0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. június 25.

Kadarka-klónok értékelése

A múlt század ötvenes éveinek végén a Kadarka Magyarország legelterjedtebb szőlőfajtája volt, az összes szőlőterület csaknem 30%-át tették ki ültetvényei.

Napjaikban a részesedése fél százalék alá csökkent, 261 hektáron termesztik, ami a magasművelésre kevésbé alkalmas tulajdonságaival magyarázható. Újabb térnyeréséhez megbízhatóbb klónokra van szükség.

Mészi Kadarka a klóngyűjteményben
Fotó: Baglyas Ferenc
A Kadarka fagyérzékeny, elhúzódóan érik, továbbá szerepet játszottak visszaesésében a fürttel (fürtszerkezet, bogyóhéj vastagsága, szín­anyag) kapcsolatos kedvezőtlen tulajdonságai is, melyek javítását szelekciós nemesítéssel kívánták elvégezni.

Olyan változatok kiválasztása vált szükségessé, amelyek biztonságosan teremnek, fürtjeiket beérlelik, megfelelő mennyiségű színanyagot termelnek és kevésbé rothadnak.

Ismert változatai

Alfajtái csak a Kék Kadarkának ismertek, melyek a következők: Csillagvirágú Kadarka, Fügelevelű Kadarka, Keresztes levelű Kadarka, Kordoványos Kadarka, Kupakos Kadarka, Lúdtalpú Kadarka, Teltvirágú Kadarka, Terméketlen Kadarka, Fügelevelű Kadarka, Ménesi Kadarka, Kék Kadarka, Szürke Kadarka, Fűszeres Kadarka, P.9 klón, Nemes Kadarka (P.8 klón).

Genetikai vizsgálatok bebizonyították, hogy nemcsak az Olasz Kadarka és az Öreg Kadarka, valamint a Kadarka között van szülő–utód kapcsolat, hanem a Török Kadarka is tőle származik. A hosszú múltra visszatekintő magyarországi termesztése megadta az esélyt mind a spontán hibridizációra, mind pedig arra, hogy ezek a magoncok később önálló fajtává váljanak. A Csókaszőlő és a gyűjteményben is szereplő Mészi Kadarka klón is hordoznak egy-egy közös allélt, ami bizonyítja a szülő–utód kapcsolatot.

Két úton

A Kadarka a 15. században két úton került hazánkba. Az egyik a Szerémségen, Villányon, Pécsen, Szekszárdon, Budán, Szentendrén, Gyöngyösön át Egerbe vezetett. Igen híres Kadarka-kultúra alakult ki a budai Tabánban, ahol a Buda visszafoglalása után (1686) betelepedett rácok termesztették igen nagy területen. Finom fűszeres borával híressé tette a Szekszárdi borvidéket, ahol még ma is komoly becsülete van a fajtának. A másik útja a Ménesi borvidék felé vitt, és annak leágazásában terjedt el Csongrád és Kiskőrös felé.

Termesztési értéke

Államilag elismert klón a Kt.3
Fotó: Baglyas Ferenc

A Kadarka hosszú tenyészidejű, rügyei későn fakadnak, fürtjei igen későn, október közepén érnek. Téli és rejtett rügyei is termékenyek, de fagyérzékenyek. Virágai olykor rosszul termékenyülnek. Közepes termőképességű, 11-15 tonnás hektáronkénti hozamra képes. Az átlagos években kevés (13,1-17,6 Mmo) cukrot gyűjt.

A szárazságot nagy és mélyen növő gyökérrendszerének köszönhetően jól tűri. Levelei és fürtjei a gombás betegségekre (peronoszpóra, lisztharmat, orbánc, szürkerothadás) érzékenyek, és a levélatkák is gyakran szívogatják.

Közepes nagyságú tenyészterületet kíván. Termesztéséhez az alacsony vagy középmagas tőkeforma kedvező, mert így fürtjei a talajfelszínhez közel helyezkednek el, ezért jól beérnek és cukrosodnak. Rendkívüli fagyérzékenysége miatt magasművelésre nem alkalmas sem a síkvidéki, sem a hegyvidéki területeken. Bár fagyvédett és meleg mikroklímában magasművelésen is kielégítően terem, bogyói a sűrű lombsátorban könnyebben rothadnak, a termés pedig később és kevesebb színanyaggal érik be, mint az alacsony művelésű tőkéken. Rövidcsapos metszést igényel. Zöldmunkája könnyű, mert tőkéin kevés hajtást nevel, és alig fejlődik rajtuk hónaljhajtás.

Kedvező fürtszerkezetű klón a 60-11-es
Fotó: Baglyas Ferenc

A Kadarka borában kevesebb szín­anyag található, ezért gyakran készül belőle siller bor. A könnyű test mentén visszafogott tanninok és friss savak uralják a bor szerkezetét. Egy helyi fajtáról van szó, amely megtalálta hazáját a Kárpát-medencében, és egyedi, értékes, különleges stílusú borokat lehet belőle alkotni. Ezek a borok jól illeszthetőek a magyar gasztronómiához, és jól elkülöníthetők a magasabb tannintartalmú, sötétebb és fanyarabb vörösboroktól.

A fajta nevezetes tulajdonsága, hogy bogyói meleg fekvésű hegyoldalban megtöppednek, megasznak, ennélfogva aszúbor is készíthető belőle.

Hegyvidéki kiváló vörösboraink éppen az aszúsodásának köszönhetik értéküket. Készül belőle rác (szerémi) ürmös is. Valaha a füvesborok sokkal kedveltebbek és elterjedtebbek voltak, mint korunkban, mert gyógyszernek is tekintették őket. Ma már csak az ürmös képviseli a füvesborokat.

Szelekciós nemesítése

Az Országos Szőlő- és Gyümölcsfajta Szelekciós Felügyelőség Kozma Pál vezetésével kezdte el a Furmint és a Kadarka virágtípusainak javítását klóntípus-szelekcióval 1958-tól. Az azonos virágtípusba tartozó egyedeket együtt szaporították a fajtán belül.

Az 1950-es évektől a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet Pécsi Kutatóállomáson Németh Márton irányításával is egyedi vagy klónszelekció indult el több fajtánál, köztük a Kadarkánál is. Pécsett és Kecskeméten születtek a legértékesebb klónok.

A P.9 klón az ismert legértékesebb változat
Fotó: Baglyas Ferenc

Az 1960-as években bevezetett nagy­üzemi szőlőtermesztés kiszorította a termesztett fajták közül. Területe visszaszorult és a világfajták (Cabernet franc, Cabernet sauvignon, Merlot és az akkor előretörő Kékfrankos) terjedtek el az új telepítésekben. A Kadarkát már kezdtük leírni. Szerencsére az országban még sok helyen, öreg ültetvényekben fennmaradtak tőkék, amelyek igen alkalmasak a szelekcióra.

Ma már a termesztési értékeket vizsgáló kísérletekben sorakoznak a fajta klónjai, klónjelöltjei. Ezek a klónok levéltípusban, fürttípusokban, bogyó- és fürtméretekben, ízük intenzitásában kü­lönböznek egymástól.

Genetikai hátterük vizsgálatára és igazolására DNS-mar­kereket alkalmaztak. A szelekcióval több változat jött létre. Az eddig államilag minősített klónok: Kadarka P.9 (1969), annak továbbszelektált klónjai pl. P.111, P.122, P.124, P.131, P.147, Kadar­ka Kt.4 (1958) és a Kadarka Kt.3 (2007).

A kísérleti ültetvény

Madárkás fürt volt jellemző a 60-4, 60-5, 60-6, 60-8 klónokra
Fotó: Baglyas Ferenc

2014-ben egy Kadarka-klónokból álló kísérletet állított be Ballószög-Kerek­egyháza határában a Hetényi Család Pincészete és Szőlőiskolája: 115 klón került a gyűjteménybe, melyek Kiskőrösről, Pécsről, Csongrádról, Szekszárdról és Kecskemétről származnak.

Az idén szeptember 22-én, szüret előtt közvetlenül vizuális kiértékelésre került sor. Három fürttulajdonságot értékeltem: fürtméret, fürtszerkezet (tömöttség) és egészségi állapot, valamint külön feljegyeztem más fontos tulajdonságokat, mint a bogyók színárnyalata, a tőkék termőképessége, kiegyenlítettsége.

A nagyszámú klón must- és boranalitikai vizsgálatára nem került sor. A cél egy előszűrés volt, hogy a legkedvezőbb változatokat tudjuk később kiemelni, többéves megfigyelés alapján.

A Hetényi Család Pincészete és Szőlőiskolája családi tradíciót folytatva több generáción keresztül termeszt szőlőt, és foglalkoznak szaporítóanyag-termeléssel, borászattal és falusi vendéglátással is. 1998-tól kezdtek tesztelten vírusmentes törzsültetvényeket telepíteni. Ma tíz hektáron több mint ötven fajtából rendelkeznek törzsültetvénnyel, köztük már szinte elfelejtett régi és teljesen ismeretlen új fajták is megtalálhatók. Jelentős csemegeszőlő-fajtaválasztékkal is rendelkeznek.

 

A gazdaságban homoktalajon, szálvesszős fejműveléssel nevelik a Kadarkát. A szálvesszőket huzalhoz rögzítik és a hajtásokat huzalpárok közé igazítják. Így viszonylag vékony lombfalat lehet kialakítani, ami a minőség és a növény­egészség szempontjából fontos. A 8-10 rügyes szálvesszőket a metszést követően vízszintesen lekötik. Az elmúlt néhány év enyhe telei nem okoztak rügykárosodást a vesszőkön. Fagyos évek esetén a szálvessző lehúzása lenne indokolt, de ez megnövelné a kézimunkaerő-szükségletet. Tehát tulajdonképpen a termesztő kockáztat. Igaz, hogy az éghajlat változik, globális felmelegedés tapasztalható, klímánk továbbra is kiszámíthatatlan a téli fagyok szempontjából.

A tavaszi fagyok gyakorisága nagyobb, de szerencsére a Kadarka rügyei későn fakadnak, ezért az április végi, május eleji fagy kevésbé károsítja.

Túl tömött fürtje volt a 60-7, 60-11, 60-14 klónoknak
Fotó: Baglyas Ferenc

 

A 2022/2023-as nagyon enyhe telet enyhe március követte, amelynek középhőmérséklete 1,7 °C-kal alakult az átlag felett, az április azonban idén is kifejezetten hűvös időt hozott. Országos átlagban 2 °C-kal elmaradt a szokásostól, a leghidegebb napon mindössze 2,4 °C volt az országos átlag. A csapadékos telet követően tavasszal mindhárom hónapban a szokásosnál több csapadék hullott. Májusban az ország északi területein több mint 200 milliméter havi csapadékmennyiséget is mértek, a szárazabb Dél-Alföldön eközben többfelé 40 milliméter alatt maradt a csapadékösszeg. A májusi átlaghőmérséklet mindössze 0,3 °C-kal volt kevesebb a sokévi átlagnál.

A júniusi országos csapadék 76,7 milliméter volt, ami szintén átlagosnak tekinthető. A csapadék többnyire záporokból, zivatarokból hullott, de több napon is voltak felhőszakadások. A júniusi középhőmérséklet országos átlagban 19,8 °C volt, ami megegyezik az 1991–2020 közötti évek átlagával.

A júniusi virágzáskor és az augusztusi zsendülés megindulásakor a peronoszpórafertőzésre kellett figyelni. A szárazabb hónapokban (július-szeptemberben) a lisztharmat fertőzött, aztán jött az évszázad legmelegebb szeptembere. A zsendülés után már elmaradt a növényvédelem, ami súlyosbította a lisztharmatfertőzést. Ez volt a helyzet a kísérleti ültetvényben is.

Az értékelés kontrollja és módszere

Két államilag elismert klónt hasonlítottam össze az állami minősítésre váró klónokkal. A P.9-es pécsi klón évek óta a gazdaság legmegbízhatóbb változata. Vastagabb héjú, jól színesedik, fűszeres zamatú. Hetényi József siller bort készít belőle. A Kt.3-as klón a Kt.4-es Nemes Kadarka kedvezőbb fürtszerkezetű változata. Megbízható, kiegyenlített állományt ad, jól termékenyül, azonban vékonyabb a héja, előfordulnak zöld, később érő fürtök, színanyag-tartalmában és ízanyagaiban elmarad a P.9-es klóntól. Terméséből a többi klónjelölttel együtt rozé készül.

A P9-es klónt tartva a legértékesebbnek, a többi fajtát hozzá hasonlítva értékeltem. Három tulajdonságot vizsgáltam: fürtnagyság, fürtszerkezet, a fürt egészsége, és mindegyik tényezőnél 5-ös skálát alkalmaztam (1-es a legkedvezőtlenebb, 5-ös a legjobb). A fürtnagyságnál és fürtszerkezetnél (tömöttség) a közepes (3-as) érték a legkívánatosabb, fürtegészségnél természetesen az 5-ös lenne az. A P.9-es klónnál a három tulajdonság értéke 3-3-4, vagyis az első kettő optimális, és a fürtök egészségi állapota is közelíti a jót, de nem tekinthető teljesen egészségesnek.

Fontos hangsúlyozni, hogy a must és a bor analitikus vizsgálatára nem került sor, a klónjelöltek szűkítése után tervezzük ezt a következő években.

A leggyakoribb növényegészségi gond a fürtök ecetesedése volt. Szakirodalomban gyakran a Kadarka fürtrothadását említik fő problémaként, de ez a kórokozó nem volt megfigyelhető az ültetvényben a felvételezéskor. Valójában a legnagyobb bajt az okozta, hogy a lisztharmat zöldbogyó állapotban megtelepszik a bogyón, szívóhifái elpusztítják a bogyóhéjat, így az nem tudja követni a bogyó tágulását és kireped. A bogyóban lévő cukrot a vadélesztők alkohollá alakítják, ami odavonzza a muslicákat, a rovarok pedig tovább fokozzák a fürtök ecetesedését.

A klónok fürtnagysága tükrözi azt a szelekciós célt, hogy a Kt.4-es (Nemes Kadarka) klón nagy és tömött fürtjénél kisebb és lazább fürtszerkezetű változatokat hozzanak létre, hogy csökkentsék a rothadási hajlamot.

Ez a nemesítési cél tükröződik abban, hogy a közepes érték gyakorisága a legnagyobb, de itt a fürt szerkezetére, lazaságára vonatkozik, nagy szórással. Egy-két fajta esetében előfordult a madárkás fürt, illetve néhány klón rügyei terméketlenek voltak, ezért kevesebbet teremtek a tőkék.

Az ecetes rothadás volt a leggyakoribb növényegészségi probléma a fürtökön
Fotó: Baglyas Ferenc

A klónok növényegészségi állapotának értékei 2-3 körül szórtak. Többségüknél az ecetes rothadás okozta a legnagyobb gondot, és ez alapvetően rontja a minőséget. A vékony bogyóhéj könnyen megrepedt csapadék, esetleg lisztharmat hatására. Ez a Kadarka egyik leghátrányosabb tulajdonsága.

A mért fürtparaméterek átlagértékei azt mutatják, hogy a fürt nagysága és a fürtszerkezet esetében a kívánatos 3-as érték teljesül, de a P.9-es klón fürtjeinek egészségi állapotához képest a klónok lényegesen rosszabb növényegészségi állapotban vannak.

Zöldes árnyaltú fürt kilenc klónban fordult elő (60-12, 60-13, 59-12, 60-10, 60-9, 59-10, Kadarka Kt.3, PPK-15, PPK-26, OK-27, OK-23), háromnak a bogyói voltak sötétebb kékek, a P.9-es klón mellett a szekszárdi klónjelöltek (Mészi Kadarka, Mészáros Kadarka) bogyószíne volt mélyebb kék színű.

A vizsgálat fő következtetése

A P.9-es klón fürtje a korábban legelterjedtebb Nemes Kadarka klónénál kisebb, lazább, vastagabb bogyóhéjú, ezért jobb az egészsége, jobban színeződik és magasabb a mustfoka.

A Kt.3-as klón államilag minősített, fürtje kicsit nagyobb és tömöttebb, mint a P.9-é, de a Nemes Kadarkánál kisebb a fürt mérete és kevésbé tömött. A tőkék kiegyenlítettek, rúgósság nem fordult elő. A bogyók színe világosabb a P.9-es klónnál, valószínűleg a héj is vékonyabb, ami a fürtök egészségi állapotán meglátszik. Előfordulnak zöld, kevésbé érett fürtök is.

A többi klónnál általánosságban elmondható, hogy egy-két ivarilag leromlott és terméketlen klóntól eltekintve a fürt nagysága és szerkezete a legtöbbjüknél kedvező, viszont az egészségi állapot rosszabb, mint a P.9 klónnál.

A szürkepenész nem jellemző a bogyókon, inkább a bogyórepedés következményeképpen lép fel az ecetesedés, amit a muslica is tovább súlyosbít. A bogyórepedés oka lehet a csapadék, esetleg egy háttérben húzódó lisztharmatfertőzés.

A P.9-es klónnal azonos fürtméretű, fürtszerkezetű és egészségi állapotú klón nem található a gyűjteményben. Az 59-4-es klón fürtje kicsit nagyobb, tömöttsége, egészségi állapota hasonló. A bogyók színe azonban rosszabb.

A termesztő szerint a P.9-es klón cukorfoka 2 mustfokkal magasabb a másik államilag minősített, kontrollként szereplő Kt.3-as klónnál, íze fűszeresebb.

Több éven keresztül kell még figyelni a klónok termékenyülését és a bogyórepedését.

A lombozat higiéniáját zöldmunkával tervezzük növelni, mert a ritkább lombban jobb növényvédőszer-fedettség érhető el. A bogyóhéj szilárdságát és a bogyók felületének kémhatását az ökológiai szőlőtermesztésben engedélyezett készítményekkel (kálium-szilikát, kálium-hidrogénkarbonát) igyekszünk javítani a következő években, amivel megelőző védekezés érhető el a lisztharmat és a szürkepenész ellen.

Forrás: Kertészet és Szőlészet

Szaklap, amelyben a cikk megjelent:

Magazin ajánló: