0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 19.

A megtévesztés bajnoka

Erdei barangolásaink során gyakorta lehetünk figyelmesek a szajkó igen kellemetlen, messze hangzó, éles riasztására. Ezt követően vajmi kevés esélyünk lesz, hogy más madarat vagy emlőst meglessünk a közelben, mert a hang hallatán az állatok tudják, hogy valami nincs rendben – veszély közeledik.

A szajkó azonban nemcsak figyelmeztető kiáltásával, hanem a tölgymakk terjesztésével is szolgálja a magyar rengetegeket. Mintegy 35 centis hosszával a szajkó a nálunk élő legkisebb varjúféle. Nemcsak Európában terjedt el, hanem Észak-Afrikában és Ázsia nagy részén is előfordul. A hím és a tojó között lényegében csak méretbeli különbség van, az utóbbi kisebb.

Remek hangutánzó

A szajkó nem a repülés nagymestere, ezért hosszú távú vonulása csak ritkán figyelhető meg – nem véletlen, hogy 25 alfaja alakult ki. Nálunk a törzsalak honos, viszont a Balkán- és az Appennini-félszigeten élő alfajok kisebb csoportjai ősszel és télen olykor hazánkba is eljutnak. Ezek a rajok meglepő módon dél helyett, jellemzően az ország nyugati területein tűnnek föl.

Ez is bizonyítja, hogy a madárvonulás további rejtélyeket tartogat a számunkra.

Hazánkban a középhegységek és a dombvidékek, különösen a tölgyerdők lakója, de az utóbbi években, főként a mérgezések betiltásával, a szajkók száma jelentősen megnőtt, így újabb és újabb területeket foglalnak el. Mára folyóárterek ligeterdeiben éppúgy előfordulhat, mint nagyvárosok parkjaiban, kertjeiben.

Rokonaihoz – például a szarkához, csókához, dolmányos varjúhoz – hasonlóan, ez a faj is erősen urbanizálódott.

Mivel korábban az alföldi területeken csak ritkán láttak szajkót, a madár népies nevei is inkább más vidékekről származnak. A 19. században hívták mátyásnak, mátyás- és matyimadárnak, de gyakran csak zajgó néven emlegették. Azonban leginkább már akkor is a szajkó elnevezést használták, melynek képzett alakja, a szajkózás a madár hangutánzó képességére utal. Ugyanis képes az egerészölyv kiáltásához, a varjúkárogáshoz vagy akár a kutyaugatáshoz is a megtévesztésig hasonló hangot hallatni. Ugyanakkor leginkább tavasszal, kellemes, lágy hangon is énekelhet. Dala ilyenkor is tartalmazhat különböző utánzásokat, de ez inkább fuvolázó, füttyentgető hangok keveréke, mely kellemes az emberi fül számára is.

Közös munka

A tavasz beköszöntével a madarak párt választanak, és ilyenkor korántsem olyan éberek, mint egyébként. Kisebb csoportokba verődnek, és akár néhány méterre is bevárják az arra járó embert.

De miután a párok kiválnak a csoportokból és elfoglalják saját territóriumukat, újra óvatosabbak lesznek.

A tojó és a hím közösen építi a fészket. Általában 5-6 méter magasra rakják, de olykor előfordulhat, hogy a párok mindössze fél méterrel a föld felett építkeznek a törzs közelében vagy éppen a bokrok aljában. A fészek külső részét erősebb, mintegy 30 centiméteres gallyacskákból készítik, majd befelé haladva egyre vékonyabbakat használnak, a fészek csészéjét pedig lágyabb gyökerekkel, hánccsal, mohával gondosan bélelik.

A tojó 4-7 világos szürkészöldes alapszínű, fakó barnás és szürke pettyekkel tarkított tojást rak.

A 3×2,5 centis tojásokon a tojó egyedül kotlik, bár rendszeresen elhagyja őket 10-15 percre, annak ellenére, hogy a hím mintegy kétóránként eteti. A fiókák 16-17 nap után kelnek ki. Mindkét szülő etet, a begyükben hordják a táplálékot. Csőrüket mélyen a fiókák torkába dugják, ettől azok rángatózó mozgást végeznek, mire a szülők felöklendezik a táplálékot. A fiókák mintegy három hétig maradnak a fészekben. Amikor azt elhagyják, még szinte alig tudnak repülni, de a szülők akár további két hónapig is gondoskodhatnak róluk. Az őszt így is kevés fiatal éri meg, sokan esnek a ragadozók áldozatául. A tél ugyancsak megritkítja a szajkóállományt.

Az erdőtelepítő

Még ma sem tudjuk pontosan, hogy mennyi ideig él egy szajkó. Éber, okos madár lévén csak ritkán sikerül meggyűrűzni; 55 év alatt csak bő 3000 példányt fogtak be Magyarországon, az újrafogások száma pedig mindössze 0,4 százalék. A legidősebb gyűrűzött madár legalább 10 és fél éves volt, de fogságban ismeretesek 25 éves példányok is. Hazai állományát 60-80 ezer párra becsülik,

Európában mintegy 6-14 millió pár élhet, míg a világállományt 50 és 150 millió egyed közöttinek gondolják.

Tudta-e?

A szajkó nemcsak szolgai módon utánozza a hangokat, hanem rendkívüli intelligenciájának köszönhetően különböző eseményekhez köti. Beszámoltak már arról, hogy az erdőben hajtóvadászatot látó szajkó egy későbbi vadászat alkalmával a vadászkutyák hangjelzéseit utánozta (ebben az esetben azonban nem voltak kutyák a vadászaton), és ezzel egy időre megtévesztette a vadászokat.

A szajkó megítélése a mai napig megosztja a természetvédők, erdészek és vadászok táborát. A madár tavasztól őszig jellemzően állati eredetű táplálékot fogyaszt, egyebek közt sok cserebogarat, de az egyre fogyatkozó szarvasbogarakat, cincéreket sem kíméli. Igazán fészekrabló tevékenysége adhat aggodalomra okot, ha állománya megemelkedik, mert nemcsak a szabadon fészkelő rigók, poszáták, hanem a nagyobb odúlakók tojásait és fiókáit is fogyasztja, sőt elkapja az odúba szorult költő madarakat is.

Emellett a fácáncsibék, mezeinyúl-fiak sincsenek biztonságban a szajkóktól.

Ez a madár is gyakran rájár a dögre, ezért olykor eltúlozzák a kártételét.

Állománya folyamatosan növekszik, 10 hektáronként akár 4-6 pár is fészkelhet. Hazánkban ezért nem védett, július 1-jétől február utolsó napjáig vadászható faj. Ősztől tavaszig a szajkó a növényi táplálékot preferálja. Ha teheti, leginkább tölgymakkal csillapítja éhségét, de nem válogatós, hazánkban több mint 1000 fa- és cserjefaj termését is fogyasztja.

Mivel a téli hónapokra tartalékot gyűjt, szerepe van a különböző magvak, termések terjesztésében.

A szajkó begyébe akár 10 tölgymakk is elfér, emellett még a csőrében is tud egyet szállítani. Ezzel a nagy teherrel is képes akár 3-4 kilométerre elrepülni, hogy ott az avar alá rejtse eleségét a szűkebb napokra. Emlékezőtehetsége bámulatos, de így is előfordul, hogy nem fogyasztja el ezeket a gyűjtött terméseket, így akár természetes tölgyfaerdő is keletkezhet „munkássága” révén. Megfigyelték ugyanis, hogy a raktárkészletet a szajkók olykor csoportosan halmozzák fel, 50-60 fős rajban is képesek együttműködni, így akár a százezres nagyságrendet is elérheti az elrejtett makkok száma egy viszonylag kis területen, több kilométerre a tölgyesektől.

Tóth Zsigmond

Fotó: Szekeres János

Forrás: A Mi Erdőnk