4. Illóolajok
A fáraók birodalmához köthető a napjainkban népszerű holisztikus kezelés, az aromaterápia alapjainak lefektetése, amelyet már az i.e. 1550 környékére datált Ebers Papyrus is említ. A korabeli feljegyzések szerint, az illóolajoknak a gyógyászat és a szépségápolás területein egyaránt széles körben hasznát vették. A rozmaring-, mandula- és ricinusolaj a hajnövekedés serkentésére, míg a tömjénből és mirhából származó kivonatok tisztálkodási célokra voltak alkalmasak. Emellett, a masszázsolajok és parfümök (kyphi) alapjait képező koncentrátumokat is ők állították elő először. Érdekesség, hogy a királysírokba a használati tárgyak mellé illatszeres palackokat tettek.
5. Smink
Sminket napjainkban az emberek – belső indíttatás vagy bizonyos fokú szociális elvárások nyomására – esztétikai megfontolásból viselnek. Ez azonban nem volt mindig így.
Eredetileg a száraz levegő és a perzselő nap káros sugárzásai ellen nyújtott védelmet a smink. Alapanyagai természetes ásványok, növényi olajok voltak. A sötét szem- és szemöldökceruzát stibnit vagy más néven antimonit őrleményéből, kohl-ból készítették. A szemhéjpúderek és ajakszínezők komponensei olyan ásványi anyagok lehettek, mint a zöld malachit, a lila lápisz lazuli, a vöröses okker vagy a vibrálóan kék türkiz. A pirosítók elődje a vörös homokkő volt.
Az elkészítés során az összetevőket porrá őrölték, majd valamiféle kötőanyaggal (zsírral vagy olajjal) összekeverték, hogy könnyebben felvihetőek és tartósabbak legyenek. Az applikátorok és tároló tégelyek a szegényebbeknél fából, bőrből vagy agyagból, az előkelőknél gazdagon díszített fémből vagy elefántcsontból készültek. A kézzel való felviteltől jellemzően tartózkodtak. Nefertiti vagy Hatsepszut uralkodónők – sírkamrák falain, vázákon, papiruszokon megjelenő – ábrázolásain jól megfigyelhető, hogy a szemeket hosszú, vékony, íves vonalakkal emelték ki, a szájat pedig erős színekkel hangsúlyozták.
