10. Használd és becsüld a sokféleséget
A permakultúra alapvetően a természetben zajló folyamatokat, működést próbálja leképezni és alkalmazni egy tervezett produktív rendszerben. A természetben és a társadalomban kialakult rendszerek bonyolultsága a formák, szerepek és kapcsolatok óriási sokféleségéből fakad. Ehhez szorosan hozzátartozik a rendszerek sokféle működését elősegítő diverzitás, az alkalmazandó fajok sokfélesége, amelyek a rendszer stabilitásának alapjai. Természetesen ne az öncélú diverzitásnövelésre gondoljunk, hanem olyanra, amelyben az egyes fajok, fajták vagy elemek a rendszerünkbe illő tulajdonságokkal, funkciókkal rendelkeznek, és megvan a szerepük a kapcsolati hálóban. Az elemek közötti funkcionális kapcsolatok hálózata hozza meg rendszerünk stabilitását és rugalmasságát, ami a természetes rendszerek sajátja. Ez a rugalmasság teszi lehetővé a kreatív alkalmazkodást a változásokhoz, valamint a rendszer fejlődését, ami lehet egyszerűsödés vagy bonyolultabbá válás is.
A védekezésben a kémiai növényvédelem (szermaradvány a terményben) és a nagymértékű energiafelhasználás elterjedése a jellemző.
A permakultúra és más diverz termelési rendszerek (agrárerdészet) polikultúrákat alkalmaznak, ami elismert módszer arra, hogy a sokszínűséget használjuk fel a növényvédelemben, a kedvezőtlen időszakok és az értékesítési nehézségek csökkentésére. A permakultúra a kertészeti és mezőgazdasági kultúra megőrzésében csak a sokféleségben gondolkodhat, amelyben a tájfajták és tájba illeszkedő változatos gazdálkodási megoldások megőrzésére és fenntartása jól összehangolható.
11.Becsüld meg a szegélyeket és hasznosítsd a peremterületek adta lehetőségeket
A permakultúrás rendszerben a szegélyek összekötnek és el is választanak funkciókat, tevékenységeket. A különböző használatú területek szegélyeinek találkozásánál különféle határfelületek vagy peremterületek alakulnak ki, amelyek lehetőséget adnak a kétféle kultúrahasznosítás vagy -használat találkozására, az eltérő fajkészletek keveredésére.
Gondolhatunk itt az erdő és egy réti ökoszisztéma, vagy egy tó és egy tószegély, vagy folyó és folyópart találkozására.
A peremterületeken kialakuló fajgazdagság a funkcionális kapcsolatok és funkciók gazdagodásához vezet, és ezen keresztül a rendszer stabilitásához és nagyobb hozam eléréséhez. A fajgazdagság a talajfelszín alatt és fölött is beindítja a funkciók gazdagodását a diverzitás növelésén és a kapcsolatok kialakulásán keresztül. A peremek és szegélyek kreatív alkalmazásával a párhuzamos sorokból álló ágyás térben spirálformában felcsavarodhat és ki is emelkedhet, mint egy fűszerspirál domb, megnövelve ezzel a korábban sorokban lévő fajok térbeli kölcsönhatását.
12.Kövesd a változást és használd kreatívan
A belső változások folyamatos követése a permakultúrás rendszerünkben folyamatos monitorozást igényel.
Ha nem vagyunk elégedettek, korrigálhatunk.
A külső változások nem mindig egyeznek meg az elképzeléseinkkel, éppen ezért rendszerünket nagy körültekintéssel tervezzük és legyünk együttműködőek a helyi adottságokkal, hogy kihasználhassuk a változást, illetve kreatívan alkalmazkodjunk olyan nagy változásokhoz, mint a globális felmelegedés, amelyeket nem irányíthatunk és nem is befolyásolhatunk.
A permakultúrában az ökológiai szukcesszió felgyorsításával hatékonyan elébe mehetünk a problémának egy adott területen. Például a gyors növésű nitrogénmegkötő fafajok alkalmazhatók talajjavításra és a mikroklíma kedvező átalakítására a globális felmelegedés mérséklése érdekében. A jobb árnyékoló és szélvédő hatás számos kedvező következménnyel járhat: csökken a párolgás mértéke, kevesebbet kell öntözni.
A témát a tervezési folyamat ismertetésével folytatjuk.
