoldat nitrátkoncentrációja, a hőmérséklet, a fényviszonyok befolyásolják.
Biztonságosabb a helyi
Egyre nagyobb gondot okoznak világszerte a zöldségekben, gyümölcsökben található vegyszermaradványok, melyek helyzetéről rendszeresen tanulmányt ír az Environmental Working Group (EWG) amerikai környezetvédő szervezet.
A probléma azért is súlyos, mert annak tudatában vásárolunk zöldségeket, gyümölcsöket, hogy ezzel hozzájárulunk az egészségük fenntartásához, miközben a bennük található vegyszerek ártanak nekünk.
Utánuk következik a zeller, a paradicsom, az uborka, a koktélparadicsom, a saláta, a zöldborsó és a kék áfonya. Mivel ránézésre megállapíthatatlan, hogy az adott termény tartalmaz-e vegyszermaradványt, az EWG más szempontokat ajánl a kockázatok csökkentésére. A külföldről behozott árunak a szállítás miatt hosszabb ideig kell megtartania vonzó küllemét, ezért lehetőség szerint célszerű a belföldön éppen érő terményeket vásárolni. Sokan a lelkiismereti-bio terményekre esküsznek, akkor is, ha sokszor kevésbé szépek, avagy néhol kórokozók, kártevők nyomai is felfedezhetők rajtuk.
