0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. szeptember 9.

A boroktól a falusi vendégasztalig

Tóth János célja, hogy a maga termesztette szőlőből minél több fajta bort készítsen, amiket minél többen kedvelnek.

Fokozatosan növelni szeretné a választékot, és amellett azt is, hogy a borai mellé felszolgált, helyi termékekből készített népies zalai ételekkel, az úgynevezett falusi vendégasztallal bemutassa lakhelye és környéke gasztronómiai és egyéb értékeit.

Tóth János és felesége: kóstoljanak a vendégeink olyat, ami erre a helyre jellemző

Az aranyodi domboldalban álló Tóth Pincéből csodálatos a panoráma, a pincében pedig széles körű a kínálat. Jelenleg Irsai Olivér, Cserszegi fűszeres, Merlot, Cabernet franc, Rajnai rizling és Kékfrankos, illetve az utóbbiból készített rozé van palackban vagy hordóban. Természetesen nála is a régió és Zala megye egyik legelterjedtebb fajtája, az Olaszrizling számít a zászlóshajónak, amiből hagyományos és modern technológiával is készít bort.

– Hivatásos vadászmesterként dolgozom, az a szakmám. A természettel és a szőlővel szülői indíttatásból kerültem közeli kapcsolatba.

Édesapám agrárszakember volt, és gyerekkoromban gyakran vele tartottam a munkába. Vadászott is, és volt egy hobbiszőlője, ahol rendszeresen segítettem neki. Ezek az élmények meghatározónak bizonyultak – idézte fel a kezdeteket Tóth János. – Közel harminc éve nősültem Zalaszentgrótra, ahol az apósomnak volt szőleje. Annak a műveléséből is kivettük a részünket, aztán egy idő után ő már nem bírta erővel a művelését. Egy vasárnapi ebédnél nekem szegezte a kérdést, hogy átvenném-e a birtokot. A válaszom, természetesen, igen volt. Azzal a 2000 négyzetméteres területtel kezdtem saját szőlőt termeszteni és saját bort készíteni. A szükséges felújítás és más munkálatok után elkészültek az első borok, és, nem tagadom, kezdetben bizony volt néhány tétel, amit inkább lefőztünk pálinkának.

Ennek már huszonöt esztendeje, és Tóth János azóta beletanult a szakmába. Hogy a szakértelméről papírja is legyen, megszerezte a szőlész-borász-bizonyítványt, de a legfontosabbnak mégis azt tartja, hogy mindig gondosan és nagy kedvvel végezte a birtokon és a pincében esedékes munkálatokat. Így van ez ma is.

– Úgy gondoltam, jó lenne továbblépni, fejleszteni, ezért bővítettünk. Tizenhárom évvel ezelőtt vásároltuk meg a panorámás birtokot az aranyodi domboldalon, és aztán ahhoz a szomszédos területeket. Új szőlőfajtákat telepítettünk, és ma már csak egy régi – az állami gazdaság idejéből való – ültetvényünk maradt: az Olaszrizling. Ötvenéves elmúlt, de szépen terem. Ahogy telt-múlt az idő, újabb fajtákat telepítettünk. Jelenleg összesen 1,5 hektár szőlőnk, de ugyanekkora területen régi gyümölcsfajtákat (almát, cseresznyét stb.) is „termelünk”.

A Tóth-pince borai

Szőlőt nem adok el. Minden fajtát külön szüretelek, a termésből bort készítek.

Elsődleges célom a minőség. Ahogy mondani szokták, jó szőlőből lehet minőségi bort készíteni. Tehát a növények gondozására nagy figyelmet kell fordítani.

A szőlő művelésében és a pincében egyaránt gépek segítik a munkát, de van, amit csak kézi erővel végzünk. Ilyen például a metszés, a zöldmunka, illetve a szüret is. Utóbbit lehetne gépesíteni, de nem akarjuk sokkolni a szőlőt. Arra törekszem, hogy minél kevesebb vegyszert használjunk, gyomirtót például nem alkalmazunk. Géppel kapálunk. A borok készítésénél hasonló elvet követek. Kénen és természetes derítőkön kívül nem használunk vegyszert. Nem erőltetjük a bor tisztulását, inkább adunk neki időt, megvárjuk a természetes folyamatok végét. A lényeg, hogy minőségi, természetes, szép és finom borok kerüljenek ki a pincémből.

Öröm és jelentős elismerés volt számunkra, hogy amikor neveztünk Zala megye zászlósbora, a Hegyke elkészítésére, harminckét minta közül az első hat között végeztünk.
Forrás: Magyar Mezőgazdaság

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: