Közeli rokona, a fokföldi kankalin (Streptocarpus saxorum) az 1800-as évek elején került Európába a dél-afrikai esőerdőkből, ahol a hegyvidékek nedves sziklafalain, vagy vízeséseknél él.
A nemesítőknek köszönhető a mai virágforma és színgazdagság, mely az egyszínű fehértől a rózsaszínen, a halványlilán, a világoskéken át a sugárzó pirosig, kékig és sötétliláig terjed, léteznek csíkozott vagy foltos, színátmenetes mintázattal rendelkező változatok is. A fokföldi kankalin közepes termetű, évelő, bokros növekedésű, 15–35 cm magas növény. Élénkzöld, hosszúkás levelei sűrű tőlevélrózsát képeznek, ép szélűek, átlagosan 5-10 cm hosszúak és 3-6 cm szélesek, felületük fényes, redős és a kankalinéhoz hasonló. Trombita alakú, tölcséres pártájú, kicsit törékeny virágait hosszú, kecses száron hozza.
A virágok folyamatosan nyílnak ki a szárakon, így több hétig tartó, látványos díszt ad. A fiatalabb növények mindig dúsabban virágoznak, mint az idősebb tövek. Mutatósak a sajátos, csavarodott termések is, de ha eltávolítjuk őket, azzal újabb virágok fejlődését serkentjük.
Közvetett fényt vagy részleges árnyékot igényel, a tűző naptól óvjuk! Egész évben egyenletes szobahőmérsékletet kedvel (18-23 °C), kerüljük a hirtelen hőmérséklet-változást és a huzatot. A melegebb, 25-30 °C-os környezetet már nehezen viseli, gyakran öntözzük és párásítsunk körülötte. Öntözése megegyezik a fokföldi ibolyánál leírtakkal. Ha túl nedvesen vagy túl szárazon tartjuk a földjét, azt barna levélperemmel jelzi. Kora tavasztól őszig két-három hetenként adjunk virágos növényeknek való, de a javasolt érték felére hígított tápoldatot. A növény tavasztól őszig virágzik. Ültetőközege A típusú virágföld, vagy nagyon savas, tőzeg alapú földkeverék és folyami homok keveréke. Átültetésre tavasszal, az aktív növekedési időszakban kerítsünk sort, de csak ha kinőtte a cserepét.
Ajánljuk még:
