0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. április 19.

Először a permakultúráról

Lehet-e valami egyszerre jó a természetnek és az embernek? A permakultúra, ez a „különféle tudományágak, stratégiák és technikák összekapcsolásán alapuló tervezési megközelítés” megmutatja!
Illusztráció (Forrás: pixabay)

Szélsőséges éghajlati változásokkal és környezetszennyezéssel terheltvilágunkban egyre többen érdeklődnek az ökológai és biogazdálkodás iránt. Mondhatjuk, hogy „trendi” a téma, gondoljunk csak a regeneratív mezőgazdasággal foglalkozó Remény Farm videóinak több százezres megtekintéseire.

Biológus egyetemistaként a rendszertan, ökológia, természetvédelem és az etológia bűvöletében éltem. Felnőttként pedig a természetjárással, állattartással és kiskerti növénytermesztéssel szerettem legjobban foglalkozni a szabad­időmben. De a két dolog, az egyetemi tanulmányaim és a kézzelfogható valóság valahogy elkülönülve éltek a fejemben. Aztán három évvel ezelőtt ez megváltozott. Ekkor találkoztam először a miskolci székhelyű Ökológiai Intézet a Fenntartható Fejlődésért Alapítvány videóival.

Mélymulcsos földművelés, esővíz-gazdálkodás, szürke­víz­használat, a népi építészet és a fenntarthatóság… Gyulai Iván, az egyesület elnökének szavai alapján egységes rendszerré állt össze bennem a tudomány és a gyakorlat, a sokféle érdeklődési köröm.

Igazi aha-élmény volt. Írtam az alapítványnak, és Gyulai Iván volt olyan kedves, hogy ajánlott nekem további szakirodalmakat. Ezek közül Toby Hemenway: Gaia kertje – útmutató a házi permakulturához című, a háztáji ökologikus kertek tervezését bemutató alapműve különösen lenyűgözött. Hadd meséljem el, miért!

A szerző felvételei

Mi az az ökologikus kert?

Az ökologikusan gondolkodó gazda birtokaira nem termőterületként, hanem élőhelyként, élő rendszerként, ökoszisztémaként tekint. Olyan élő rendszerként, amelynek az ember is tagja. És pont ez benne a fantasztikus!

Az ökologikus kert „ötvözi a botanikus kert, az élelmiszer-termelés, valamint a szokásos virág- és konyhakertészet legjobb jellemzőit”.

Emellett nem a természetvédelmi területeken élő őshonos növény- és állatvilágról és ettől elkülönült gazdasági területeken folyó növénytermelésről és állattenyésztésről beszél, hanem azt tanítja, hogy okos tervezéssel olyan terek alakíthatók ki, ahol az ember és a vadvilág is otthon érezheti magát. Az élőlények között bonyolult kapcsolatrendszer alakul ki. Az ökologikus kert úgy működik, mint a természet. Ebben a felfogásban az ember valóban a természet része, és neki is épp az az érdeke, mint a többi résztvevőnek: egy élhető, éltető közeg kialakítása.

Nincs hulladék. A kecskék, nyulak által elpazarolt szénából mulcs lesz. Vonal jelzi a karón, meddig kell rétegezni

És a permakultúra?

Bár szeretünk elfeledkezni róla, mi, emberek épp olyan biológiai lények vagyunk, mint a jószágaink. És akárhogy tekintünk rá, kiskertünk, lakóterünk, tanyánk, szántónk a természet része. Néhány év, és az állattartó telepekhez vezető sima aszfaltutak hőingadozás és csapadék hatására megrepedeznek, és már ki is emeli belőlük napszínű fejét az első gyermekláncfű.

A természet arra törekszik, hogy a szabad felszíneket benépesítse az adott éghajlati övnek megfelelő, a szukcesszió legmagasabb fokán álló társulással. Magyarán, ahol az ember tájformáló jelenléte nélkül erdő nőne, ott először pionír növények jelennek meg.

Ezek ellenálló, szélsőséges körülmények közt először megtelepedő növényfajok, hagyományos gazdaszemmel nézve gyomok. Megkötik a szántókon kavargó port, vagy erős gyökereikkel lazítják a traktorkerekek alatt összetömörödött földet. Aztán ez a társulás befedi a földfelszínt, talajképződés indul meg, és idővel megjelennek egyéb, igényesebb lágyszárúak, cserjék, végül a fák. Velük párhuzamosan az állatvilág is egyre gazdagabb lesz. Idegenhonos vagy őshonos, embernek hasznos vagy haszontalan, a természetnek édesmindegy. A természet a folyamatos növényborításra törekszik.

Innen ered a permakultúra kifejezés: permanens (folyamatos) és kultúra (agriculture/mezőgazdaság) szavak össze­vonásával alkották.

A permakultúra tehát „a fenntarthatóan működő emberi települések tervezésére irányuló elméleti és gyakorlati tudás összessége”. Egy összekötő tudomány, mely a természet működésén alapul, és célja, hogy ökologikus, gazdaságilag virágzó emberi közösségeket hozzon létre. Kertek, épületek, energia- és szennyvízrendszerek, falvak tervezésében használják, de elvei alkalmazhatók az emberi közösségek fenntartható működésére is.

A permakultúra néhány hasznos alapelve

  1. Figyeld meg az adott helyszínt minden évszakban! A tervezést a terület adottságainak megfelelően alakítsd, ne a saját elképzeléseidet próbáld „ráhúzni” a területre! (Pl.: az adott területre optimális legelő állatfajt, fajtát válassz, ne azt, ami a szíved csücske!)
  2. Teremts minél több kapcsolatot a terved elemei közt! Egy élő rendszer annál egészségesebb, minél több kapcsolat fűzi össze a tagjait. (Lásd: 3. és 4.)
  3. Finom a frissen fejt munkabér

    Minden elem több feladatot lásson el! (Pl.: a legelő állat nemcsak húst ad az embernek, hanem trágyázza a talajt, munkát ad a pásztornak, pásztorkutyának, megritkítja a járhatatlan cserjéseket, rovarokat vonz, amik táplálják a védett rovarevő madarakat. Emellett a jószágok jelenléte segíti más gyepekhez kötődő védett állatfajok fennmaradását, amilyen például az ürge, amire szintén védett ragadozó madarak vadásznak, amelyek segítenek az elhullott jószágok tetemeinek ártalmatlanításában… Vég nélkül lehetne folytatni a sort.)

  4. Minden feladatot több elem lásson el! Így, ha a rendszer egy tagja kiesik, lesz, aki a helyére áll, átveszi a feladatát. (A legelő példájánál maradva a jószágot őrizze pásztor, villanypásztor, kísérje nyájőrző és pásztorkutya, de tehetünk egy-egy állatra akár GPS-nyomkövetőt is. Vagy többféle állatfajjal legeltessünk, hogy, ha egy betegség miatt az egyik faj megritkul, visszaesik a termelése, a másik átvehesse szerepét! Vagy ne egyféle legelőtársulást hozzunk létre, ápoljunk! A nyílt, könnyen kaszálható gyepterületek mellett aszályban például jó szolgálatot tehet egy erdős, ligeterdős rész, vagy akár egy mocsaras terület.)

    A málna gyümölcs mellett sövénynek is jó…
    …és kecsketakarmánynak is
  5. A kecskeistállóból kikerült tavalyi alom átala- kult érett komposztbányává és töktermőhellyé

    Működj együtt a szukcesszióval! (Ahelyett, hogy irdatlan munkával igyekeznéd visszaszorítani kertedben a gyomokat, hozz létre olyan zártabb növénytársulásokat, ahol a gyomoknak nem jut élettér. Egy kiforrott erdőkert sokkal termékenyebb, mint egy csupasz szántóföld.)

  6. Gyűjtsd és tárold az anyagokat, használj biológiai és megújuló energiaforrásokat! A természetben nem létezik szemét, minden újrahasznosul. Sokat nyerhetsz, ha te is végiggondolod, hogyan tudnád felhasználni azt, amire eddig melléktermékként tekintettél. (Pl.: juhászatban gyapjúra, tejelő kecskegazdaságban a gidákra.)
  7. Kicsiben kezdd működtetni az új rendszereket, aztán ha meglátod, hogyan válnak be, akkor bővítsd őket!

A szükséges hozzáállás

A permakultúrában gondolkodó emberek a probléma helyett a megoldásra koncentrálnak. Folyamatosan értékelik munkájuk sikerességét, javítanak. A hibáktól nem ijednek meg, a tanulás eszközeként tekintenek rájuk.

Tudják azt is, hogy éhesen nem lehet dolgozni, így ügyelnek arra, hogy gazdálkodásuk minden fázisában jövedelmező legyen. Jó példa erre a Remény Farm tulajdonosainak gondolkodása. 40 hektárnyi területükön először tyúktartásba kezdtek, mivel a baromfi viszonylag hamar hoz hasznot, hamar lesz vágásérett, vagy kezd el tojni. De hosszú távon igyekeznek a fenntarthatóbb, plusz takarmányt nem igénylő legeltetéses szarvasmarhatartásra átállni.

A baromfi tojást, húst ad, megeszi a maradékot, gyomlálja, trágyázza a kiskertet. Ősszel a mulcsot is eloszlatja

És még sokszor a permakultúráról

Ez az írás inkább kedvcsináló, mint tényleges útmutató a permakultúrához. Terjedelménél fogva nem is lehet más. A továbbiakban igyekszem majd gyakorlati példákon keresztül bemutatni a témát, illetve jobban elmélyedni benne. Az irodalmi példákon túl a mai Magyarországon is vannak gazdaságok, közösségek, amik a permakultúra elvei szerint működnek. Ezekben mindenki találhat olyan ötleteket, amiket fel tud használni a saját gazdaságában, még ha az egész gondolkodásmódot nem is szeretné magáévá tenni.

Mert a permakultúrában épp ez a legvonzóbb: azt becsüli, amit megteszünk a fenntarthatóságért, egy élhetőbb környezetért, ahelyett, hogy bűntudatot keltene bennünk azért, amit elmulasztunk.

Minden felfúrt műfecskefészek, minden ökologikusan kezelt zsebkendőnyi földterület, minden falatnyi helyben megtermelt és elfogyasztott élelmiszer számít! A sok kicsi sokra mehet. Ahogy Toby Hemenway írja:

„Műveld csak rosszul a permakultúrát! Hibázz és tanulj! A lényeg az, hogy legyél nyitott a fejlődésre.”
Ha kicsi a nyulaknál az alomszám…
…majd eszünk kacsát
Forrás: Kistermelők Lapja

Szaklap, amelyben a cikk megjelent:

Magazin ajánló: