0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. április 13.

Palackba zárt napfény Szigligetről

A szigligeti Zöld Veltelinit és a szintén abból készített pálinkát és borpárlatot is árulják a hegymagasi termelői piacon.
A Szijártó házaspár rákényszerült a borkészítésre, de nem bánták meg

Mostanra számos helyen megszűnt a szőlőfelvásárlás korábbi gyakorlata, sok gazdálkodó termése közvetlen értékesítésére kényszerül. Egy Tapolcán lakó szigligeti szőlőbirtokos, Szijártóné Lovász Gabriella is szembesült vele, hogy a felvásárlók egyre kevesebbet hajlandók fizetni a szőlőjéért. Férjével, Szijártó Jánossal úgy döntöttek, hogy a jónak számító 2019-es évjáratot inkább saját maguk palackozzák, és megpróbálják termelői piacokon értékesíteni a környéken, hátha abból megtérül legalább a ráfordított munka. Számításuk bevált. A hegymagasi termelői piacon ismertem meg őket, ahol a szigligeti Zöld Veltelinit és a szintén abból készített pálinkát és borpárlatot árulják.

– Nem sok borunk maradt abból az évjáratból, úgyhogy bízunk benne, hogy az idei termés végre megfelelő minőségű és mennyiségű utánpótlással szolgál. Ugyanis, a kereslet növekedését látva, az összes tavalyi borunkból pálinkát főzettünk – mondta Szijártóné Lovász Gabriella, akivel Szigligeten beszélgettünk. – Nem vállalkozóként, hanem őstermelőként értékesítem a férjemmel közösen végzett munka eredményét.

Pedagógus vagyok, a Tapolcai Bárdos Lajos Általános Iskolában tanítok, a férjem újságíró.

A szabadidőnket feláldozva műveljük a szőlőt, ami méretét tekintve a hobbi kategóriába tartozik, nincs 2 ezer négyzetméter, bár Szigligeten ez nem számít kicsinek.

A még agrármérnök édesapám telepítette szőlő most már némi hasznot is hoz.

Egy szép fürt Zöld Veltelini
Folyamatosan dolgozni kell vele annak érdekében, hogy minőségi terméket tudjunk előállítani és kínálni a vevőinknek.

A férjem nyírja a füvet és ő metszi, permetezi a szőlőt. Én a zöldmunkában veszek részt, a pincemunkák ismét Jánosra hárulnak. Viszont én értékesítem a bort és a pálinkát. Kellemes feladat.

Szijártóné Lovász Gabriella elmondta továbbá, hogy mindkettőjük családjában meghatározó volt a mezőgazdaság, és azon belül is a szőlő. Édesapja, a 94 esztendős Lovász Gábor agrármérnök korábban több hektáron gazdálkodott. Korához képest jó egészségnek örvend. Szijártó János nagyszüleinek is volt birtoka, nagyapja pedig borász volt. Az egyik nagy borászat pincemestereként is dolgozott.

Tehát a gazdálkodásnak ez a szegmense nem volt ismeretlen a házaspár előtt, de egyikük sem gondolta volna, hogy valaha bort fognak termelni. Az élet belekényszerítette őket a szőlőművelésbe, amit azóta sem bánták meg, mert különleges feladatnak tekintik. Olyannyira elkötelezték magukat a szőlészet-borászat mellett, hogy a meglévő szigligeti nyaraló és pince mellé saját házat is építettek.

– Szigliget csodálatos helyen fekszik, ezért szeretik annyian napjainkban. Pedig már jóval azelőtt híres volt a szőlészetről és az itt termelt borokról, a borászat helyi hagyományai a régmúltba nyúlnak.

A mi ültetvényünk az Óvár-dűlőn található, vagy ahogy jobban ismerik, a Királyné szoknyáján. A boroscímkét úgy terveztük meg, hogy ez szembetűnjön a vevőknek. A Zöld Veltelini, sajnos eléggé kényes fajta, de kellemesen zamatos, gyümölcsös és fűszeres száraz fehér bor készíthető belőle. A szőlő középérésű, bőtermő fajta. Fürtje középnagy, bogyója viszonylag kicsi, zöldesfehér, gömbölyded, alig hamvas, középvastag héjú. A soproni borvidéken ez a legfőbb fehér szőlőfajta, feltehetően osztrák eredetű. A Balaton-­felvidék lankás, napsütötte hegyoldalain is sokfelé megtalálható, több borászat termeszti. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy nem tekintjük magunkat a profi borászatok versenytársának. Egyszerűen az élet úgy hozta, hogy szőlőt termeltünk, és most már jobban megéri magunknak értékesíteni a belőle készített bort. Kivágásra gondolni sem akartunk, mert a területet akkor is gondozni kellene. Azonkívül a hazai ültetvényterület csökkenése miatt egyre jobban felértékelődnek a beállt szőlők.

Szigligeten igencsak szembetűnő a változás. A ’60-as évekbeli fotókon szinte mindenhol szőlő látható, itt az Aranykagylóban is – ahol ma már csak nálunk van.

Szóval, ebben az értelemben nem üzleti megfontolások vezéreltek minket, hanem a hagyományok folytatásának szándéka.

Rendszerint szeptemberben szüretelnek, a család végzi. Mivel a terület nem túl nagy, nem túl kemény a munka, inkább piknik jellegű, amit rendszerint közös ebéddel és a must kóstolásával zárnak.

– Jó termésre számítunk az idén, ha most már nem jön közbe semmi – adott hangot a reményének. – A lisztharmat veszélye sajnos mindig fennáll, de eddig úgy tűnik, hogy nem okoz komolyabb kárt a gombabetegség. A jég és a viharok a nyár elején még megtépázták a levélzetet és az akkor még apró fürtök egy részét, de ennek már a nyomai sem látszanak.

Palackozott Zöld Veltelini

Szijártóné Lovász Gabriella elmondta, hogy a tavalyi termésből pálinkát főzettek Gáspár Vilmos balatongyöröki főzdéjében. Ő biztatta fel a házaspárt azzal, hogy finom alapanyagból lehet kiváló borpárlatot készíteni. Az idő igazolta a szakember vélekedését, úgyhogy a bor mellé kétféle pálinkát is főzettek a szigligeti Zöld Velteliniből.

Az egyik párlat a konyakhoz hasonló, de eperfa hordóban érlelték, a másik hagyományos, átlátszó színű. A fahordóban érlelt itóka az eredeti íz- és illatanyagok mellé a fa íz- és illatjegyeit is átvette, amit sok fogyasztó keres célzottan a piacon és a boltokban.

– Ebben az évben kezdtünk el járni a hegymagasi termelői piacra, ahol már három különleges saját termékkel állunk a vevők rendelkezésére.

Azt tapasztaljuk, hogy a kereslet igencsak visszaesett, most már a termelői piacokon is csak a minőséget hajlandóak megfizetni.

Egyébként itt eleve más a vevők elvárása és igényszintje is. Ami minket illet, büszkék vagyunk rá, hogy sok a visszatérő vevőnk, akik kimondottan a Zöld Veltelinit keresik borban és pálinkában. Fejlesztést egyelőre nem tervezünk. Mint már említettem, számunkra ez in­kább hobbi, mintsem komoly üzleti vál­lal­kozás. Örülünk, amikor az általunk készített termék keresett, amikor dicsérik, amikor fogyasztják. Úgy gondolom, az a legnagyobb elismerés, amikor a korábbi vevők visszajönnek hozzánk. Továbbra is ezt tartjuk szem előtt. Természetesen, Zöld Veltelini borunkkal és eperfa hordóban érlelt pálinkánkkal továbbra is szeretettel várunk mindenkit a hegymagasi termelői piacon – tette hozzá Szijártóné Lovász Gabriella.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság

Szaklap, amelyben a cikk megjelent:

Magazin ajánló: