Nehezen indult a szezon, a tavasz kimaradása és a korai nyár komoly gondokat okozott a méhcsaládok és a növények fejlődésének versenyében: a méhek veszítettek, hiszen alaposan lemaradtak. Ennek következményeként idén nem sikerült repcemézet pergetni – nem voltak még gyűjtőképesek a családok.
Ez az állapot fennmaradt még az április végén berobbanó akácvirágzás idejére is. Az korai, síkvidékeken virágzó akácok az első 7-10 napon semmit sem mézeltek.
És persze a méhek is kezdték utolérni önmagukat, naponta 1500-2000 méh egyeddel gazdagodtak a családok. Így a korai akác vége és a később virágzó, főleg a közép-hegységeinkben tenyésző akác adott a méheknek annyi nektárt, amiből tudtak annyi mézet készíteni, amit a méhészek kipergetve, eladva átlagos évet tudhatnak maguk mögött.
Nehéz pontos adatot, számot megadni, de idén nagyjából 10-12 ezer tonna akácméz termett.
Az átlagos termés nem csak az aktuális időjárás, hanem a téli méhcsalád-veszteség következménye is, hiszen a 2017 őszi méhcsaládszám (kb. 1,2 millió) mindösszesen fele termelt jónak, átlag felettinek mondható mennyiségű akácmézet.
Merre repülnek tovább?
Az idén minden virágzás az átlagos évekhez képest korábban zajlik le a nagy hőség miatt. Napjainkban virágzik a szelídgesztenye, a somkóró, a bükköny, a kislevelű hárs, a facélia, hogy csak néhány méhlegelőt említsünk. Sajnos ezek tenyészterülete szétszórt, nem összefüggő, így kevés méhésznek adatik meg az a szerencse, hogy ezekről később mézet pergessen.
Hamarosan nyílik az ezüsthárs, ami őshonos fánk, és zárt állománya már több méhésznek adhat árbevételt. Általában június 20-25. között szokott elkezdeni virágozni, ez idén korábban lesz. A napraforgó is sokkal fejlettebb fenológiát mutat, egyes helyeken akár két hét múlva kezdődhet a virágzás. Mindez biztosan előrevetíti:
