Rokona, a fokföldi kankalin nálunk inkább különlegességnek számít, igényei hasonlók és szintén hosszan tartó, dús virágzásra számíthatunk tőle.
A fokföldi ibolya (Saintpaulia ionantha) nevét felfedezője, Walter von Saint Paul-Illaire báró után kapta, aki 1892-ben bukkant rá a kelet-afrikai Uzambara hegységben. Nevében a görög eredetű ionantha ibolyavirágot jelent, mivel virága némileg az ibolyákra emlékeztet, pedig rendszertanilag messze áll tőle, hiszen a csuporkafélék családjába tartozik.
Virágszíne lehet egyszínű fehér, rózsaszín, lila, bíbor, mályva, fukszia, ibolyakék, kékeslila, több színű, színátmenetes, cirmos. Léteznek egyszerű (5-6 szirom), féltelt (6-8 szirom), teltvirágú és fodros szirmú fajtái.
Bokros növekedésű, 10-15 cm magas és 25-30 cm széles, nem mérgező növény. Levelei tőlevélrózsát képeznek, 2,5-8 cm nagyságúak, 2-10 cm-es szárral. Oválisak vagy szív alakúak, felületüket finom szőrök borítják. Léteznek fehérrel pettyezett levelű fajták is. A levélfonák lilás vagy világoszöld, a levéllemez lehet sima vagy hullámos. Virágai laza csoportokban emelkednek a levelek fölé a 6-10 cm magas száron.
Kevés fény hatására a növény felnyurgul, a levészárak megnyúlnak. A legjobb, ha keleti vagy nyugati fekvésű ablakban helyezzük el. Egyenletes melegre van szüksége, nyáron 20-25 °C közötti hőmérsékleten fejlődik a legszebben, de télen se legyen 18 °C-nál hűvösebb. Nem szereti a huzatot és a hirtelen hőmérséklet-változást.
Laza, jó vízáteresztő, enyhén savanyú virágföldet igényel. Átültetni tavasszal érdemes, de nagyobb cserépre csak akkor van szükség, ha a gyökerek teljesen kitöltötték a régit. Legtöbbször a 10-12-es cserépméret elegendő számára, inkább csak a föld felszínét frissítsük föl. Túl nagy cserépben nem fog virágozni, csak a gyökér- és levélnövekedésre fordítja energiáit. Akár több tő afrikai ibolyát is összeültethetünk egy nagyobb lapos edénybe, de a cserép méretére és a vízelvezetésre akkor is ügyeljünk. Egyenletesen nyirkos talajt kedvel, két öntözés között azonban várjuk meg, míg a föld fölső rétege megszikkad.
A pangó víz is elpusztítja a gyökereket, tehát ha locsolás után fél órával még maradna víz az alátétben, azt öntsük ki. Lágy, szobahőmérsékletű vízzel öntözzünk. A nyári intenzív virágzási időszakban természetesen gyakrabban kell az öntözni, mint télen. Szereti a páradús levegőt, ideális a 60-70% páratartalom, de a lakásokban általános 40-60% páratartalom is megfelel a számára. Állíthatunk a közelébe nedves kavicsokkal teli tálkát, vagy egyéb módon párásíthatjuk a környezetét, de a leveleket soha ne permetezzük!
A szinte folyamatos virágzáshoz sok tápanyagra van szüksége, különösen tavasszal és nyáron, november és március között ugyanis rendszerint kevesebb virágot hoz. Tápoldatozzuk kéthetente virágzó szobanövényeknek való tápoldattal. Az elvirágzott virágszárakat mielőbb törjük ki, így új virágok képzésére serkentjük. Virágzás után hagyhatunk a növénynek egy kis pihenőt, akkor tovább él, mintha folyamatos virágzásra késztetjük. Mivel azonban a virágaiért tartjuk, és könnyen szaporítható, ez sem probléma.
Az anyanövényről törjünk le, közvetlenül a törzsnél néhány egészséges, nem túl fiatal és nem is túl öreg levelet, körülbelül 3-5 cm hosszú levélnyéllel. A levél szárának végét hegyes szögben vágjuk le, majd állítsuk vízbe, átlátszó üvegedénybe. A levél szárának fele lógjon vízbe, de a levél semmiképp. Tegyük meleg helyre és pótoljuk a vizet, vagy cseréljük, ha már nem átlátszó. Néhány hét alatt gyökereket ereszt, majd nagyjából 6-8 hét múlva megjelennek az új levélkék. Ekkor már elültethetjük, külön kis cserepekbe. A teljesen kifejlett, virágzó növényre 6-9 hónapot kell várnunk.
A leválasztott leveleket földbe is ültethetjük. A friss vágási felület nedves földdel érintkezve a levél rothadását okozhatja, ezért hagyjuk legalább fél napig levegőn száradni. Tartsuk 20-24 °C közötti hőmérsékleten, a talaját pedig nedvesen, de nem vizesen. A párásítás érdekében helyezzük kavicságyra. Körülbelül 1 hónap múlva a dugvány elkezd gyökeresedni, további 2 hónap után jelennek meg az új növények. Amikor már jó gyökérzettel, és legalább 5-7 kifejlett levéllel rendelkezik, átültethetjük külön cserepekbe. A ledugott levelet csak akkor távolítsuk el, ha teljesen elszáradt.
Sárga vagy barna foltok a leveleken napégéstől vagy a levelet ért víztől jelenhetnek meg. A beteg, foltos vagy sérült leveleket és a kifakult, elhalt virágokat minél előbb törjük ki a tövüknél, mert könnyen megtelepednek rajtuk a korokozók. A hideg víztől a gyökerek károsodhatnak, illetve a leveleken világos rajzolatok alakulnak ki. Huzat és túlöntözés a levélrózsa rothadását okozhatja. Ha gyökérrothadás jeleit észleljük, érdemes az érintett részeket eltávolítani, és új, friss talajba átültetni a növényt. A lekonyult, hervadt levelek túlöntözésre utalnak, hagyjuk kiszáradni a földjét, és csak kis vízadagokkal kezdjük újra öntözni. Súlyos esetben a növény menthetetlen, de ha a fölső körülbelül 5 cm-es részét levágjuk, eltávolítjuk a levelek nagy részét és vízbe állítva meggyökereztetjük, új életre kelthetjük.
Ha levéltetű vagy atka támadja meg, különítsük el a többi növénytől, alaposan töröljük le róla a kártevőket, és használjunk táprudat, amely atkák és tetvek elleni növényvédő szert tartalmaz. Lisztharmat vagy botrítisz is fertőzheti, ha nagy a páratartalom és rossz a szellőzés, ezt penészes levelek és virágok jelzik. A fertőzött részeket távolítsuk el.
Ha a középső levelek elhalnak, akkor a növényt szár- és gyökérrothadást okozó gomba támadta meg, semmisítsük meg és fertőtlenítsük a környezetét. Ha nem virágzik, akkor lehet, hogy túl kevés fényt vagy túl sok nedvességet kap, esetleg nagyon hidegben van, vagy tápanyaghiányban szenved.
