Bizonyos területeken, mint Polinéziában vagy a Kolumbusz előtti Mexikóban szintén fogyasztottak kutyahúst. Lengyelország egyes vidéki részein úgy tartják, hogy a kutya zsírjának gyógyító tulajdonságai vannak. Hasonlóképpen a németországi Coswig (Anhalt) városában is hagyománya volt a kutyahús fogyasztásának. Egy kínai kutyahús-kereskedővel készített CNN-riport szerint az éttermekbe eladott kutyákat különleges farmokon nevelik, de mindig megvan annak az esélye, hogy az ételnek eladott eb valakinek az elveszett háziállata, bár a kedvtelésből tartott fajták nem számítanak ehetőnek.

Az iszlám étkezési szabályok szerint a kutyahús haram, azaz a fogyasztása tilos (csak végveszélyben megengedett). A kutyahús fogyasztása a zsidó vallási előírásokkal sem egyeztethető össze, a kutya nem kóser állat.

Mindössze 2023 áprilisában került napirendre, hogy a dél-koreai kormánypárt (PPP) a kutyák és a macskák vágását és húsuk forgalmazását tiltó törvénytervezetet nyújtott be.

Az állatvédelmi törvény módosítása lehetővé tenné, hogy a kormány támogatást nyújtson azoknak a kutya- és macskahússal foglalkozó vállalkozásoknak, amelyek önként felhagynak ezzel az üzlettel vagy más vállalkozásba fognak.

részben azért, mert a világtársadalom elítéli e hagyományt, a tradíció mellett kiállók szerint viszont nem lehet korlátozni azt a jogot, hogy az emberek szabadon választhassák meg, mit esznek. (a törvény a cikk nyomtatott változatának megjelenése óta elfogadásra került, bővebben ide kattintva olvashatnak róla /a szerk.)

Szarvasmarha, sertés és sokan mások…

A szarvasmarha a hinduizmus szent állata. Szentnek tartják a tejét, a belőle készült tejtermékeket, de még a trágyáját is. Sok nomád kultúrában a marhák száma a vagyon fokmérője és státusszimbólum, emiatt ritkán vágnak belőlük.

A Korán szerint a dögöt, a vért, a disznót és a nem Allahnak áldozott állatokat nem szabad megenni.

Látható, hogy minden kultúrának és vallásnak megvannak és voltak a maga étkezési szokásai. Egyes népek a hattyút is megeszik, máshol nem. Évtizedekkel ezelőtt a varjúfióka is kedvelt húsalapanyag volt hazánkban, napjainkban ez nem jellemző már, és az egyik szarvasi étteremben a mai napig lehet kapni rántott békacombot, mely külföldi tenyésztett állományból származik, hiszen hazánkban az összes kétéltű védett.

Jól látszik tehát, hogy bár a háztáji haszonállattartás jelentősen visszaszorult hazánkban is, ám a húsalapanyagaink változatosságának bővülését csak a fogyasztói szokások korlátozzák, vagy bővítik.

Ez is érdekelheti:

Sajtízű szobanövényt is kóstoltunk – mindenki túlélte

Gasztronómiai orosz rulett: a világ hét legveszélyesebb élelmiszere