A konferencián egyebek mellett a járvány alatt a magyar agrárium védelmében hozott intézkedéseket ismertették a délkelet-európai országok mezőgazdasági minisztereivel. A megbeszélés részleteiről, a kapcsolatok jövőjéről kérdeztük a helyettes államtitkárt
A koronavírus-járvány világossá tette, hogy a hosszú élelmiszer-ellátási láncok meglehetősen sok kockázatot jelentenek mind az élelmiszer-biztonságra, mind az ellátás biztonságára nézve. Úgy tűnik, ezzel megerősítette a nemzeti, illetve kisebb gazdasági régiók igényét az önellátásra. Hazánkban világosan bebizonyosodott, hogy bármilyen járvány vagy vész üt be, nálunk mindig lesz mit enni. De mennyire van ez így déli szomszédainknál?
– Térségünkben a járvány nem okozott számottevő késedelmet a mezőgazdasági termények és élelmiszerek határokon való átjutásában. A járvány kitörését követően kezdetben ugyan voltak kisebb fennakadások, de ezek rövid idő alatt megoldódtak az érintett államok szoros együttműködésének köszönhetően. Ezen a téren tehát gyakorlatilag változatlanul érvényesült a szokásos ügymenet.
Melyek azok a területek, amelyekből inkább nemzeti önellátásra kellene törekedni?
– Az alapvető élelmiszerekhez való hozzáférés biztonsága nemzeti stratégiai cél, ebből a magyar kormány nem enged sem „békeidőben”, sem veszélyhelyzet esetén. Köszönhetően az idejében megtett járványügyi intézkedéseknek és az ágazatban dolgozók veszélyhelyzetben tanúsított pontos munkájának, ez a cél a járvány egyetlen pillanatában sem volt veszélyben.
Az ellátás biztonsága nem sérült úgy, hogy radikálisabb lépésekre lenne szükség.
A regionális élelmiszer-gazdasági együttműködés mely területei tekinthetők hagyományosnak, és melyek azok, amelyet, amelyeket az utóbbi hónapok hoztak elő?
– Jelentősen nőtt a szállítmányozás fontossága, valamint napról napra felértékelődik a lokalitás szerepe. Bizonyos, hogy a regionális együttműködések, kapacitások súlya az egyik központi kérdés lesz az agrárium rövid és középtávú jövőjében. Magyarország jól áll ebben a globális versenyben.
Milyen lenne az ideális élelmiszer-gazdasági együttműködés a kétoldalú kapcsolatokban? Vannak-e konkrét példák a járvány idején kialakult együttműködésre? Mi lesz ezek jövője?
– A Nyugat-Balkán mezőgazdasága, élelmiszeripara és a magyar szakterület között számos kapcsolódási pont van és lehet még. Régióban gondolkodva, fontos többek között, hogy az időjárás-előrejelzés, a jégkármérséklés és a mezőgazdaság klímaadaptációjában jó legyen az együttműködés, hiszen ezek teremtik meg az élelmiszer-gazdaság alapjait.
Ezen kívül már a járvány előtt is megfigyelhető volt az elmozdulás a nagyobb hozzáadott értékű termékek felé. Ez a térség országainak közös célja.
A nyugat-balkáni országok csatlakozása az EU-hoz számos területen hasznára válhat mind a csatlakozóknak, mind hazánknak. Hogy egy, a mezőgazdaságon kívüli területet említsek, a határvédelem és a migráció kezelése is más alapokon nyugodhatna. És miért lenne jó a magyar élelmiszer-gazdaságnak, ha a nyugat-balkáni országok csatlakoznának, illetve miért lenne jó nekik?
– A legfontosabb indok valóban a stabilitás növelése és kiterjesztése. Emellett, ha a balkáni országok harmonizálják a szabályozásukat az uniós szabályokkal, akkor az élelmiszer-biztonság növekszik a térségben. Mivel összevethető méretű és hagyományú agrárgazdaságokról van szó, nem kis jelentősége lesz a szövetségépítési lehetőségeknek. Valamint hazánk számára kiemelten fontos, hogy a délvidéki magyarság az Európai Unió részévé váljon. Továbbá a Balkán hasznos befektetési lehetőségeket is nyújt Magyarország számára.
Ezzel összefüggésben az élelmiszer-gazdaság területén milyen segítséget adhatunk szomszédainknak a csatlakozásukat elősegítendő?
– A balkáni országok csatlakozásának elősegítéséhez kiváló lehetőségeket teremt az EU Előcsatlakozási Eszköze (IPA). Ennek keretében az EU Twinning Programjának (ikerintézmény-fejlesztési programjának) a célja, hogy a tagjelölt a potenciális tagjelölt és további EU-n kívüli partnerországokban elősegítse a közigazgatás fejlesztését, az uniós joganyag átvételét és alkalmazását. Az ikerintézményi program keretében EU-tagállamok államigazgatási szakértői tudásátadásra épített együttműködési projektekben vesznek részt a kedvezményezett ország intézményrendszerének fejlesztése érdekében.
A Twinning projektek kedvezményezett országai tagjelölt IPA-országok (Macedónia, Törökország, Montenegró) és potenciálisan tagjelölt IPA-országok (Albánia, Bosznia és Hercegovina, Szerbia, Koszovó).
EU-csatlakozásunk óta 13 Twinning projekt végrehajtásában vett részt a magyar agrártárca a mezőgazdaság és az élelmezés fejlesztése érdekében, amelyekből nyolc projekt nyugat-balkáni országokba irányult (Szerbia 4, Koszovó 2, Montenegró 1, Horvátország 1.) A projektek nagy része az élelmezés- és az élelmiszer-biztonság erősítését célozta, amelyek egyértelműen olyan területek, amelyek hozzájárulnak az élelmiszer-gazdaság fejlődéséhez a kedvezményezett országokban.
Az Egyesült Nemzetek Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO és a magyar kormány 2007-ben kötött nemzetközi megállapodása keretében a balkáni térségben az alábbi projekteket finanszírozta a kormány:
• albán halászati szakemberek magyarországi tanulmányúton jártak, ahol 2 hét alatt meglátogatták a halászati intézményeket és a nagyobb vállalkozásokat (2009);
• albán és koszovói szakemberek 2×1 hetes magyarországi tanulmányútjára került sor Magyarország EU-csatlakozásának tapasztalatairól (2010–2011);
• kapacitásfejlesztés és segítségnyújtás az ökológiai termelés fejlesztése érdekében Szerbiában; a 2 éves projekt sikeresen zárult (2016);
• közösségi alapú vidékfejlesztés tervezésének és megvalósításának támogatása Livno körzetben Bosznia-Hercegovinában (2012–2019);
• kisgazdaságok öntözési technológiájának fejlesztése Moldovában a legjobb öntözési gyakorlat, valamint modern öntözési technológiák átadása által (2016–2018).
A program keretében magyar agrárszakértők tartottak előadásokat a három nyugat-balkáni országban az EU-támogatásokról, a falugazdász-hálózatról és a Piaci Árinformációs Rendszerről, Pristinában, Tiranában és Szkopjéban. A kétoldalú szakmai workshopok jó alkalmat adtak arra, hogy a nyugat-balkáni országok szakembereivel, gazdálkodókkal és vállalatokkal megismertessük a magyar tapasztalatokat e témákban.
Az EU-n belüli viták rendezésében számos alkalommal volt hasznos a benne részt vevő országoknak a V4-együttműködés. Valami hasonló regionális együttműködés kialakítható-e a – nevezzük úgy – délszláv államokkal, vagy esetleg a V4-es együttműködést bővítenék tovább? Mi lehet az irány és mi lenne a haszna?
– 2003 óta a Kárpátok-keretegyezmény munkacsoportjaiban egyeztetjük legfontosabb politikai prioritásainkat Szerbiával. Ehhez hasonló platform a Duna-régió Stratégia, amely az EU második makroregionális fejlesztési koncepciója, kilenc EU-s és öt nem EU-tag ország vesz részt a kidolgozásában.
Az együttműködésben Kína mellett 11 EU-tagállam, továbbá Albánia, Bosznia-Hercegovina, Észak-Macedónia, Montenegró és Szerbia vesz részt. Az Agrárminisztérium az immár 17+1 keretében a mezőgazdaság mellett az erdészet és a környezetügy területén működik együtt a partnerországokkal.
A Délkelet-Európai Regionális Vidékfejlesztési Állandó Munkacsoport (SWG) a nyugati-balkáni államok agrártárcáinak együttműködése. Ennek keretében éppen a napokban tartottak videókonferenciát, amelyen az Agrárminisztérium képviseletében biztosítottam róla a térség államait, hogy a magyar kormány változatlanul és egyértelműen támogatja uniós csatlakozásukat. Az említetteken túl, a nemrégiben tartott V4-Balkán csúcstalálkozón a visegrádi országok szintén kinyilvánították, hogy támogatják a térség uniós integrációját.