Szabados Vivien Bianka és Szabados Andor osztják meg saját tapasztalatikat arról, milyen buktatókkal is kell szembenéznie egy gazdálkodónak ha friss vállalkozásba kezd:
– Korábban már bemutatkoztunk a Kistermelők Lapjának hasábjain és egyéb fórumokon. Mivel az interneten elérhetőek vagyunk, sokan megtaláltak minket telefonon, e-mailben és facebook oldalunkon egyaránt. Ez hozzásegített ahhoz is, hogy ismertebbek legyünk mind a szakmai szemek, mind a hozzánk hasonló lelkes, minőségi kecsketenyésztés iránt érdeklődő vagy már elkötelezett állattartók előtt.
Tévhitek eloszlatása
Az elmúlt két évben megfordult nálunk néhány fiatal pár, akik szintén kecskesajtkészítéssel szeretnének foglalkozni. Számtalan vásárló örül, hogy találnak hozzánk hasonlókat a sokak által csak Mordorként (Árnyak földjeként) aposztrofált északborsodi régióban. Járnak nálunk környékbeli gazdák, akik segítenek ellátni gazdaságunk nehezebb feladatait, mint a takarmánytermelést, a szállítást és egyéb gépi munkákat. Tiszteletét tette nálunk választókerületünk országgyűlési képviselője is, aki örömmel fogadta nem mindennapi vállalásunkat, hogy frissdiplomás fiatalként falun gazdálkodni kezdtünk. A beszélgetések, a szakmai és életvitelbeli tapasztalatcserék minden alkalommal visszaigazolnak minket és a fiatal gazdáknak meghirdetett program célkitűzéseit.
A vidéknek szüksége van a fiatalokra, a tudásbázisra és a szakmai segítségre, a megbízható gazdálkodói kapcsolatokra.
1) Amikor macskát kezdtünk tenyészteni, sokan szimplán nem tudták elfogadni, hogy mi több százezer forintért macskát veszünk, majd a kölyköket is egyedenként hasonló magas áron fogjuk értékesíteni. Az első nagy tévhit: „hát akkor veszek én is vagy hármat, és akkor az évente több milliót fog nekem termelni”. Hát persze! Tudjuk, ha ilyen egyszerű lenne az állattenyésztés (akár a hobbi-, akár a haszonállattenyésztés), akkor mindenki ezzel foglalkozna.
Folyamatosan bővül, fejlődik, és jelenleg a gazdálkodásunk legerősebb lába!
2) Maradjunk a „veszek én is 100-at, és akkor milyen jól megéri” filozófiánál, csak kecskékre vonatkoztatva! Sajnos még mindig uralkodik az a tévhit, miszerint a kecske igénytelen állat. Nem, nem az! Tartani lehet igénytelenül, hozzáállni is lehet igénytelenül, de ez nem a kecske elvárásait tükrözi, hanem sok ember általános hozzáállását. A kecskét sokféleképpen lehet tartani, hasznosítani, de vannak alapvető igényei, amik teljesülése nélkül csak elhullások és kárba veszett munka – negatív eredmények várhatók. Nap mint nap látni rossz példákat, senkinek nem kell kimenni a megyéjéből, hogy ilyet találjon.
Ennek több oka is van: a tőkeigény (tenyészállat, istálló, takarmány, feldolgozó-kapacitás), a munkaigény (mindennapi feladatok: fejés, etetés, termék- előállítás, értékesítés, marketing) és még sorolhatnánk…
3) „Ti úgyis támogatásból éltek!” – kaptuk meg valamelyik szomszédtól egy éve, amikor a kertben összeszólalkoztunk. Azt gondoljuk, sokan tévesen vélekedhetnek így a (fiatal) gazdákról, mert „kaptunk” pénzt az államtól a vállalkozás indítására. Meg kapunk pénzt a kecskék után (anyakecsketámogatás) és kapunk pénzt a legelők után (VP – Egységes kérelem). Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy elmondjam minden kételkedőnek:
Minden létező forrást a projektünk fenntartására és fejlesztésére használunk fel, hogy elérjük az öt évre vállalt és a kitűzött célokat. A Fiatal Gazda Pályázat és a támogatások csak lehetőség és segítőeszköz, nem pedig egy életre szóló megoldáscsomag. Lehetőség az indulásra, a fenntarthatóság megalapozására. Emellett sok munkát kell befektetnünk, egyre több időt, energiát és pénzt.
Mi a gazdálkodásunk receptje?
A legfontosabb a megfelelő üzemméret megállapítása után, hogy elhelyezzük magunkat a piacon az állattartó társadalomban. Csak akkor tud a vállalkozás haladni a megfelelő pályán, ha azt előre kijelöljük. Akinek kis céljai vannak, az kis eredményekkel fog gazdálkodni. Akinek nagy céljai vannak, az, ha több buktatóval is, de nagyobb eredményeket érhet el. Ne hagyjuk magunkat félrevezetni, lefékezni. Ha megvan az elképzelésünk, járjunk utána mindennek a vállalkozási alapoktól a tenyésztési módszereken keresztül a hivatali ügyintézésig, majd (ha nem fáradtunk bele, és nem vetjük el az egészet), beszéljük át hasonló gondolkodású emberekkel. A hasznos tanácsokat összegezve vessük papírra terveinket, számoljunk.
Felelősek vagyunk az állatokért, a termékeinkért, a vevők egészségéért, az ingatlanainkért, a pénzügyeinkért, a vállalkozásunkért, mindenért. Minden döntést nekünk kell meghozni. Sikerekért és kudarcokért, nyereségért és veszteségért is mi vagyunk a felelősek. Nem a „tudatlan” fogyasztó, nem a hazug tenyésztő, nem a megbízhatatlan beszállító, nem a bürokrácia, hanem mi magunk. Ízlelgessük ezt, mert úgy érezzük, a legtöbben ezt nem fogadják el, akár kecsketartásról, akár más vállalkozásról van szó.
Sokat már telefonon vagy e-mailben is. 10 éve még egy adóigazolásért is fél napot kellett a hivatalnál tölteni, most meg 5 perc alatt elektronikusan le lehet kérni. Az ENARból állományadatokhoz lehet hozzájutni, a NÉBIH-től és a NAK-tól szakmai segítségre számíthatunk. Való igaz, még így is sok az ügyintézés, de most már látszik, a hivatalok és az MJKSZ is értünk, állattartókért, tenyésztőkért vannak. Merjünk kérni, merjünk belevágni! Fogalmazzuk meg a megfelelő kérdéseket, és akkor kapunk segítséget. Mi adtunk tájékoztatást telefonon is a kecske támogatásokról, őstermelői vagy vállalkozói ügyintézésről és törzskönyvezési kérdésről. Nem azért, mert mindent tudunk, csak mert már sok mindennek utánajártunk. Az elmondottakon kívül az egyik legnagyobb segítség, amit egy kezdő állattartónak adhatunk, hogy elmondjuk, milyen ügyben melyik hivatalt, szervezetet kell keresni, és mi az ügymenet. Nem a mi feladatunk lenne, de kifejezett szándékunk volt a tenyészet megalapításakor (akárcsak a macskatartásnál), hogy megfelelő tájékoztatást adjunk az érdeklődőknek, mint ahogy mi is megkaptuk ezt kezdőként egy-két lelkesebb és tapasztaltabb tenyésztőtől.
A gazdálkodásunk első pillanattól kezdve átlátható, mind a tenyésztést, mind a vállalkozást illetően. Az elmúlt két évben elértük, hogy egyre bővülő termékpalettával, biztos termeléssel az összes tejtermékünket el tudjuk adni az általunk szabott áron. A tenyészállataink is gazdára találnak, és mi dönthetjük el, kinek szeretnénk jószágot eladni, és kinek nem. Az új istállónk is felépült, korszerűbb nevelőistállót rendezünk be. Mindketten a Széchenyi István Egyetem mosonmagyaróvári karán PhD képzésen veszünk részt, többek közt azért, hogy a meglévő hazai tudásbázist bővíthessük, segítve a honi kecsketenyésztés előrehaladását. Sokszor kérdezik a véleményünket más tenyésztőkről. Mi sem jártunk mindenkinél, nem is vagyunk kapcsolatban minden alpesi tenyésztővel, ezért azt szoktuk javasolni mindenkinek: menjen el ahhoz a tenyésztőhöz, akinél vásárolni szeretne, és nézze meg az állományt, a szakmai körülményeket, mint ahogy hozzánk is eljöhet. A saját tapasztalat többet mond minden véleménynél!
Folytatjuk!
A Kistermelők Lapjában a jövőben is folytatja tanácsadó rovatát Szabados Vivien Bianka és Szabados Andor (Kecsegtető Kecskefarm; www.alpesikecske.hu)
