0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. február 16.

Disszonancia övezte víziszárnyasok

Szabó Miklóst, a Baromfi Terméktanács Lúd Szövetségének elnökét, a Tranzit Csoport alapító-tulajdonosát kérdeztük a víziszárnyas-ágazat helyzetéről.

Vívódnak a magyar liba- és kacsatenyésztők. Látszólag semmi okuk nem volna rá, hiszen a liba prémium termék, annak minden örömével és gondjával, és nagyjából ide tartozik a kacsa is. Igaz, utóbbi újabban kezd a csirkéhez hasonlatossá válni, mégpedig abban az értelemben, hogy folyamatosan kapható a kereskedelemben. Viszont az előállításuk látványosan eltér egymástól, főleg más baromfifajokétól. A különbség genetikailag meghatározott. Míg a brojler 1 kilogramm testtömegének az előállításához elegendő jó 1,5 kilogramm táp, addig a kacsánál inkább jó 2 kilogrammal kell számolni, a libának pedig 4 kilogramm takarmányra van szüksége ugyanahhoz a teljesítményhez. A két víziszárnyas-ágazat részesedése a magyar baromfiiparban nem elhanyagolható. Libából jelenleg körülbelül évi 3 milliót, kacsából évi 23-25 milliót nevelünk fel, ami valamivel meghaladja a tavalyi mélypontot.

Túlságosan is mozgalmas volt a hazai liba- és kacsatenyésztők számára az elmúlt 3 év. A víziszárnyasokat 2021-2022-ben soha nem látott mértékben károsította a madárinfluenza.

A kár súlyosságát mutatja, hogy a baromfiszektor egészének kifizetett kártalanítás 70 százalékát ez a két ágazat kapta. Nagyon nem hiányzott a tenyésztőknek ez a több 10 milliárd forint, főként azért nem, mert közben egyéb nehezítő körülményekkel kellett megbirkózniuk.

Az utóbbi 3 év nagy csapásokat mért úgy általában az emberiségre, amelyek hatását még most is érezzük. Megkeserítette életünket a Covid-járvány, ami az állattenyésztésre azzal hatott, hogy megzavarta az ellátási láncokat. Ebből következett, hogy némely termékből egyfajta hiány alakult ki a piacon. A kereslet nem önmagában lóg a levegőben, hanem ha mint igény jelentkezik, akkor ki kell elégíteni, a vevőket ki kell szolgálni. Csakhogy ebben a helyzetben a mindenkori kereslet rögtön elkezdi befolyásolni az árakat.

A baj, szokásához híven, most sem egyedül jött. Előbb nyakunkba szakadt a covid, majd azt követően terjedni kezdett a madár­influenza. Ám ezúttal nemcsak lokálisan, még csak nem is kizárólag Magyarországon, hanem az egész világon. Túlterjedt az EU határain, ténnyé vált a Föld más részein is. Csak mi, magyarok állítjuk – és van is igazságtartalma –, hogy nem mindenki jelenti be olyan pontosan, ahogyan nálunk szokás.

Elég a brazil példára utalni. Az ország a világ egyik legnagyobb baromfikibocsátója, de csak 2023. januárjában jutottak el oda, hogy bejelentsék, náluk is gondot okoz a madárinfluenza. Azt is el kell ismerni, hogy nemcsak Dél-Amerikában, hanem Észak-Amerikában és a Távol-Keleten is jelen van a betegség. Sőt, ne legyünk annyira naívak, hogy nem vesszük észre: a velünk szomszédos államokban, elsősorban tőlünk keletre, szintén tenyészik a kór.

Európában a legerősebben sújtotta területek a franciáknál, a lengyeleknél, a németeknél és a hollandoknál találhatók, és, sajnos, mi is ebbe a körbe tartozunk.

A madárinfluenza-fertőzés 2022 végére olyan mértékűvé vált, hogy már az ágazat létét is megkérdőjelezte. Elsősorban a víziszárnyasokat, azon belül pedig a hízott állományokat károsította leginkább. Magas szintű védelemmel ugyan csökkenteni lehetne a fertőzés következményeit és az esetek számát, és némi javulást már fel tud mutatni a szakma, de változatlanul nem elegendőt. Záros határidőn belül határozott előrelépésre volna szükség.

Nem elegendő, ha egyetlen telepet zárttá teszünk, és a teljes fertőtlenítési lánc kiépítése sem, ha nem működtetjük és használjuk, a gépjármű-fertőtlenítőtől kezdve az átöltözésig. Meg kell tiltani és meg is kell követelni, hogy idegen ne tegye be a lábát ilyen telephelyre.

Nagy gond az ágazatban, hogy a telephelyek között átjáró eszközök – pl. tápszállító kocsik – fertőtlenítése logisztikailag még mindig nincs megoldva, mint ahogy a nagy kocsik sterilizálása is megoldatlan. A kerékfertőtlenítőt általában már mindenhol kiépítették, de kérdéses, hogy miként használják – avagy nem használják – őket. Az ágazat szereplőinek a felelőssége e téren megkerülhetetlen és elvitathatatlan. A covid után jött a madárinfluenza, és mindkettő krízist okozott, amit megfejelt a költségkrízis. A takarmányok ára 2022-ben felrobbant. A gabona ára az addigi 2,5-2,6-szorosára ugrott. Ez az egész tenyésztést alapjaiban aláásta, hisz tudjuk, hogy az állattartás legmeghatározóbb költsége a takarmány, eléri az önköltség 60-65 százalékát:

Utána következik az energia és a bér. E három tétel teszi a termelési költség több mint 90 százalékát.

Legutóbb olyan mértékben drágult a takarmány, amire mai ember nem nagyon emlékezhet. Ráadásul a szárazság miatt nem termett elegendő gabona az ország keleti részében. Aztán a takarmány-alapanyagról kiderült, hogy aflatoxinnal fertőzött, ezért takarmányozásra használni tilos. Ilyen körülmények között az árak csillagászativá váltak. A gabona tonnájáért 130 ezer forintot vagy még annál is többet kértek. Ám olyat is tapasztaltunk, hogy valaki 180 ezer forint alatt nem volt hajlandó túladni a búzáján vagy kukoricáján; igaz, neki a nyakán is maradt.

Az állattenyésztők számára előre látható volt, hogy ennek a helyzetnek nem lesz jó vége. Olyan üzletet nehéz elképzelni, amiben az egyik fél jól jár, a másik meg belepusztul. Hosszú távon az ilyesmi nem működik, a következményei beláthatók.

Sem a növénytermesztést, sem az állattenyésztést nem szokás egyetlen év eredményei alapján megítélni, a gazdászok legalább 5 évet vesznek figyelembe. Ez most felborult. Aztán nyakunkba szakadt az infláció. Ez így együtt nagyon sok, hiszen még egy-egy elemével is nehéz volna megbirkózni.

Ezekre a hatásokra nem lehetett felkészülni. Ez akkor is igaz, ha közben kiderült, hogy a piacon szokatlan dolog történt: a piac elfogadta a magasabb árakat. Vajon miért akceptálhatta? Kiderült, azért, mert a vásárlóknak volt elég pénze, volt elég tartaléka. A covid következtében csökkentek a költések, és a mellettünk zajló háború miatt különböző csatornákon (adóvisszatérítés, kedvezmények stb.) elég sok pénz került a fogyasztókhoz. Ennek hatására pedig berobbant az infláció, ami Európában is magas volt, de nálunk meghaladta a 20 százalékot.

Mindezek hatására csökkent a kereslet, mérséklődött a vásárlási szándék. Ennek következtében 2023-ra visszaesett a víziszárnyasok kereslete, amit először az előállítók, a feldolgozók és főként a kereskedők éreztek meg.

A liba és a kacsa ugyanis változatlanul prémium termék, és szorult helyzetben először e téren fogják vissza magukat a fogyasztók. Szabó Miklós maga is figyelemmel kíséri a vásárlói szokásokat. Tapasztalata, hogy a vevők az áruházláncok reklámújságaival mentek vásárolni, és azt vették, ami akciós. A liba, mint egyértelműen prémium termék, vesztesnek mutatkozott.

A kacsa helyzete viszont megváltozott, már-már napi fogyasztási cikké lépett elő.

A gyakorlatban az történt, hogy az áruházláncok 2022-ben előre megvásárolták a szükséges készleteket, jó drágán, mert hiánytól tartottak. Aztán a készlet egy része a drágaság miatt a nyakukon maradt. Így 2023-ra óvatosabban vásároltak és kevesebbet. A gyenge kereslet hatására a termelői árak is estek, és végül 2023-ban érzékelhetően csökkentek az árak. A korábbi drágulás gyakorlatilag megfeleződött.

Ezzel egy időben a legnagyobb költségelem, a takarmány ára is esett. Csakhogy az állattenyésztők egész éves készletet vásároltak takarmányból, aminek áthúzódott a hatása, még azóta is érzékelhető.

A Tranzit Csoport 33 éve vallja, hogy csakis előre! Ők mindig többet költöttek a fejlesztésekre, mint amennyi nyereségük keletkezett. Az integráció kiszélesítésén dolgoznak, és olyan termelőkkel keresik a kapcsolatot, akik garantálják a megfelelő szakmai szintet és ahhoz van megfelelő telepük is. Olyan integrációt akarnak kialakítani, amely a piacon meghatározó erejű. Mert a piacon csak úgy lehet megmaradni, ha megfelelő minőségű és eladható terméket tudnak előállítani.

„Ennek a legfontosabb része a szakértelem – volna” – teszi hozzá Szabó Miklós. Nincs sem elegendő szakember, és főleg nincs elég képzett agrármérnök az állattenyésztésben, az élelmiszerfeldolgozásban, nincs elég mérnök az üzemeltetéshez sem. A felső- és középfokú végzettségűek hiánya mellett szembeötlően kevés a betanított munkás is.

A cégcsoportnak 120 fülöp-szigeteki dolgozója van, külön munkásszállót építettek nekik Nyírgelsén. Nem olcsóbbak, mint a magyarok, de rendkívül megbízható és fegyelmezett dolgozók. Magyar munkavállalókkal előfordult, hogy egy 130 fős műszakból hatvanan egyszerűen nem jelentek meg dolgozni.

A következő évre a Tranzit Csoport azt tervezi, hogy legalább 2 millió libát és 10 millió kacsát, valamint az eddigi 15 millió brojler helyett 25 milliót termelnek. A vállalkozás összes árbevétele ezáltal meghaladja a 100 milliárd forintot. Ebbe beletartozik
150 ezer tonna takarmány előállítása. Változatlanul ragaszkodnak a GMO-mentes termékek előállításához, és ennek érdekében csak a környékről vásárolnak alapanyagot. A kényelmi termékek gyártására fókuszálnak, ami Debrecenben és Törökszentmiklóson történik, a MARNEVAL-nál. Mindkét helyen sok milliárdos fejlesztést hajtottak-hajtanak végre. A fogyasztók ma már Márton-napra sem nagyon vásárolnak egész libát, inkább feldolgozott terméket vennének.

A franciákkal közös vegyesvállalat beváltotta a hozzá fűzött reményeket, elsősorban szakmai szempontból, de az is kedvező, hogy ezáltal kiterjeszthették Kelet-Közép- és Dél-Európára az akviziciókat. Egymástól tanulnak.

„A feldolgozásban mi vagyunk a tanuló diákok, de a nagyüzemi alapanyag-előállítás megszervezésében a franciák vigyázó tekintetüket miránk vetik”

– mondta el Szabó Miklós.

A Tranzit Csoport jól ismert arról a szerepről, amit az úgynevezett társadalmi kötelezettségvállalásnál tölt be. Cégcsoportként és tulajdonosként, mint magánemberek, két csatornán juttatják el támogatásaikat a címzettekhez. A támogatás mértékét az utóbbi időszakban növelni tudták, elsősorban a rászorulók a kedvezményezettjei. Támogatnak például egészségügyi gyermekintézményeket, bentlakásos gyermekintézményeket és sérültek bentlakásos intézményét, esetleg szociálisan rászorulókat. Segítenek továbbá olyan alapítványokat, amelyek hasonló tevékenységeket támogatnak. Igyekeznek forrást juttatni szegregált rétegek oktatására. Az ilyen célra szánt támogatásaik összege meghaladja az évi 100 millió forintot.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság

Szaklap, amelyben a cikk megjelent:

Magazin ajánló: