Sajnos nagyon sok károsítója van: a vírusok közül az alfalfa mozaik vírust, a kecskerágó mozaik vírust, a gombabetegségek közül a fitoftórás betegséget, a kecskerágó-lisztharmatot, a fuzáriumos hervadást, az állati kártevők közül a fekete répa-levéltetűt, a kecskerágó-kagylóspajzstetűt, a közönséges teknőspajzstetűt, az amerikai lepkekabócát és az almailoncát kell megemlíteni.
A felsorolt károsítók közül a kecskerágó-lisztharmatról és a kecskerágó-kagylóspajzstetűről írok, mert azokkal találkozhatunk a leggyakrabban.
A leveleken és friss hajtásokon szinte minden évben megjelenik a kecskerágó-lisztharmat. A japán kecskerágó levelén és hajtásán foltokban nemezes, szürkésfehér, lisztszerű bevonat alakul ki. Amennyiben nem ügyelünk rá, az egész sövényünket is megfertőzheti. Az előző évben fertőzött hajtások gyengén növekednek.
Védekezésként a kihajtást megelőzően távolítsuk el a fertőzött leveleket. Tenyészidőben a tüneteket mutató leveleket, hajtásokat metsszük le a növényről. Szellős, légátjárható koronát kell kialakítani a magas páratartalom megelőzése érdekében. Korábbi években tapasztalt súlyos fertőzés esetén gombaölő szerrel védekezzünk. Kémiai védekezéskor a kontakt készítmények közül a kén hatóanyagúak nagyon hatékonyak. A perzselés elkerülésére nyári meleg időben érdemes a reggeli vagy az esti órákban permetezni.
A kecskerágófajok leggyakoribb és egyben legkellemenetlenebb károsítója a kecskerágó-kagylóspajzstetű.
A körülbelül 2 mm nagyságú kerekded, barnás pajzsú nőstények, valamint a hófehér, hosszúkás pajzsú hímek mind a fás részeken, mind a növény hajtásain gyakran igen nagy számban vannak jelen, és nagymértékben csökkentik a kecskerágó díszítőértékét.
A pajzstetvek szívogatásukkal akadályozzák a növény fejlődését, a leveleken pedig sárga foltok jelennek meg. Súlyos fertőzés esetén erőteljes lombveszteség is bekövetkezhet. A kecskerágófélék rosszul tűrik a meleg, száraz, szennyezett városi levegőt, ilyen körülmények között jobban károsodnak.
Legegyszerűbb védekezés, ha a fertőzött ágakat, hajtásokat eltávolítjuk és megsemmisítjük. Tél végén, tavasz elején olajos lemosó permetezéssel az áttelelő alakok ellen jól lehet védekezni. Nyáron a lárvakelés időszakában érdemes kontakt vagy felszívódó készítménnyel permetezni. Ezzel a kezeléssel nagymértékben csökkentjük károsításukat. A lárvák általában május – június között jelennek meg, de tömeges kelésre inkább június második felében lehet számítani. Július elején kezdődik meg a rajzás.
Házi szer pajzstetvek ellen a káliszappan, a fokhagymaoldat vagy a pálinka, mindegyik a lárvákra hat a legjobban. Egyedüli felszívódó hatású rovarölő szerként a Mospilan 20 SG használható ellene: 10 liter vízben 2-4 gramm az adagja. Bevethetünk még használatra kész, szórófejes flakonban árult permetet is ellenük, bár az a legdrágább megoldás.
