0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2025. február 14.

Technológia a méhcsalád életének szakaszai alapján – Kora tavasz

Az utóbbi években telente hullámzásszerűen vannak hidegebb és melegebb napok, sőt hetek. A méheknek már télen is van lehetőségük a tisztulásra, akár többször is.
Illusztráció
(Forrás: freepik)

Az 1970-80-as években még kitüntetett időpontnak számított a tisztuló kirepülés. Általában március elején voltak az első melegebb napok, amikor megtörténhetett a tisztulás.

Figyelnünk kell a méhcsaládokat fiasítás szempontjából, mert befolyásolhatja az élelemkészlet fogyását, az itatás szükségességét, az atka szaporodását és így tovább. Ha a méhész figyelmesen szemléli a méhészetét, anélkül is megállapíthatja, hogy van-e fiasítás a méhcsaládokban, hogy belenézett volna a kaptárakba. A méhészetekben, ha repülésre alkalmatlan is az idő, mégis látunk időnként célirányosan kirepülő méheket, ezek nagy valószínűséggel vízhordó méhek. Márpedig ha van vízhordás, van fiasítás is.

Az időjárás melegedésével, a nektár- és virágporforrások bővülésével az anyák kiterjesztik petézésüket.

Ez az időszak számtalan fontos teendő elvégzését jelenti a méhészek számára. Különös gondossággal kell foglalkoznunk a méhcsaládok fejlődésének elősegítésével. Ennek elsődleges oka fő méhlegelőnk, az akác korai virágzása. A mi éghajlati viszonyaink között az akác korábban virágzik, mint ahogy a méhcsaládok önerőből elérnék fejlettségük csúcspontját, az éghajlatváltozás erősödésével pedig egyre korábban virágzik. Míg az 1980-as évek elején a virágzás rendszerint május 20-a körül kezdődött és gyakran június hónapban fejeződött be, addig az utóbbi években már május 5-e körül van a virágzás kezdete.

Más országokban, ahol nincs a miénkhez hasonlóan kitüntetett – túl korai – méhlegelő, nem fordítanak nagy figyelmet a tavaszi fejlesztés fontosságára, nekünk viszont minden lehetséges eszközt fel kell használnunk arra, hogy az akác virágzásának kezdetére a családok elérjék fejlettségük csúcspontját.

Ehhez megvannak a lehetőségeink, a különböző fogások, módszerek, trükkök, amelyekkel természetesen részletesen foglalkozunk majd szaklapunk későbbi számaiban.

Meleg vizes itatás

Ha kaptárbontás nélkül is látható, hogy dolgoznak a vízhordó méhek, beüzemelhetjük a meleg vizes itatót.

Nemcsak tavasszal fontos, hanem egész évben itassuk méheinket

A méheknek a petézés kezdetétől szükségük van vízre. Ilyenkor rendszerint kirepülésre alkalmatlan időben is kénytelenek vízért indulni. Gyakran előfordul, hogy a korai felmelegedést követően már kiterjedt fiasítás van a családokban, amikor bekövetkezik egy hosszan tartó hideg idő.

Ha kaptáron kívül a vízhordó méhek csak hideg vizet találnak, testük lehűl, megdermed, mozgásra képtelenek lesznek, majd elpusztulnak.

Ettől azonban a vízigény továbbra is fennáll a méhcsaládokban, ezért újabb és újabb méhek indulnak vízért, amelyek közül egyre kevesebben térnek vissza. Ily módon a méhcsaládok jelentős veszteségeket szenvedhetnek el.

Természetes körülmények között a méhek a szabadban bárhonnan beszerezhetik a vizet. Ez jelentheti a pocsolyákat, trágyadombok környezetét, patakpartokat, de akár más állatfajok itatóit is. Az ilyen helyekről begyűjtött víz tartalmazhat kórokozókat, egysejtűeket, amelyek a méheket megbetegíthetik. Ismert az amőbabetegség, amely kórokozó minden esetben pocsolyából kerül a méhek szervezetébe. Gyakran láthatók lovak, szarvasmarhák, baromfik itatóin méhek. Komoly sérelmek vagy akár perek okozója is lehet, ha a méhek a szomszédos gazdák lovainak vagy szárnyasainak itatóin méhszúrásokkal veszélyeztetik az itatott állatokat.

A tavaszi időszakban a méhcsaládok erősödésével növekszik a vízigényük, ami a fejlettségük csúcspontja közelében elérheti a napi fél litert családonként. Könnyen kiszámítható, hogy egy közepesnek mondható 100 családos méhészetben ez naponta akár 50 liter vízfelhasználást is jelenthet. A vízellátásban jelentkező zavarok a méhanyák petézésének visszaesését eredményezhetik.

A méhek a vizet nem raktározzák, hanem tavasztól kezdődően külső forrásból szerzik be.

Vízfelhasználásuk évszaktól függően változó, de az itatóvizet a fiasítás kezdetétől a befejeződéséig biztosítani kell. A méhek vízfelhasználásának módja sokféle. Télen a fürtből kiáramló meleg levegő találkozik a kaptár hideg levegőjével, és vízpára formájában lecsapódik. Ez a keletkező víz felesleges, a szellőzőrésen keresztül távozik. Tél végén, amikor már várható az anya petézésének megkezdődése, a szellőzőrést a méhészek megszüntetik. Pára ekkor is képződik, sőt le is fog csapódni, ekkor azonban már nem káros, hanem hasznos, mert a fiasítás vízigényét néhány napra biztosíthatja. A tavaszi időszak egészéhez viszonyítva ez a néhány nap azonban nagyon rövid, mert a méhcsaládok vízigénye ezentúl is fennáll, sőt a fiasítás terjedelmének növekedésével egyre fokozódik.

Forrás: Méhészet

Szaklap, amelyben a cikk megjelent:

Magazin ajánló: