Csupán elenyésző mennyiségű adalék szükséges a megfelelő emulzióstabilitáshoz, és a tenzidkémiai kutatások fejlődésével egyre hatékonyabb tenzideket fejlesztettek ki. A korábbi, az olajtömeghez mért 10-15%-os arányt felváltotta az 1-3%-os „beépített” tenzidarány.

Vagyis előfordulhat, hogy a permetlé nedvesítőképességét növelni kell pluszban a permetléhez adott tenziddel. Ugyanez a helyzet az egyébként vízoldékony poliszulfid-vegyületekkel (Ca-, Ba-, Na-, K-poliszulfid), amelyek vizes oldatának igen nagy a felületi feszültsége, azaz rossz a nedvesítőképessége.
Az ilyen permetlevekhez nemcsak a vegetációs időben célszerű felületi feszültséget csökkentő adalékanyagot adni, hanem a lemosó permetezés alkalmával is, különösen, ha a növénykultúra kéregfelülete vízlepergető hatású, vagy a vastag, felváló kéreg kiváló téli búvóhelyként szolgál a károsítóknak.
Réz- és kénkészítmények
Az olajok hatásmódjától merőben eltér a lemosó permetezésre használt másik két hatóanyag, a réz és az elemi vagy kolloid kén (ez utóbbi elnevezés a kén szemcseméretére utal) hatásmódja. A rézvegyületek kristályaiból folyamatosan, igen kis koncentrációban felszabaduló rézionok, valamint a kolloid kénszemcsékből a kén a gombaspórákban felhalmozódva általános anyagcsereméregként hat. Általános hatásspektrumú hatóanyagok, de gombafajonként eltérő az érzékenység a réz, illetve a kén iránt.
E két elem azért fejt ki növényvédelmi hatást az adott alkalmazásmóddal és dózisban, mert extra terhelést jelentenek a mikroszkopikus élőlények és a kistestű ízeltlábúak számára. Nagyobb testű élőlények számára ez a mennyiség már nem toxikus, a növények szöveteibe pedig a kijuttatott mennyiség töredéke tud bejutni, így tápanyagként hasznosul, de nincs belső terápiás hatása.
A réz-szulfát vízoldható, önmagában a zöld növényre juttatva hirtelen óriási mennyiségű rézion jut a növényi szövetekbe és ezért erősen fitotoxikus. Vegetációban a rézkészítmények bizonyos tenzidekkel, a kénkészítmények bizonyos olajokkal kombinálva lehetnek fitotoxikusak, jellemzően csapadékos, hűvös évjáratokban, mert akkor a növényzet vékony kutikulát fejleszt. Előfordulhat, hogy ugyanezen állomány ugyanilyen kezeléssel egy száraz évjáratban nem perzselődik. Lemosó permetezéskor (zöldbimbós állapotig) ilyen fitotoxikus hatással nem kell számolni, azonban kihasználható az ilyen áthatóbb kombinációk előnye.
Kockázatbecslés alapján az EU tagállamaiban vagy évente 4 kilogramm fémréz, vagy hétéves intervallumban 28 kilogramm fémréz (így hazánkban) hektáronkénti dózisban maximalizálták a használatát. Lemosó permetezésnél 1000-1500, akár 3500 gramm fémréz/ha dózisban kerül felhasználásra, ezzel számolni kell a vegetációs időben.
Kénkészítmények esetén ilyen korlátozás nincs, de lemosó permetezésnél itt is viszonylag magasabb dózist kell használni.
Permetlékészítés
Lemosó permetezés kivitelezéséhez számos készítmény áll rendelkezésre az említett hatóanyagcsoportokból. A permetlé nedvesítőképessége fokozható bármelyik általánosan engedélyezett felületifeszültség-csökkentő adalékanyaggal, hogy javítsuk a nehezen hozzáférhető felületek nedvesítését (kéregrepedések, felváló kéregrészek, ágak, gallyak átfedésénél, elágazódásoknál), hiszen épp azok a leginkább kezelendő felületek, a károsítók ott vészelik át a telet (de adott esetben a hőstresszt is). Ilyen a Heliosol, a Nonit, a Silwet Star, a Spur, a Superspray, a Surf 2000, vagy a Wetcit. Az nedvesítő adalékanyagokat a tartály feltöltésének utolsó fázisában célszerű hozzáadni a permetléhez, hogy elkerüljük a habzást.
Amelyik adalékanyag szükséges koncentrációja pl. 0,1%, abból 1000 liter permetléhez 1 liter szükséges. Ha ennél kevesebb vagy több permetlevet használunk, az adalékanyag mennyiségét is arányosan kell változtatni, mert a megfelelő nedvesítő hatás az alkalmazott koncentráció függvénye.
Tóth Ágoston
Ajánljuk még: