Néhány éve még fogalmunk sem volt róla, ma már természetesen vesszük le a szupermarket polcairól. Sőt egyre többen nevelnek a kertjükben datolyaszilva fát, hogy a saját termést élvezzék. Eredetileg  Délkelet-Ázsia, Kína és India ősi kultúrnövénye, ma már a szubtrópusokon és a trópusi hegyvidékeken 1000 méter felett világszerte termesztik.

 A termések alakja igen változatos. Lapított gömb és megnyúlt, szilva alakú típusok is előfordulnak. A hamvaszöld, viaszos gyümölcsök ősszel, a lombszíneződéssel egy időben színeződnek, citrom, narancs vagy vörös színt kapnak, és a termések sokáig a fán maradnak.

Betakarításkor ollóval vagy metszőollóval óvatosan kell a gyümölcsöket levágni közvetlenül a csésze (a leveles teteje) felett, hogy elkerülje a gyümölcs vagy a fa károsodást.

Ha még éretlen datolyaszilva maradt a fán, hagyja, hogy természetes módon érjenek egy későbbi betakarításhoz. Egyes datolyaszilva fajtákat az első fagy után is lehet szedni, akkor már finom édesek.

Nem csak finom, hanem tele van hasznos tápanyaggal. Gazdag forrása az élelmi rostoknak, többet tartalmaz, mint az alma, emellett magas az A-vitamin, C-vitamin és különféle antioxidáns tartalma.

Mostanra már eléggé megérettek és megédesedtek ahhoz, hogy élvezzük a friss, üde, zamatos húsát.  A datolyaszilva élvezésének legegyszerűbb módja, ha frissen fogyasztjuk. Héjával, vagy hámozva is ehető.  Egyes kultúrákban a datolyaszilva szárítva hagyományos édesség, népszerű rágcsálnivaló, és hónapokig eltartható.

Érdemes vele kísérletezni, akár az ünnepi asztalon is megállja a helyét.