A kapor például nem tűnik nélkülözhetetlennek egy kertben, azonban ha nyáron tökfőzeléket, vagy kovászos uborkát készítenénk, és hiányzik, akkor borul az egész terv.
Sok olyan növény van, melyek nem alapvető fontosságúak a konyhakertben, ám igen hasznosak. Ráadásul annak ellenére, hogy haszonnövények, a díszkertben is helyet kaphatnak, hiszen egy-két tő is elég belőlük.
A kertészeti termesztésben a gyógynövények csoportja a leginkább fajgazdag a dísznövények után, hiszen jóval több növény tartozik ebbe a kategóriába, mint a gyümölcsök vagy zöldségek közé.
A gyógynövényes kertrész kialakításakor jó átgondolni, hogy mennyi időnk van a fenntartására, és ha nem túl sok, akkor mindenképp évelő fajokat érdemes beültetni, mert sokkal kevesebb a gondozási igényük, mint az egynyáriaknak.
A gyógynövény- és fűszer kategória sokszor összemosódik, hiszen a gyógynövényekkel is fűszerezhetünk, ízesíthetünk, míg a klasszikus fűszerek csoportjába sorolt fajoknak is van élettani hatásuk. Ez nem is véletlen, hiszen a fűszernövényeket régen nem csak ízesítésre használták.
A fűszerezés célja volt még a könnyebb emészthetőség, ugyanis a fűszerként használt növényfajok többsége emésztésserkentő hatású is.
A másik fontos szempont volt, hogy korábban – hűtőszekrény híján – a kész étel nem sokáig állt el. Ám ha antimikrobiális hatású fűszerekkel ízesítették, akkor az az eltarthatóság idejét is növelte.
Amit célszerű beválogatni
A metélőpetrezselyem (Petroselinum crispum) fodros levelű változata nem nevel értékelhető gyökeret, ám különösen jól lehet díszíteni tálaláskor a leveleivel. A Földközi-tenger környékén őshonos. Magról szaporítható a legegyszerűbben, de később akár cserepezhetünk belőle, hogy télire is bevigyünk a növényből.
Napfényes vagy félárnyékos helyre, jól megmunkált, magas tápanyagtartalmú talajba vessük a magjait kora tavasszal. Kezdetben lassan fejlődik, keléskor érzékeny a talaj cserepesedésére, sok vízre és nitrogénre van szüksége. Azonban óvatosan kell trágyázni, mert a túl sok nitrogén elősegíti a lisztharmatfertőzést.
Nemcsak mutatósabb, hanem ízletesebb is, mint a gyökérpetrezselyem levele, illóolajokat, igen sok C- és E-vitamint, karotint, foszfort, vasat tartalmaz. A népi gyógyászatban régóta ismert gyomorerősítő, szélhajtó, étvágyjavító és vesetisztító hatása miatt.
A metélőhagyma (Allium schoenoprasum, Allium tuberosum) több színben ismert: vannak lila és fehér virágú változatai is. E hagymára is jellemző, hogy a virága is ehető, valamint a változatosság kedvéért az is hagymaízű. Lényeges, hogy mindig frissen kerüljön a már kész ételre, tehát ne főzzük, ne süssük. A schoenoprasum levele hengeres, ez a snidling, a tuberosum szélesebb és laposabb, utóbbit nevezik metélő fokhagymának vagy kínai metélőhagymának is. Mindkettőnek jó vízgazdálkodású, tápanyagban gazdag, meszes, lazább talajra van szüksége. Félárnyékba ültessük őket, ott üdébb marad a levelük, de teljes napfényen is termeszthetők. Mivel gyakran vágjuk a leveleket, nem szabad megfeledkezni a rendszeres tápanyagellátásukról, elsősorban nitrogént adagoljunk.
A snidling jól tűri a téli hideget és a nyári szárazságot; magról szaporítható márciusi vetéssel. Gyorsan terebélyesedik, sok sarjhagymát hoz, ezért tőosztással is szaporíthatjuk.
A metélő fokhagyma viszont nem viseli el a hideget, biztonsággal április második felében ültethetjük ki a kertbe.
A lestyán (Levisticum officinale) a zellerfélék családjába tartozó évelő fűszer- és gyógynövény. Termetes levélzöldség, akár 70 cm hosszú tőlevelekkel és 2 méter magas, leveles szárakkal, amelyek végén hozza 10-15 cm átmérőjű, sárga vagy sárgászöld ernyővirágzatait. Igazi univerzális növény, mivel a zsenge leveleit, magjait és gyökerét is felhasználhatjuk. Utóbbi nálunk kevésbé ismert felhasználási forma, pedig Dél- és Nyugat-Európában főzve zöldségként fogyasztják, vagy lereszelve salátát készítenek belőle.
Már az ókorban is használták emésztést serkentő és felfúvódást megelőző hatása miatt.
A szurokfűnek (Origanum vulgare) vannak színes levelű, például aranysárga vagy fehértarka változatai is, amelyek nemcsak az ízben, hanem látványban is segítenek tálaláskor. A középkorban az ételeket a szurokfű olajával óvták meg a mikrobás fertőzésektől. Sajátos íze a majoránnára és a kakukkfűre emlékeztet. Hazánkban is gyakori, a száraz gyepek, hegyoldalak és erdőszélek növénye, a meszes talajt kedveli. Júniustól augusztusig virágzik, a kertben illatos talajtakaróként ültethetjük, mert rizómáival gyorsan terjeszkedik.
Igénytelen félcserje, télen takarással óvhatjuk az erős fagytól, illetve arra kell figyelni, hogy kötött talajon a gyökerei rothadásnak indulhatnak.
Nálunk csak egyévesként tartható a majoránna (Origanum majorana), mert nem viseli el a téli fagyokat, és nyáron is sok melegre és napfényre, valamint vízre van szüksége. Eredeti élőhelyén a mediterrániumban évelő növény. Magjai fényen csíráznak, elég nehéz a nevelése, érdemes cserepes növényt vásárolni belőle és azt továbbnevelni a kertben vagy erkélyen.
A kakukkfű (Thymus serpyllum vagy T. vulgaris) Dél-Európában honos, hazánkba római közvetítéssel jutott el. Zöldségek, húsételek kitűnő ízesítője, a francia konyha egyik alapfűszere. Várandós kismamamáknak és szívelégtelenségben szenvedőknek nem ajánlott a fogyasztása.
Mint oly sok fűszerünk, ez is mediterrán eredetű, örökzöld félcserje, elterülő szárakon ülő apró, finoman szőrözött levelekkel. Laza, jó vízáteresztő talajt, sok meleget és napfényt igényel. Érdekes módon az idősebb tövek érzékenyebbek a hidegre, érdemes 4-5 évenként új növényt ültetni belőle.
A citromfű (Melissa officinalis) nem hiányozhat egy kertből sem, hiszen nagyon kellemes tea készül belőle, de emellett limonádék, bólék, kompótok és sütemények ízesítője is. Alvási zavarokra, kezdődő depresszióra, idegnyugtatásra, ideges eredetű szívpanaszokra használjuk. Serkenti a máj működését, emésztésjavító, puffadásgátló. Dél-Európában a görögök terjesztették el, a méhcsaládok kirajzásának megakadályozására használták. Meleg, napos helyen érzi jól magát. Ennek is vannak díszváltozatai a sárgás levelűtől az időszakosan színes levelű „variegata” változatig, sok látványos forma beszerezhető, persze gyógyhatás és íz szempontjából mindig az alapfaj a legjobb.
A szárzeller (Apium graveolens var. secalinum) olyan zellerváltozat, aminek apró, sok gyökérrel rendelkező, kevéssé fogyasztható gumója van, levélnyele viszont 30-40 cm hosszú és ujjnyi vastag, húsos, roppanó, azt fogyasztjuk. Karakteres íze kissé borsos, sok ásványi sót, vitaminokat tartalmaz. Fény- és melegigényes növény, ugyanakkor elég sok vízre és tápanyagra is szüksége van. A levélnyél halványításához a palántákat árokba érdemes ültetni és folyamatosan feltöltögetni földdel a betakarításig.
Zöldfűszerként a leveléért termesztett változatot (Apium graveolens var. graveolens) termesszük, igényei megegyeznek a szárzellerével. Kétéves vagy évelő, 50-100 cm magas növény. Ernyős virágai fehérek vagy zöldesfehérek, a méhek előszeretettel látogatják. Ebből a változatból szedik a fűszerként használt, kesernyés zellermagot, amit legtöbbször porítva hoznak forgalomba.
Gyógyhatása miatt is ajánlják a zellermag fogyasztását, mert gyulladáscsökkentő, vízhajtó, emésztésjavító, a belőle nyert olaj pedig távol tartja a szúnyogokat.
Az erdélyi fűszerként ismert, és a töltött káposztából kihagyhatatlan borsikafű vagy csombor egyéves növény, de van évelő változata is, a hegyi borsikafű (Satureja montana). Hegyvidéki növényként a zúzalékos, lazább, meszes talajokat szereti, amelyek jól elvezetik a fölösleges csapadékot. Ugyancsak eredeti hegyi élőhelyéből következik, hogy nagyon fényigényes és szárazságtűrő. Mediterrán félcserje, mégis teljesen fagytűrő. Felálló 40-50 cm magas szárakon nyáron folyamatosan virágzik, apró fehér vagy rózsaszín ajakos virágait nagyon szeretik a rovarok. Aromás illatú levelei aprók, szálas lándzsásak. Rendszeres metszéssel lehet új hajtások fejlesztésére késztetni. Kötött talajban télen kirohadhat.
A mellékes (de mégis fontos) növények sora még folytatható lenne, hiszen a már említett kapor is könnyen tartható, és annak ellenére, hogy egynyári, gyakorlatilag évelőként viselkedik, mert magját elszórva újraveti magát. De itt van például a torma, amely szinte csak húsvétkor kerül az asztalra, ám gyógyhatása és könnyű tartása miatt bármelyik kertben helyet kaphat.
