0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. június 14.

Tejelő tehenek digitális diplomával

Földesen egyre tisztább a tej. Mindez a két évvel ezelőtt megkezdett modernizálásnak köszönhető, a földesi Rákóczi Mezőgazdasági Kft. akkor bővítette 1080 férőhelyesre a tehenészeti telepét.

Az október végi avatóünnepségén részt vett Papp Zsolt György, az Agrárminisztérium helyettes államtitkára és Bodó Sándor, a térség országgyűlési képviselője, a tervezésben és a kivitelezésben érdekelt vállalkozások képviselői, valamint a finanszírozó bankok vezető munkatársai is.

Papp Zsolt György: családi elhatározás és
kormányzati támogatás

A helyettes államtitkár három dolgot emelt ki a szarvasmarhával kapcsolatban.

Az első, hogy a Földesen felavatott szarvasmarhatelep világviszonylatban is a legmodernebbek közé tartozik.

Ugyanakkor felelős vezetőként másodszor azt hangsúlyozta, hogy ezen a területen van még mit tennünk, van, ahova a hazai mezőgazdaságnak el kellene jutnia. A harmadik megjegyzése pedig arra vonatkozott, hogy míg 2015-ben összesen 20 milliárd támogatás jutott a magyar tehenészet egészére, addig idén 192 milliárd forintot ítéltek oda 189 családnak. Annak, hogy ide eljussunk, elemi feltétele volt a szaktudás megléte, ami a helyieknél, természetesen, adott. Így vált a földesi tehenészeti telep példa a többiek számára.

Igaz, csak alig néhány embert érint a tejelő tehenészettel való foglalkozás.

Minden ellenkező híresztelés dacára a vidék zászlóshajója nálunk most is a mezőgazdaság, ám úgy, hogy közben a színvonal és az igények is párhuzamosan növekedtek. Ma már nem elegendő, hogy a gabonát bőrben adjuk el, hanem a húst is szeletelve, s még inkább fontos, hogy védőgázas csomagolásban kerüljön a vevő elé. Amit az Őzse család elhatározása a tejelő tehenészetben létrehozott, az ma mindenben a XXI. századot jelenti ezen a területen.

Bodó Sándor országgyűlési képviselő annak örült, hogy az alapkő letétele után rövid idővel elkészült az új szarvasmarhatelep.

Ehhez kellett az Őzse család elhatározása, kitartása, modernizációra törekvése.

Ugyanakkor szükség volt az ilyenkor kötelező „háttérmatekra” is, hogy az új beruházás miként, hogyan éri meg és hogyan fog megtérülni. Természetesen, mindez nem működik a szakmai és érzelmi elkötelezettség nélkül – aminek itt közel fél évszázados hagyományait lehet megtapasztalni.

Elhatározásukban nem maradtak magukra, mert az agrárkormányzat a támogatásával végig mellettük állt. Több mint 3 milliárd forint vissza nem térítendő támogatást szavaztak meg, ami a beruházásban 50 százalékos intenzitást jelent. Figyelemre méltó, hogy az előzetes kalkulációt tartani tudták, nem lépték túl a kereteket. Közben a meglévő telepeken a termelés zavartalan folyt, amiben elévülhetetlen szerepe van a tejelő tehenészetek dolgozóinak.

Sorakozó a fejőrobot előtt

A vidékfejlesztésben kettős világot élünk. Részben szükség van az erős ipari fejlesztésre, aminek ebben a térségben Debrecen a centruma. Ugyanakkor ez a gondolkodásmód Hajdú-Bihar más részeire is kiterjed, amit az ipari parkok sokasága bizonyít. Igaz, hogy menet közben indulatok gerjednek, amit kezelni kell. És az agrár területén végrehajtott fejlesztések azért is jók, hogy a térség gazdasága ne egy lábon álljon.

Arra külön kell ügyelnünk, hogy régi agrárértékeinket megőrizzük. A sikerhez elengedhetetlenek a bátor és megfontolt családi vállalkozások, amelyeknek helye van a multik mellett.

Ifj. Őzse László röviden felidézte a mostani gazdaság és jogelődje működését, történetét. Sok minden megváltozott az elmúlt négy évtizedben, de az nem, hogy mindig is a baromfi és a szarvasmarha jelentette a fő profiljukat. Ennek hátterében ott van a megfelelő növénytermesztés, ami újabban fontos ipari növényekkel egészült ki, például a zöldborsóval, a csemegekukoricával és az olajtökkel.

A most átadott szarvasmarhatelep szomszédságában álló istállók 1982-ben épültek. Az előd Földesi Rákóczi TSz akkor tért át a sajtáros fejésről fejőgépesre. Hosszú időn keresztül megbízható alapot jelentettek a szarvasmarhatartásban, ám 2016 környékére erkölcsileg és műszakilag egyaránt elavulttá váltak.

Erre az időszakra jellemző Földesen, hogy a tejelő tehenészet éves létszáma elérte a 650-670 tehenet, amellett ott volt az állatok szaporulata. A 305 napos laktációs átlag 2018-ban érte el a 10200 kilogrammot, a tehenenkénti napi tejtermelés 30-32 kg között alakult. A hőstresszes nyári időszakban a hozam 10-15 százalékkal visszaesett, mert a szarvasmarha – a közhiedelemmel ellentétben – nehezebben viseli a hőséget, mint a hűvöset. A tehenek általában 4-5 Celsius-fokon termelik optimálisan a tejet, a külső körülményeket is célszerű ehhez alakítani.

Elkészült határidőre a tervezett költségkeretből

Amikor 2020-ban felvetődött a kérdés, hogy mi legyen a földesi tejelő tehenészettel, a család egyértelműen a legmodernebb technológia megvalósítása mellett döntött.

Kétszer 540 férőhelyes, vízágyas, lehúzó trágyaeltávolítóval ellátott, a legkorszerűbb légtechnikával felszerelt istállókat hoztak létre.

Mindkét helyen nyolc fejőrobot dolgozik, és a rendszerre általánosan jellemző, hogy állat nem hagyja el az istállót. Ha betegség lép fel, odabent vizsgálják, gyógykezelik, gyógyítják a jószágokat. A fejlesztés során új szilázstárolókat, szenázstárolókat és szénatárolókat létesítettek, a tetőkre két darab, egyenként 100 kW-os napelemet szereltek. Azonkívül a takarmányellátáshoz szükséges összes erő- és munkagépet megvásárolták, és hasonlóan döntöttek a telep működésében nélkülözhetetlen többi eszköz esetében.

Mindezek után okkal vetődik fel a kérdés: mit várnak 2024-ben és azt követően?

Céljuk, hogy jövő évtől a holstein-fríz állomány tehenenkénti laktációja elérje vagy meghaladja a 3,2-es értéket, és a napi tehenenkénti tejtermelés a mostani 38-39 kg-ról 40 kg fölé emelkedjen.

Ezzel éves tejtermelésük meghaladná a 12,6 millió kilogrammot, amivel bekerülnének Magyarország top 10 tejtermelő gazdasága közé.
A genetika és a technológia egyaránt 21. századi

A szaporodásbiológiai előirányzatukat már idén sikerült megvalósítaniuk. A fejlesztés eredményeként a fajlagos tejtermelést 20, a laktációs tejtermelést ugyancsak 20 százalékkal tudják növelni, mivel a fajlagos takarmányfelhasználásuk 15 százalékkal csökken. Sőt, a következő évre már 750 vemhes üsző értékesítésével számolnak, miközben a tej önköltségét közel 20 százalékkal tudják mérsékelni.

Ez utóbbi azért is fontos, mert minden későbbi fejlesztés zálogát ebben látják. A mostani állományt vásárlással egészítették ki (a hajdúnánási Nyakas Farmtól), és ugyancsak vették az előhasi borjakat – 4-es mentességűeket –, a Biharnagybajomi Dózsa Kft.-től. Genetikai állományuk 6-7. helyre predesztinálja őket a hazai rangsorban. A tejet jelenleg teljes egészében az Alföldi Tejnek értékesítik.

Az új robotos fejés tapasztalatairól id. Őzse Lászlót kérdeztük. Véleménye azért is lehet fontos, mert napjainkban – főleg akik nem akarják megcsinálni – általában kétkedve fogadják ezt a gazdálkodási módszert.
A tehenek beszoktatása a robotfejőbe 80-100-as csoportban történik. Előbb, még a robot nélkül, 5 napon keresztül öt dolgozó tereli, húzza rá az állatokat a rendszerre, ami 3 napig nagyon kemény munka. Utána viszont megváltozik a tehenek magatartása. Általában 10 nap után jutnak el oda, hogy az egész állományban alig akad olyan tehén, amelyik elzárkózik a robot használatától.
A teheneket nehezebb beszoktatni, az üszőket könnyebb, mert utóbbiak egymást viszik magukkal. A rendszerből csak akkor vesznek ki vagy zárnak ki teheneket, ha objektív oka van, például ha 3 csecsű vagy túl kicsi egy jószág, vagy ha túl nagy a csecsbimbó. Náluk összesen három ilyen állattal találkoztak.

 

A fejlesztések közül biogázreaktor építését tervezik, elsősorban a metánkibocsátás mérsékelése érdekében, de a környezetvédelmi mellett energiahasznosítási okuk is van rá. Figyelemmel kísérik a Semex Kft. szakmai munkáját, hogy előbb-utóbb ők is rátérjenek kevesebb metán termelését lehetővé tevő genetikai tulajdonságokkal rendelkező állatok tartására.

Takarmányellátásuk a lehető legprofibb, hisz tudnak öntözni. Kettős termesztésben állítanak elő takarmányrozst 360 hektáron, majd ugyanott silókukoricát termesztenek, öntözve.

Ennek a takarmányozásnak a hatására, valamint a takarmányok fedett helyen való etetése folytán (seregélytől, galambtól mentve) 15-20 százalékos megtakarítást értek el.

A tej önköltsége náluk 140 forint körül mozog literenként, az átvételi ára pedig átlagosan 160 forint. A legnehezebb időszakban is elérte tejgazdálkodásuk a nullás vagy azt meghaladó jövedelmezőségi szintet – mindenféle támogatás nélkül.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: