Ilyen beavatkozásra leggyakrabban az almánál van szükség (erről szóló írásunk az előző heti Kertészet és Szőlészetben jelent meg), de jó terméskötődés esetén a körte, az őszibarack, a kajszi, esetleg a szilva is igényli. Cikksorozatunk befejező részében áttekintjük ezen gyümölcsfajok termésritkításának lehetőségeit.
Fotók: Csihon Ádám, Sipos Marianna
A gyümölcstermesztők között gyakori mondás, hogy egy adott évben két dolgot kell megtermelni a fákon: gyümölcsöt és termőrügyet. A cél az, hogy mindkettőből megfelelő mennyiségben és minőségben neveljünk, megtalálva az egyensúlyt a növekedés és terméshozás között, amit az egyes gyümölcsfajoknál eltérő módon oldhatunk meg.
Ez az oka annak, hogy az alternancia kevésbé jellemző a cseresznyére és a meggyre, mert korán, május–júliusban érnek, lekerülnek a növényről, így zavartalanabb a nyár folyamán a virágrügyek képződése. A később érő fajoknál viszont feltétlen érdemes és szükséges gyümölcsritkításban gondolkozni.
Körte
A körte az almához hasonlóan jelentős mértékben képes túlkötődni, így gyümölcsritkításra az évek többségében szükség lehet. Ennek ellenére a körteültetvényekben kevésbé bevett gyakorlat a ritkítás, mert nem is olyan intenzív a termesztés, mint az almánál. Ez főként annak tudható be, hogy a körténél kisebb a gyenge növekedésű alanyok kínálata, ami a kisméretű fák nevelésének feltétele. A meglévő törpésítő alanyok ráadásul számos esetben nem férnek össze a nemes fajtákkal.
A körtének fürtvirágzata van, amin belül a virágzás épp ellentétes az almához viszonyítva: a csokron belül a szélső virágok nyílnak korábban, míg a középső később. Nincs tehát a virágzatokban kiemelt helyzetű virág, amiből a képződött gyümölcs előrébb járna a fejlődésben, ezért az almánál működő termésritkító készítmények a körténél kevésbé hatásosak. További eltérés, hogy a körténél egy virágzatból akár 6-10 terméskezdemény is fejlődhet. A ritkítás célja, hogy virágzatonként 1-3 termés maradjon meg.
A vegyszeres termésritkítás a körte morfológiai sajátosságaiból adódóan tehát kevésbé megoldott. Külföldön folynak kísérletek benziladenin, naftil-acetamid és metamitron alkalmazásával, de a vizsgálatok eredményei sokszor nem vágnak egybe, nagyban befolyásolják azokat a termőhely, az évjárat és a fajta tulajdonságai. Emiatt legfőképpen kézi termésritkítást végeznek az intenzív ültetvényekben is.
Őszibarack
Az őszibarack a túlkötődésre leginkább hajlamos gyümölcsfajok egyike. Vegyszeres megoldások nem állnak rendelkezésre, leggyakrabban kézi ritkítást végzünk a fánkénti gyümölcsszám beállításához. Ennek optimális időpontja a virágzás utáni 5-6. hétre esik, amikor a gyümölcsök átmérője 22-27 milliméter, kisdió nagyságúak.
Az őszibaracknál egyedülállóan, könnyen számszerűsíteni lehet a termőképletenként meghagyható mennyiséget: az optimális terhelést a termővesszőnkénti 2-4 gyümölcs jelenti. Szálvesszős metszésmód alkalmazásánál 4, egyvesszős és kétvesszős metszésmódnál pedig 2-3 gyümölcsöt hagyhatunk meg. Nagy terméskötődés esetén akár a kis gyümölcsök 50-80%-át is el kell távolítani a fáról. Kiemelten fontos a csokrosan kötődött gyümölcsök ritkítása, mert az egymással érintkező termések növényvédelmi problémát jelentenek, illetve gyakran még érés előtt lehullnak, lefeszítik egymást a termőrészekről.
Ez a gyümölcsfaj morfológiai sajátosságaira vezethető vissza, ugyanis virágrügyeket kizárólag az egyéves vesszők hordoznak. Míg más fajoknál a többéves gallyakon is nagy sűrűségben vannak termőképletek, addig az őszibarack esetében csakis az előző évben fejlődött vesszők teremnek. Emiatt is kritikus technológiai elem az alapos ritkítás, mert a túlterhelt fákon vékony, rövid, cingár hajtások képződnek, amik a következő évben nem képesek nagy mennyiségű gyümölcsöt nevelni.
Kajszi
A kajszi esetében a termésritkítás több szempontból is létfontosságú művelet. Gyümölcsfajaink közül rá jellemző leginkább a tavaszi fagykárosodás, illetve legnagyobb mértékű az évenkénti fapusztulás. Ezen jelenségek számos okra vezethetők vissza, de mindkettő esetében egyértelműen meghatározó szerepe van a fák túlterhelésének. Azon kajszifáknak ugyanis, amelyek az optimálisnál jóval nagyobb gyümölcsterhelést hordoznak, számottevően romlik az erőnléte, ami csökkenti a betegségekkel szembeni ellenálló képességet, valamint növeli a virágrügyek tavaszi fagykárosodásának kockázatát. Ugyanakkor a kajszi kedvező gyümölcskötődési feltételek mellett a legnagyobb spontán termésekre képes.
Ennek megfelelően az újabb, igen nagy virágrügysűrűséggel rendelkező külföldi fajtákon különösen fontos az optimális gyümölcsterhelés beállítása.
A kajszinál az őszibarackhoz hasonlóan elsősorban kézzel ritkítjuk a gyümölcsöket. Első körben eltávolítjuk a kisebb méretű, sérült gyümölcsöket, de az épekből is szükséges lehet ritkítani, a csokrok megszüntetésére törekedve. Nagy terméskötődésű években a kis gyümölcsök akár 50-80%-át is le kell szedni a fáról.
Nagy ültetvényfelületeken a kézi munkaerő szűkössége miatt már virágzásban is elkezdhetik a ritkítást, amit egészen májusig végeznek. Ezen művelet gépesítésére Európában folynak vizsgálatok, az almatermesztésben is kipróbált mechanikai virágritkító gépekkel hatékonyabbá tehető a beavatkozás. A hazai klímánkon viszont, ahol jóval gyakoribbak a virágzáskori fagyok, alkalmazása igencsak vitatható.
Szilva
Bizonyára sokunk számára ismert jelenség, hogy a szilva egyik évben „megszakad” a nagy termés kinevelésében, míg a következőben a fák csak nyomokban hoznak gyümölcsöt. Gyümölcsfajaink közül tehát a szilvára is jellemző a túlzott terméskötődés, így a ritkítás is indokolt lehet. Házikertekben, ahol néhány fa található, nyilván könnyebben megoldható az időigényes kézi ritkítás, de adott esetben a fajták típusától függően, ültetvényekben is célravezető művelet. Nagy termésű években a késői érésű, nagy gyümölcsű, friss fogyasztásra használt fajták esetében (Bluefre, President) szükségessé válhat a gyümölcsritkítás, ugyanis a gyümölcsök 20-30%-ának eltávolításával jelentősen növelhetjük a gyümölcs méretét úgy, hogy a fánkénti termés összsúlya nem csökken.
A szilvánál gyümölcsöt ritkítani leginkább kézzel lehet, ám nagyon ritkán kerül rá sor a hazai és az európai ültetvényekben is. Külföldön zajlanak kísérletek hormonális (auxin) és perzselő hatású (ATS) anyagokkal, de ezek hatékonysága még kevésbé tisztázott.
Dr. Csihon Ádám, dr. Sipos Marianna
Debreceni Egyetem,
Kertészettudományi Intézet
