A piaci viszonyok, az arra adott gazdálkodói reakciók és általában a szektor alkalmazkodóképessége sokkal fajsúlyosabb kérdés, és sokkal inkább befolyásolja azt, hogy mi lesz velünk, vagy mire jutunk, mint a támogatási rendszer. Ennek érdekében pedig érdemes egy kicsit távolabbról megnézni, hogyan is érdemes a mindennapjainkat irányítani, szervezni.
Az agrárgazdaság aktualitásairól beszélt a Gabonatermesztők Országos Szövetségének az AGROmashEXPÓn tartott szántóföldi szakmai konferenciáját megnyitó beszédében Feldman Zsolt, mezőgazdaságért és vidékfejlesztésért felelős államtitkár.
Feldman Zsolt egy tavaly novemberben, a szántóföldi növénytermesztés makroadatait, jövedelmezőségét vizsgáló „pillanatfelvételt” idézett. A felmérés szerint 2022-ben az ország 80 százalékát sújtotta az aszály, és voltak, akiknek a teljes termése odalett. Azoknál, akiknek volt mit aratni, a termelési költségeket azonban még a 2021-es induló költségek határozták meg és a 2022-es átlagos jövedelmezőség a szántóföldi növénytermesztésben hat számjegyű volt. A leggyengébb jövedelmet a napraforgó produkálta: ez 177 ezer forint volt.
fotó: Bokor Ádám
Az akkor, vagyis 2023. novemberében rendelkezésre álló adatok (jegyzések, indexek, átlaghozamok stb.) alapján az Agrárközgazdasági Intézet segítségével készítettek egy előrejelzést 2024-re. Eszerint a kukorica és a két olajos növény (napraforgó, repce) termesztése lényegében veszteséges lesz, de a búza- és árpatermesztők is csak minimális nyereségre számíthatnak, ha elérik az 1. táblázatban jelzett hozamokat.
A gabona- és olajosnövény-exportunkat elemezve az adatok (2022-ben 5 millió tonna, 2023-ban 5,2 tonna, ami 30-35 százalékkal kevesebb a korábbi évek átlagánál) világosan megmutatták, hogy a gabonakivitelünk alakulására ugyanúgy nincs hatásunk, mint mondjuk a sertéshús árára. Ezért az államtitkár azt hangsúlyozta, hogy a szántóföldi növénytermesztésben megfelelő alkalmazkodási stratégiákkal érdemes dolgozni.
A költséghatékonyságot növelheti a szövetkezés is. A francia gazdálkodók 80 százaléka gazdálkodik és értékesít szövetkezetben, és a német gazdák háromnegyede is szövetkezetben szerzi be az inputanyagokat és értékesíti az áruját.
Ugyancsak hatékonyságot növelhet a termelési szerkezet „értelmes differenciálása” is. Kis és nagy gazdaságnál is kulcsfontosságú lehet, hogy a szántóterület 20-30 százalékát kivegyék a búza-kukorica-árpa-napraforgó-repce termelési struktúrából és helyette szóját, mákot, egyszerűbb szántóföldi zöldséget vagy lucernát termesszenek. Az alternatív kultúrák többségének termesztése alapvetően megoldható a már meglévő szántóföldi technológiákkal, vagy csak kisebb beruházást, vagy másokkal való együttműködést és szervezést igényel.
Feldman Zsolt idézte a régi mondást, hogy a gabonát jobban megéri bőrben eladni, vagyis mezőgazdasági termékpiacok hektikusságától az állattartás és –tenyésztés nyújtotta hozzáadott érték felé elmozdulni.
Az agrárium európai helyzetéről szólva Feldman Zsolt említette a keleten-nyugaton is lezajlott vagy épp zajló agrárdemonstrációkat, a környezetvédelem törekvéseit a mezőgazdaság ellehetetlenítésére, ugyanakkor a jövő normális alakítására is, a küzdelmet azért, hogy olyan tükörfeltételeket támasszuk az Európába érkező terményekkel szemben, mint amik szerint itt az európai gazdálkodók termelnek.
