Az október végi avatóünnepségén részt vett Papp Zsolt György, az Agrárminisztérium helyettes államtitkára és Bodó Sándor, a térség országgyűlési képviselője, a tervezésben és a kivitelezésben érdekelt vállalkozások képviselői, valamint a finanszírozó bankok vezető munkatársai is.

A helyettes államtitkár három dolgot emelt ki a szarvasmarhával kapcsolatban.

Ugyanakkor felelős vezetőként másodszor azt hangsúlyozta, hogy ezen a területen van még mit tennünk, van, ahova a hazai mezőgazdaságnak el kellene jutnia. A harmadik megjegyzése pedig arra vonatkozott, hogy míg 2015-ben összesen 20 milliárd támogatás jutott a magyar tehenészet egészére, addig idén 192 milliárd forintot ítéltek oda 189 családnak. Annak, hogy ide eljussunk, elemi feltétele volt a szaktudás megléte, ami a helyieknél, természetesen, adott. Így vált a földesi tehenészeti telep példa a többiek számára.

Minden ellenkező híresztelés dacára a vidék zászlóshajója nálunk most is a mezőgazdaság, ám úgy, hogy közben a színvonal és az igények is párhuzamosan növekedtek. Ma már nem elegendő, hogy a gabonát bőrben adjuk el, hanem a húst is szeletelve, s még inkább fontos, hogy védőgázas csomagolásban kerüljön a vevő elé. Amit az Őzse család elhatározása a tejelő tehenészetben létrehozott, az ma mindenben a XXI. századot jelenti ezen a területen.

Bodó Sándor országgyűlési képviselő annak örült, hogy az alapkő letétele után rövid idővel elkészült az új szarvasmarhatelep.

Ugyanakkor szükség volt az ilyenkor kötelező „háttérmatekra” is, hogy az új beruházás miként, hogyan éri meg és hogyan fog megtérülni. Természetesen, mindez nem működik a szakmai és érzelmi elkötelezettség nélkül – aminek itt közel fél évszázados hagyományait lehet megtapasztalni.

Elhatározásukban nem maradtak magukra, mert az agrárkormányzat a támogatásával végig mellettük állt. Több mint 3 milliárd forint vissza nem térítendő támogatást szavaztak meg, ami a beruházásban 50 százalékos intenzitást jelent. Figyelemre méltó, hogy az előzetes kalkulációt tartani tudták, nem lépték túl a kereteket. Közben a meglévő telepeken a termelés zavartalan folyt, amiben elévülhetetlen szerepe van a tejelő tehenészetek dolgozóinak.

A vidékfejlesztésben kettős világot élünk. Részben szükség van az erős ipari fejlesztésre, aminek ebben a térségben Debrecen a centruma. Ugyanakkor ez a gondolkodásmód Hajdú-Bihar más részeire is kiterjed, amit az ipari parkok sokasága bizonyít. Igaz, hogy menet közben indulatok gerjednek, amit kezelni kell. És az agrár területén végrehajtott fejlesztések azért is jók, hogy a térség gazdasága ne egy lábon álljon.

Ifj. Őzse László röviden felidézte a mostani gazdaság és jogelődje működését, történetét. Sok minden megváltozott az elmúlt négy évtizedben, de az nem, hogy mindig is a baromfi és a szarvasmarha jelentette a fő profiljukat. Ennek hátterében ott van a megfelelő növénytermesztés, ami újabban fontos ipari növényekkel egészült ki, például a zöldborsóval, a csemegekukoricával és az olajtökkel.

A most átadott szarvasmarhatelep szomszédságában álló istállók 1982-ben épültek. Az előd Földesi Rákóczi TSz akkor tért át a sajtáros fejésről fejőgépesre. Hosszú időn keresztül megbízható alapot jelentettek a szarvasmarhatartásban, ám 2016 környékére erkölcsileg és műszakilag egyaránt elavulttá váltak.

Erre az időszakra jellemző Földesen, hogy a tejelő tehenészet éves létszáma elérte a 650-670 tehenet, amellett ott volt az állatok szaporulata. A 305 napos laktációs átlag 2018-ban érte el a 10200 kilogrammot, a tehenenkénti napi tejtermelés 30-32 kg között alakult. A hőstresszes nyári időszakban a hozam 10-15 százalékkal visszaesett, mert a szarvasmarha – a közhiedelemmel ellentétben – nehezebben viseli a hőséget, mint a hűvöset. A tehenek általában 4-5 Celsius-fokon termelik optimálisan a tejet, a külső körülményeket is célszerű ehhez alakítani.

Amikor 2020-ban felvetődött a kérdés, hogy mi legyen a földesi tejelő tehenészettel, a család egyértelműen a legmodernebb technológia megvalósítása mellett döntött.

Mindkét helyen nyolc fejőrobot dolgozik, és a rendszerre általánosan jellemző, hogy állat nem hagyja el az istállót. Ha betegség lép fel, odabent vizsgálják, gyógykezelik, gyógyítják a jószágokat. A fejlesztés során új szilázstárolókat, szenázstárolókat és szénatárolókat létesítettek, a tetőkre két darab, egyenként 100 kW-os napelemet szereltek. Azonkívül a takarmányellátáshoz szükséges összes erő- és munkagépet megvásárolták, és hasonlóan döntöttek a telep működésében nélkülözhetetlen többi eszköz esetében.

Mindezek után okkal vetődik fel a kérdés: mit várnak 2024-ben és azt követően?

Céljuk, hogy jövő évtől a holstein-fríz állomány tehenenkénti laktációja elérje vagy meghaladja a 3,2-es értéket, és a napi tehenenkénti tejtermelés a mostani 38-39 kg-ról 40 kg fölé emelkedjen.

A szaporodásbiológiai előirányzatukat már idén sikerült megvalósítaniuk. A fejlesztés eredményeként a fajlagos tejtermelést 20, a laktációs tejtermelést ugyancsak 20 százalékkal tudják növelni, mivel a fajlagos takarmányfelhasználásuk 15 százalékkal csökken. Sőt, a következő évre már 750 vemhes üsző értékesítésével számolnak, miközben a tej önköltségét közel 20 százalékkal tudják mérsékelni.

Ez utóbbi azért is fontos, mert minden későbbi fejlesztés zálogát ebben látják. A mostani állományt vásárlással egészítették ki (a hajdúnánási Nyakas Farmtól), és ugyancsak vették az előhasi borjakat – 4-es mentességűeket –, a Biharnagybajomi Dózsa Kft.-től. Genetikai állományuk 6-7. helyre predesztinálja őket a hazai rangsorban. A tejet jelenleg teljes egészében az Alföldi Tejnek értékesítik.

A fejlesztések közül biogázreaktor építését tervezik, elsősorban a metánkibocsátás mérsékelése érdekében, de a környezetvédelmi mellett energiahasznosítási okuk is van rá. Figyelemmel kísérik a Semex Kft. szakmai munkáját, hogy előbb-utóbb ők is rátérjenek kevesebb metán termelését lehetővé tevő genetikai tulajdonságokkal rendelkező állatok tartására.

Takarmányellátásuk a lehető legprofibb, hisz tudnak öntözni. Kettős termesztésben állítanak elő takarmányrozst 360 hektáron, majd ugyanott silókukoricát termesztenek, öntözve.

A tej önköltsége náluk 140 forint körül mozog literenként, az átvételi ára pedig átlagosan 160 forint. A legnehezebb időszakban is elérte tejgazdálkodásuk a nullás vagy azt meghaladó jövedelmezőségi szintet – mindenféle támogatás nélkül.