2. Tengeri só

A tengeri só hámlasztó képességét már az ókori Egyiptomban felfedezték. A Holt-tenger bőségesen biztosította az értékes ásványkincset, amelyet a száraz, meleg éghajlatnak köszönthetően kizárólag a nap sugarainak segítségével nyertek ki a vízből. A lepárlott kristályokat különböző illóolajokkal, gyógynövényekkel összekeverve bőrradírként vagy fürdősóként alkalmazták.

A hipotézis történelmi hűsége vitatható, azt azonban modern kori kutatások bizonyítják, hogy a só javítja a bőrszövet állapotát, elősegíti annak regenerációját és serkenti a perifériás keringést.

3. Tejfürdő

Az uralkodónő eszköztárában nem csak a bizarr sókeverék szerepelt. Bőrének selymes, puha textúráját a rendszeres, rózsa esszenciával kevert, erjesztett tej- illetve mézfürdőknek köszönhette. A módszer kiállta az idők próbáját: a XX. századi Broadway csillagáról, a francia- lengyel származású Anna Held-ről köztudott volt, hogy előadási után rendszeresen megtöltetett egy kádat 40 gallon – több, mint 150 liter – tejjel és abban áztatva magát pihente ki az esték fáradalmait.

Ennek ellenére, napjaink szakértői egyetértenek abban, hogy a tej elfogyasztása többet tesz az egészségért – és jóval költséghatékonyabb–, mint a külsőleges használata. Hasonló praktikára esküdött I. Mária skót királynő is, annyi különbséggel, hogy ő a fehér folyadékot borral helyettesítette.