A farkas társasan, falkában élő állat. Territóriumának határait szagjelekkel jelöli meg a falka, amit a domináns hím és a domináns nőstény vezet. A táplálékellátottságtól függően rendszeres, normális aktivitásuk során is nagy területet (50-500 km2) használnak, és 6-10 kilométer sugarú körön belül vadásznak. Téli kóborlásaik során ennél messzebbre, akár 50 kilométerre is eljuthatnak.
A téli (január-március) szaporodási időszak után 62-70 napra születik meg a 3-8 kölyök. Életük első hónapjában kizárólag szopnak, a negyedik-ötödik héttől kezdve fogyaszthatják a szülők által előemésztett táplálékot. A szoptatás első, legintenzívebb szakaszában a szuka végig a kölykökkel van, a táplálékot a kan és a család hordja. A kölykök 60-80 százaléka elpusztul az ivarérettségig, azaz kétéves korukig.
Változatos táplálkozás
Csúcsragadozóként a farkas jelentős szabályozó, szelektáló szerepet tölt be a táplálékhálózatban. Táplálkozása évszaktól és élőhelytől függően is meglehetősen változatos. Mindig a legkönnyebben hozzáférhető, legnagyobb nettó nyereséget nyújtó prédát zsákmányolja. Különösen a nyári időszakban fogyasztja előszeretettel a kisemlősöket (nyulat, ürgét, hörcsögöt, pockot, egeret, de hód, róka, borz, nyestkutya, nyuszt is szerepel az étlapján), télen viszont a nagyobb testű prédaállatokat részesíti előnyben. A zsákmányt szinte teljes egészében elfogyasztja, csak a bőrt és a nagyobb csontokat hagyja meg.