A sűrűn lakott területeken a farkas jól alkalmazkodik az ember közelségéhez, táplálékának nagy részét a szeméttelepeken, illetve dögtereken szerzi. A legeltetéses állattartás, a nem megfelelően őrzött juhnyájak, illetve marhacsordák is könnyű és gazdag táplálékforrást kínálnak számára. A hazai vizsgálatok szerint elsősorban muflonokat, vaddisznókat és gímszarvasokat fogyasztanak. Nyáron sok kisrágcsálót is esznek, de a dögtereken való táplálkozás és a háziállatok elejtése is bizonyított.

Nem igaz az a rendszeresen hangoztatott állítás, hogy a farkas vagy az egyéb nagyragadozók csak a beteg, gyenge, senyves egyedeket támadják.

Ugyanakkor egy még nem publikált vizsgálati eredményünk szerint az Északi-középhegységben szinte egyáltalán nem él rossz erőnlétű gímszarvas – a farkas mégis táplálkozik.

Az európai trendekkel megegyezően a farkas állománya Magyarországon is növekszik, az Északi-középhegységben mindenhol előfordulhat, és egyre több helyen számíthatunk a megjelenésére. A sajnos valóban létező és egyértelműen bűncselekmény, vagyis az orvvadászat sem gátolta ezt a folyamatot. Ugyanakkor az emberhez való alkalmazkodása, a háziállatok prédaként való kezelése, és az, hogy a negatív tapasztalatok hiányában a faj elveszíti félelemérzetét az emberrel szemben, fokozódó konfliktusok alapja lehet a jövőben. Azaz az európai és hazai változások, tapasztalatok alapján, el kell gondolkodni a védettségi státusz megváltoztatásán.

Dr. Heltai Miklós
intézetigazgató
MATE Vadgazdálkodási
és Természetvédelmi Intézet