Tenyészállat-előállítás, marhahizlalás, vágópont üzemeltetése, termelői csoport működtetése – így áll össze a babócsai székhelyű Határőr Zrt. húsmarhához kapcsolódó tevékenysége. A cég a legfiatalabb francia húsmarhafajta, a blonde d’Aquitaine mellett kötelezte el magát. Az ágazat helyi felépítése pedig szinte lekövette a hazai agrárium fejlesztésének lépéseit: amikor eldöntöttek egy-egy újabb fejlesztési lépést, mindig találtak hozzá pályázati támogatást is.
Üzleti modell
A jól felépített húsmarhás üzleti modellben a takarmány saját előállítású. A 220 hektárnyi gyepből, rétből 120 hektár a legelő, a többit kaszálóként hasznosítják. A gazdaság szántóin pedig megtermelik a tömeg- és abraktakarmányt is. Mindössze sót és esetleg némi premixet vásárolnak.
A saját húsmarhaágazatuk egyrészt tenyészállatokat állít elő, árutermelő gulyájukból az arra érett állatok mennek a vágóhídra. Ezeket az állatokat külön hizlalóistállóban tartják, ahová a saját jószágok mellett vásárolt borjak is bekerülhetnek. Azon kistermelőktől, akik tőlük veszik a tenyészállatot, az eladásra kínált borjút mindenképp megveszik, de azt a kistermelő bárki másnak is eladhatja.
A vágóponton érlelés nincs (nem is lehet), ráadásul azt a blonde d’Aquitaine fajta húsa nem is igényli. Negyedelnek, csontoznak, vákuumoznak és saját hűtőkocsikkal 50-60 partnerükhöz szállítják a kiváló minőségű marhahúst. Egyébként az egész rendszerben a minőségi hús az alapkövetelmény.
Blonde d’Aquitaine Babócsára
A részvénytársaság megörökölte azt a 9 hektáros állattartó telepet, ahol most a tenyészállatok nevelése zajlik. Emellett van még négy fióktelep, ahol a gazdaságnak húsmarhái vannak – ezeken hizlalnak, illetve az egyik telepen az üszőket nevelik. Bár az állatok egyévesen ivarérettek, csak kétévesen termékenyítik őket először, addig elkülönítetten tartják az üszőállományt. Az állattartó telepekkel kapcsolatosan az építőmérnök végzettségű Radics József elmondta, azok egymás után, leromlott állapotban kerültek a cég tulajdonába, ők pedig bontás helyett inkább felújították és megtalálták a hasznosítás módját.
– Az adottságaink is a húsmarhához voltak adottak: viszonylag sok legelőnk van, a növénytermesztésben pedig keletkeznek olyan kevésbé piacos melléktermékek, amelyek a húsmarhatartásban, -tenyésztésben hasznosíthatók. Tehát a húsmarha mellett döntöttünk, a fajtaválasztást pedig az motiválta, hogy ne álljunk be sokadiknak a sorba, hanem nézzünk valami olyan fajtát, ami esetleg novum itt, Magyarországon. Így találtunk rá a blonde d’Aquitaine fajtára – idézi fel Radics József.
Az állattenyésztési ágazat
A babócsai adottságoknak nem elsősorban a „kihajtom a legelőre, aztán évente egyszer megszámolom” típusú húsmarhatartás felel meg, hisz a legeltetés mellett a növénytermesztési ágazat kiváló (bio)takarmány előállítására képes. Vagyis az intenzívebb tartást igénylő, nagyobb rámájú, izmoltabb francia fajták közül válogattak. A limousint túl vadnak találták, a charolaist nem eléggé korszerűnek, így jutottak el a blonde d’Aquitaine-hez.
De ha már lúd (vagyis marha), legyen kövér – gondolták a tulajdonosok, így a Határőr Zrt. törzstenyészetet hozott létre. Ehhez három egymást követő évben hoztak 35-37 állatot Franciaországból. Ezt a hazai szórványos – sajnos a szakma szerint már nem is mindig tiszta, de azért francia eredetű vérvonallal rendelkező – állományból egészítették ki, hogy meglegyen a legelők eltartó képességéhez igazított, megcélzott üzemnagyság, vagyis a 270 tehén.
– Mikor elkezdtük a húsmarhatartást, akkor hazánkban gyakorlatilag – néhány pontszerű vállalkozást kivéve – nem volt hizlalás. A szaporulatot a török exportőr kivitte az országból. Amíg fel nem állt nálunk a rendszer, mi is így értékesítettünk. Először eljött az exportőr, megnézte az állatainkat, utána meg csak telefonálnunk kellett, s már küldte is a kamiont – idézte fel Radics József. Csak az volt a gondunk, hogy a mi kiváló állatainkért ugyannyit kaptunk kilónként, mint más egy akármilyen borjúért.
Vágjuk és hizlaljuk
„Határőrék” épp akkor jutottak a fenti elhatározásra, amikor a kormányzat szándéka a helyi gazdaság erősítésére a kis, helyi vágópontok létesítése volt, így a cég (nagy örömére) 30 millió forintos támogatást nyert, bár a kis üzem összesen 100 millió forintból készült el. Így a 2007-es indulás után 2014 végén átadták a vágópontot is. Itt legalább két hentest kellett foglalkoztatniuk, így jött az újabb feladat, annak az évi 550-600 vágóállatnak a biztosítása, amit ők feldolgoznak.
Eleinte még jó nevű éttermek konyháján is elkészítési bemutatót kellett tartaniuk, annyira ismeretlen volt az érlelt marhától eltérő, puha, azonnal felhasználható „blondi hús”. Viszont mióta a partnerek megtanulták elkészíteni, 50-60 partnerüknek minden gond nélkül el tudják adni.
Kétféle gulya átjárással
– A babócsai határba 2007 tavaszán kerültek az első blonde d’Aquitaine szarvasmarhák. A tulajdonosi körnek az volt a véleménye, hogy olyan szarvasmarhát kellene behozni, itt tenyészteni, ami piacképes, kifejezetten jó húsminőséggel rendelkezik és eladható – erről már Vojkovics Gyula állattenyésztési ágazatvezető beszélt.
105 Franciaországból vásárolt állat volt a tenyészet alapja, amit francia spermával termékenyített saját szaporulatból fejlesztettek fel. Egy adag sperma ára 40-50 euró, de a minőségre itt mindig figyeltek, az pedig megköveteli a kiváló tenyészanyagot. Így jutottak el odáig, hogy kétfelé tudták venni az állományt, így ma van egy árutermelő gulya és egy elit állomány, ahol az értékesítendő tenyészállatokat tenyésztik, illetve nevelik.
– Utóbbiakat a mai napig Franciaországból származó „elit” spermával termékenyítjük, az árutermelő gulya tehenei mellé pedig a legjobb saját nevelésű bikáinkat tesszük – itt természetes úton történik a szaporítás. Épp ezért fordulhat elő, hogy az ugyancsak „négyesmentes” árutermelő gulyában is születik olyan borjú, amely átkerül a tenyészállatok elit csoportjába – hangsúlyozza az ágazatvezető.
Vágóállat a termelői csoportból
A vágópont kapacitása 550-600 hízómarha évente, amit alapanyaggal a saját tenyészet csak részben tud kielégíteni, még a folyamatos ellés ellenére is.
Ez egyrészt a saját hizlalótelepet jelenti, ahol a babócsaiak nemcsak a saját tenyészetükből kijövő állatokat hizlalják, hanem a velük kapcsolatban álló kistermelői körtől származókat is. De a „kapacitásbővítés” módja volt a termelői csoport (TCS) megalakítása is, így már nincsenek rászorulva arra, hogy a gyengébb minőségű hízómarhákat megvásárolják. A TCS már képes teljes egészében biztosítani a folyamatos vágóállat-ellátást.
– A termelői csoportot részben a fajta népszerűsítése érdekében, részben pedig a támogatási lehetőségek miatt hoztuk létre, amelyeket így a tenyésztés szolgálatába tudtunk állítani – emeli ki Radics József. A mai napig működő 36 tagú, zömében kistermelőkből álló termelői csoport éves forgalma meghaladja a 350 millió forintot, ami részben tenyész-, részben a mi vágópontunkon keresztül vágóállat-értékesítésből származik.
Tenyészállat-nevelés
A tenyészállatok előállítása a központi babócsai telepen történik. Ezek az állatok is kijárnak a telep körüli legelőkre, ám az éjszakát az istállókban töltik. Nem mintha akár a teheneket, akár a borjúkat félteni kellene. A fajta meg tudja védeni magát és a borjakat. Ha jön a ragadozó, például az ország egyre nagyobb területén elszaporodott aranysakál, nem tud mit kezdeni a körben „összezáró” tehenekkel, amelynek közepén a védendő borjak várják a támadás végét.
– A blonde d’Aquitaine is rejtve ivarzó fajta, így a legjobb saját bikáink feladata az elitállományon belül azon tehenek befedezése, amelyeket nem sikerült inszeminálni – magyarázza Vojkovics Gyula. A borjak választás után az üsző-, illetve bikanevelőbe kerülnek.
Hihetetlenül nagy fejlődési/növekedési erélye van ennek a fajtának. Sajátteljesítmény-vizsgálatban az állatoknál nem ritka a 2-2,4 kilogrammos napi tömeggyarapodás, ami azt jelenti, hogy óránként 10 dekát képesek hízni – természetesen megfelelő takarmányozás mellett.
– Mi nem arra vagyunk büszkék, hogy sok állatot adunk el, hanem arra, hogy a legjobbakat. Ezeket viszont viszik más fajtájú tehenek mellé befejező bikáknak is, és annyit javítanak a hús minőségén, mennyiségén, hogy vevőink jelentős része visszajár hozzánk – mondja büszkén az ágazatvezető.
Mintegy 70 kistermelő cserélgeti néhány évente az innen származó bikát egy másikra, a szaporulatot pedig választási borjúként vagy hízott bikaként jó áron értékesíti ugyancsak a Határőr Zrt.-nek.
