0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. március 5.

Növényvédelem biológiai megközelítésben

Az agrártermelés és a növényvédelem szorosan összetartozó fogalmak, amiket egyre többen közelítenek meg a környezetvédelem felől - hangzott el a 28. Tiszántúli Növényvédelmi Fórumon, melyet idén először nemzetközi konferenciaként hirdettek meg.

Október végén tartották Debrecenben a 28. Tiszántúli Növényvédelmi Fórumot. Tarcali Gábor, a rendezvény elnöke elmondta, hogy az összejövetelt minden évben megtartják, és évről évre többen jönnek el rá. Az ideire 120-an regisztráltak, és Sri Lankáról, Indiából, Szerbiából, Tunéziából, Jordániából, Romániából is voltak előadói.

Illusztráció – Permeteződrón-bemutató a Bábolnai Gazdanapokon 2022-ben
fotó: mmg archív

Veres Szilvia, a Debreceni Egyetem Mezőgazdaság-, Élelmiszertudományi és Környezetgazdálkodási Kar dékánhelyettese nyitóbeszédében elmondta, hogy az agrártermelés és a növényvédelem szorosan összetartozó fogalmak, amiket ezúttal többen is a környezetvédelem felől közelítettek meg. Mivel a klímaváltozás egyre nagyobb nyomást gyakorol a növénytermesztésre, külön teret szenteltek neki. Az idei tanácskozás azért is volt különleges, mert az eddigi 28 növényvédelmi fórumból az idei volt a tizedik, amelyiket egyúttal nemzetközi konferenciaként hirdettek meg. A kar oktatási és kutatási spektruma igen széles, és az utóbbi években kiemelt területté vált a növényvédelmi és növényorvos képzése, mondta el Veres Szilvia.

Meghatározó volt Gábriel Géza expozéja, aki az EU növényvédelmi szabályozását boncolgatta. Részletesen tárgyalta a peszticidreakció hatásait, egyes vegyszerek engedélyének a visszavonását az Európai Unióban, azok okait és következményeit.

A termőföldtől az asztalig-elv jegyében kell döntést hozni egyes vegyszerek engedélyének a visszavonásáról, és ezzel egy időben egyes ásványi anyagok használatát is redukálni kell.

Az állattenyésztésben az antimikrobiális szerek használatának a csökkentésére fektetik a hangsúlyt, és közben tovább kell javítani a haszonállatok jóllétét. A biodiverzitás stratégiai kérdéssé lépett elő, a tagországoknak 25 százalékosra kell növelnie az organikus gazdálkodás arányát. Amikor valaminek a csökkentéséről határoznak, akkor a döntés nem végleges, a mértékéről még lehet vitatkozni.

Mint minden esetben, ezekben a szakmai vitákban is előfordul, hogy nem lehet egyértelmű választ adni valamire. Például a peszticidhasználat átlagos mértékének a meghatározása nem adekvát, és gondok mutatkoznak a határidők meghatározásában is, vagy egyes célok megalapozottságában.

Az előterjesztés nem foglalkozik kellő­en az alternatívákkal. Míg a hektáronkénti vegyszerhasználat EU-s átlaga 2,13 kilo­gramm, addig Magyarországon ennél jóval kevesebb, alig 1,74 kilogramm, annyi, mint Lengyelországban. Csakhogy ez jóval kevesebb, mint az átlagos németországi felhasználás, ami hektáronként 2,8 kilo­gramm. Érdemes megjegyezni továbbá, hogy Cipruson több mint 8 kilogramm az 1 hektárra jutó vegyszerhasználat. Azonkívül vannak úgynevezett „nem számszerűsíthető adatok” is, amik fokozzák a bizonytalanságot e téren.

Illusztráció
Lehetőségként kínálkozik az organikus gazdálkodás, a precíziós gazdálkodás és a digitalizálás. Tarcali Gábor végezetül figyelmeztetőleg hozzátette: a rendelet egyáltalán nincs még kőbe vésve, észérvekkel lehet változtatni rajta.

Bagi Ferenc professzor az Újvidéki Egyetemről jött, és érdekes, egyben adatokkal jól alátámasztott előadást tartott a szilváról és az abban károsító sarka vírusról. A betegséget tetvek terjesztik, s a rozsdafoltos levélzetből arra lehet következtetni, hogy a fertőzés mértéke a Vajdaságban 30-90 százalék közötti. Ebben a helyzetben vajon mit lehet tenni, kérdezte önmagát is? Általában a toleráns fajták jelentik a megoldást, vagy elfogadjuk az együttélést ezzel a kórokozóval.

Papp Zoltán a Vixeránról, mint naturális nitrogén fixációs lehetőségről értekezett. Általános gond a tápanyagellátásban, hogy a kijuttatott nitrogén műtrágya 40-70 szá­zaléka nem hasznosul a növények által, így a hektáronkénti kimosódás mér­téke eléri a 20-50 kilogrammot. A denitrifikáció folytán a kiszórt nitrogén 15-30 százaléka tűnik el, létezik nitrogénmegkötés a kolloidokon, bár ez nem jelentős, ugyanúgy ismert a biológiai megkötés is, vagy ebbe a témakörbe tartozik a növényi maradványok okozta pentozán hatás is.

Külön figyelmet kell szentelni az eróziónak, amely a nitrogén esetében hektáronként 20-40 kilo­grammos veszteséget okoz. A Vixeránnal nitrogénmegkötést tudnak elérni az olyan növények számára is, amelyek nem élnek együtt rizobiumokkal.

Az így megkötött és felvehető nitrogén mennyisége hektáronként 100-300 kilogrammra tehető. Annyit nem tudnak így besegíteni, amely kompenzálni tudná a stressz károsító hatását. Ebből az anyagból évente csak egyszer kell adni, akkor se sokat, csupán 50 grammot hektáronként és növényenként változó mértékű. A búzánál 30-40 kilogramm nitrogénmegkötést eredményez, a kukoricánál elérheti a 60 kilo­grammot is. Mindez azért válik egyre szorítóbbá Magyarországon, mert a nitrogénkijuttatás mértéke 2021-hez képest 2023-ra megfeleződött. A Vixerán bizonyítottan plusz 2-6 százalék eredményjavulást okozhat és ennek a szén-dioxid-lenyomata 3,1 kilogramm. Ha valaki karbamidot használ, annál ugyanez az érték 80 kilogramm CO2. Fejszámolás után könnyen kiderül, hogy 1 millió hektáron alkalmazva a Vixe­rán összesen 150 tonna szén-dioxiddal terheli a környezetet, míg a karbamid ugyanekkora területen 240 ezer tonna szén-dioxidot jelent a klímaváltozásban.

Illusztráció
Fotó: MTI/Balázs Attila

Jáger Ferenc, a Sumi-Agro képviseletében az idei vegyszerfejlesztési és vegyszer­engedélyezési eljárások mérlegét vonta meg. A hatóanyagok eltűnése ebben az évben nagyobb annál, mint amit terveztek, mert valamivel több vegyszert vontak ki, mint először gondolták.

A permetezés és a drónhasználat kapcsán pedig arra mutatott rá, hogy mintha túlestünk volna a ló másik oldalára, ezt az eljárást túlzottan is favorizáljuk. Tudni kell a szakmai részleteket, hogy mikor elég a kis csepp és mikor szükséges a nagy csepp a megfelelő vegyszerhatás eléréséhez.

Borsos László a Corteva képviseletében egy nálunk is és az EU-ban is engedélyezett biológiai megoldásról tartott ismertetőt. A Blue N egy nitrogénmegkötő baktériumtermék, ami a fotoszintetizálás aktivizálásával fejti ki hatását. Hektáronként 30 kilogramm nitrogént lehet vele többletként juttatni a növényeknek. Az idei látóképi eredmények alapján az őszi búza 8 százalék többlettel fizetett, Öreglakon, egy napraforgó-kísérletben 14 százalékos többletet értek el.

A biogazdálkodás helyzetéről szólt, mégpedig növényvédős felkészültséggel, Roszík Péter címzetes egyetemi docens, a Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. igazgatója. Előbb ismertette az EU-s adatokat, miszerint összesen 18 millió hektáron folytatnak biológiai növénytermesztést a gazdák, Magyarországon 330 ezer hektáron. Az utóbbi időben számottevően nőtt a bioterület, de félő, hogy sokan csak a támogatás miatt orientálódnak ebbe az irányba.

A 330 ezer hektár azt jelenti, hogy a szántók 6 százalékát művelik biotermelésben elfogadott módon a magyar gazdák. Ausztriában a szántók 26,5 százalékát. Kivételként megemlíthető Liechtenstein, ahol 40 százalék az arányuk.

Ide tartozó gondolat, hogy 2022-ben 60 ezer méhcsaládot tartott hazánkban 6500 gazdálkodó, méztermelő.

A 28. Tiszántúli Növényvédelmi Fórumon átadták a Gulyás Antal-­emlékérmet, amivel idén Kövics György professzor emeritust tüntette ki a zsűri. A Debreceni Agrártudományi Egyetemen végzett 1978-ban, növényvédelmi szakirányon. Első munkahelye a tápiószelei Agrobotanikai Kutatóintézet volt, onnan tért vissza az ezredfordulón a Debreceni Agrártudományi Egyetem Növényvédelmi Tanszékére, aminek később első számú vezetője lett, majd a Növényvédelmi Intézet vezetője. A Tiszántúli Növényvédelmi Fórum egyik alapítója, és ma is tanít növényorvosokat. A kitüntetés egyúttal iskolateremtő munkájának az elismerése. Nyugállományba vonulása, 2021 óta professzor emeritusként vesz részt az oktatásban.

 

Az ökológiai gazdálkodással kapcsolatban 2015, 2018 és 2022-ben három pályázatot hirdettek meg. Ezen minden pályázó, aki indult, nyert, ezért a kormány megháromszorozta az eredetileg támogatásra szánt összeget, abból a megfontolásból, hogy senki ne maradjon ki, senkinek ne vegyék el a kedvét. A pályázati rendszer 2025-ben újraindul nálunk, azzal a céllal, hogy a belföldi fogyasztást magasabb szintre emeljük. Jelenleg ugyanis a közétkeztetés biomentes, az itthon megtermelt biotermékek döntő része külföldre kerül, vagyis alapanyag-előállítóknak számítunk. A nehézségek között említette, hogy jelenleg 22 rendelet rendelkezik a bio-­öko-­ter­mesztésről, és ennyi rendeletet szinte lehetetlen figyelemmel kísérni, annál is inkább, mert eredetileg egyetlen rendeletben szabályozták az egészet, ami annak idején elegendőnek bizonyult. Az akadályozó tényezők között említette, hogy kevés a bio-szaporítóanyag, nincs bióra nemesített fajtánk. A legnagyobb növényvédelmi kihívások a gyomok elleni védekezés, főként az évelő gyomokkal nehéz megbirkóznia a biotermesztőknek.

A monília és fuzárium egyes növények esetében megkérdőjelezheti a biotermesztés sikerét. Új invazív gyomfajok jelentek meg a köztermesztésben, és a biotermesztőknek óriási gondja a mérhetetlenül nagy mezeipocok-gradáció.

Tévhitek is jócskán vannak a területtel kapcsolatban: sokan azt hiszik, hogy a biogazdálkodás egy primitív, vegyszermentes eljárás. Azt hiszik, nincs benne táp­anyagellátás, pedig van; igaz, a nitrogén hatóanyagot más formában juttatják ki, mint általában. Sokan azt hiszik, hogy nem szabad permetezni benne, vagy abban a tévhitben élnek, hogy „ti csak dumáltok, de éjjel permeteztek”. Mindenesetre a jövő a modern biogazdálkodásé. Olyan kapáló eszközöket, sor- és sorközművelő berendezéseket mutatott be, amelyekkel az ökogazdálkodás hihetetlen magas szintre emelte a növényvédelmet.

Szólláth Tibor, a NAK környezeti fenntarthatóságért felelős országos alelnöke az intenzív ökogazdálkodásról mint lehetőségről szólt. A franciák például 2,8 millió hektáron, a spanyolok 2,6 millió hektáron termesztenek így növényeket. Mi 330 ezer hektárnál tartunk, de ott a kérdés, hogy hol helyezzük el az így előállított termékeket? Mivel eléggé támogatott területről van szó, a gazdák „ráfordulnak” erre a témára, ha értenek hozzá, ha nem.

Az ökológiailag előállított termékek döntő hányada kimegy az országból, mint feldolgozatlan alapanyag, ez a helyzet komoly kiszolgáltatottságot okozhat adott esetben.

Az ökogazdálkodás a köztudatban is felértékelődik, ugyanakkor a 20-100 százalékos értékesítési felár gondokat is jelent a termelők számára.

Nagy kérdés, hol lehetne még ezt a terméket elhelyezni ahhoz, hogy javuljon a társadalmi hasznosságuk? Be kéne vezetni a közétkeztetésbe, főként a gyermekélelmezésbe. Mivel a rendszer alulfinanszírozott, ezért kijelenthető, hogy ma Magyarországon nem élelmiszert, hanem élelmiszerpótlékot fogyasztunk. Csakis az olcsóság az egyetlen jelszó, ami hiba. Lehetséges a magyar ökotermelésben is jobb megoldásra jutni? Ugyanígy kérdésként fogalmazta meg az előadó, hogy vajon a magyar ökotermelő megelégedne-e 20-30 százalékkal magasabb árral, mert ha igen, akkor maguk is közrejátszhatnának a hazai fogyasztói piac megteremtésében. Lehetőségként kínálkozik a precíziós ökogazdálkodás, talán ebben tartunk leginkább jó helyen. Aztán kérdés továbbá az, hogy mivel nincs ökovetőmag-előállítás Magyarországon, akkor vajon szabad-e konvencionális fajtákat használni ilyen célra? Oda kéne figyelni rá, hogy egyes fajták beltartalma 50-70 százalékkal romlott az utóbbi száz évben, vagyis tömegük többi része nem termék, hanem csupán ballaszt. Ha ilyen megközelítésben számoljuk, akkor az ökotermesztés, az ökogazdálkodás és az azon belüli értékesítés már nem is annyira hátrányos.

Forrás: Magyar Mezőgazdaság

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: