0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 5.

Felkészülés a következő évre – Neumann György méhesében

Tavasztól kezdve arra törekszem, hogy az állományom folyamatosan a legjobb kondícióban legyen, és ez igaz ilyenkor is, sőt ez az időszak különösen fontos a sikeres telelés szempontjából.

Bár ilyenkor fordítunk kiemelt figyelmet a telelésre való felkészülésre, számomra ez szinte egész éves feladat, a szó jó értelmében. Szoktam mondani, hogy év közben a méhek „kijavítják a hibáinkat… a pénzünkért”.

Napraforgón már fejben rendezem a fészket, még egyszer kiegyenlítem az állományomat, a fészket ugyanúgy tűzöm, mint tavasszal, ahol szükséges, cserélem az anyát.

15 éve teleltetek 80-90 százalékban napraforgómézen, a többi élelem vagy más virágokról származik, vagy az általam beadott vitaminos serkentés és pótlás.

Az utolsó pergetéskor meghagyom a fészket és a takarókereteket, amelyek jó mézesek. A selejtes kereteket már nem pótlom műléppel. A fészket minden családnál próbálom egyforma erősre kialakítani, és két pergetett kerettel megtűzni, hogy az anya szabadon tudjon petézni. A műlépes kereteket, amelyekben van fiasítás, a fészek két szélére rendezem, a sötétebb kereteket pedig közepére.

Átlagban 14–18 kiló mézet hagyok ilyenkor a kaptárban, hiszen ott is az enyém az. Az előző részben leírtak szerint gyérítem az atkanépességet. Ezzel meg is adtam a családok telelőfészkének a gerincét. Folyamatosan ellenőrzöm a mézkészletet és a fiasítás mennyiségét.

Amennyiben pótolni kell az élelmet, akkor ezt még nyugodtan meg tudom tenni, nem kell egy-egy alkalommal nagy mennyiségben adnom szirupot, így minimális kutatás és rablásveszély mellett tudok dolgozni a méhekkel.

Tudom, hogy változik az időjárás, de szeptember elejére a telelőélelem 90-95 százalékban már fedett állapotban van a kaptárban, így az esetleges beavatkozást nem kell pánikszerűen csinálni. Hordástalan időben szűkítem a kijárókat, és kiemelt figyelmet fordítok a darazsak gyérítésére is, amit darázscsapdák kihelyezésével végzek.

A másik dolog, amit el kell végezni ősszel a sikeres teleléshez: az atka irtása. Az előző részben szó volt arról, hogy mi a különbség irtás és gyérítés között: amíg van akármennyi fiasításunk (akkor is, ha csak egytenyérnyi), legfeljebb gyéríteni tudjuk az atkákat, mert irtani csak teljesen fiasításmentes állapotban lehet. Nagyon fontos, hogy az őszi atkairtást olyankor tudjuk elvégezni, amikor a családok nem gondoznak fiasítást, hiszen néhány száz fedett sejt is komoly mennyiségű élősködőt rejthet.

Én immáron 6 éve zárkázom az anyákat ősszel, így ki tud alakulni egyszerre, egy időben a garantált fiasmentes állapot az állományban. Ez a következőképpen történik:

Egy erre a célra kialakított, anyaráccsal ellátott, 10 × 10 centiméteres anyazárkát használok, amely egy felső keretlécre van erősítve vagy egy selejtezésre váró keretbe van vágva (én az első módon használom). Ebbe rakom az anyákat szeptember közepén-végén (20-25-e körül), és a fészek közepére helyezem (a kép jobb oldala), mindig a nyílt fiasítás mellé, a fiasítások közé, 21–25 napra.

A zárkázást követő 16. napon szublimálok először, mert ilyenkor már csak kikelni tudnak az atkák, de elbújni nem.

 

Amennyiben 21 napra zárom az anyákat, ami függ az időjárástól és az atkahullás mértékétől, a 22. napon kiengedem őket, és másnap szublimálok. Ilyenkor már garantáltan nincs fiasítás a családokban. Majd a zárkázástól számított 27. napon ismét szublimálok, ezzel a maradék atkák leirtása is megtörténik. Ilyenkor, ha újra is indulnak az anyák, az atka számára nem megfelelő a fiasítás az elbújásra.

Amennyiben 25 napra zárom az anyákat, ez leginkább az elhúzódó meleg miatt történik, illetve ha esetleg sok atka hullik az első fújásra. Ebben az esetben is a 16. napon kezelek először, majd a 22. napon (itt az anya értelemszerűen még a zárkában van). A 25. napon az anyákat kiengedem, és másnap kezelek.

Ezt követően még kétszer szublimálok, a 27. és a 31. napon, a zárkázás kezdetétől számolva.

Ebben az esetben 3 alkalommal tudok garantáltan fiasításmentes időszakban atkát irtani, tehát állományi szinten zárókezelni. Számomra itt vége is az atka irtásának, hiszen ha szeptember végén zárom az anyákat, akkor az utolsó kezelés már október végén történik.

A sikeres kezelés azon is múlik, hogy mikor és hogyan történik. Fontos, hogy ősszel csak laza fürtöt fújjunk az ekkorra már hidegebb éjszakák miatt. Ez inkább a délutáni órákban van.

Nagyon fontos a családok jövőjét illetően, hogy ne akkor zárókezeljünk, amikor tudunk, hanem akkor, amikor kell, amikor valóban nincs fiasítás a családokban.
Az anyarácsból kialakított 10 × 10 cm-es anyazárkát akár egy felső keretlécre erősítve is tudjuk használni

A zárkázás közben nyugodtan meg lehet igazítani a fészket, ellenőrizni az élelemkészletet, hiszen biztosan nem nyomjuk össze az anyát. Kiengedéskor figyeljünk oda arra, hogy ezek az anyák lefogytak és tudnak repülni. Amennyiben esetleg észlejük, hogy a család nyugtalan (darázs vagy kutatás miatt), akkor ne vegyük ki az anyát a zárkából, hanem csak nyissuk ki, és hagyjuk az anyát magától, nyugodtan kimenni.

Nagyon sok és szerencsére szinte mindig pozitív visszajelzés érkezett erről az atkairtási technológiáról, amelyet kidolgoztam, és ahogy az évek alatt ez pontosan látszik, nem csak a hobbiméhészek vették át. Örülök és büszke vagyok, hogy egyre többen alkalmazzák sikerrel a nevemhez fűződő technológiát.

Forrás: Méhészet

Szaklap, amelyben a cikk megjelent:

Magazin ajánló: