Az első eredmények szerint a szamóca hozama általában kevesebb, mintha önmagában termesztenék, de más téren kedvezőek a tapasztalatok.A köztes termesztés célravezető lehet egyes károsítók elleni védekezésben is. Dél-Tirolban a közismert Elsanta fajtával állították be a kísérleteket, a szamócatövek közé körömvirágot, levendulát, metélőhagymát, citromfüvet, mentát, oregánót, hegyi pereszlényt és kakukkfüvet ültettek. Fóliával takart emelt ágyásokba, dupla sorokba telepítették az előnevelt szamócapalántákat és a köztes növényeket májusban. Parcellánként 18 szamócatövet és 9 köztes növényt vizsgáltak, a telepítési sűrűség hektárra számítva 50 ezer szamócatőnek és 25 ezer más növénynek felelt meg. Kontrollként minden növényből neveltek önálló állományt is.

Általában alacsonyabb volt a terméshozama a szamócának és a köztes növényeknek is, kivételt csak három esetben tapasztaltak. Tizedével több szamócát tudtak betakarítani a menta társaságában, illetve számottevően nőtt a menta és a metélőhagyma hozama ebben a rendszerben. A menta 20, a metélőhagyma 40%-kal termett többet a szamóca közt nevelve. Igaz, a metélőhagymás kombinációban volt a legkevesebb a szamóca termése, majdnem 40%-kal maradt el a kontrolltól.

Területegységre számítva ugyanis jóval több termés érhető el így, illetve több kombinációban nőtt a bogyók mérete. A kontrollban 13 grammos bogyókat szedtek, míg a levendulás és a mentás kombinációban az átlagtömeg meghaladta a 14 grammot, továbbá a hegyi pereszlény, az oregánó és a citromfű is kedvező partner volt ebből a szempontból, mert hatásukra körülbelül fél grammal nőtt a bogyótömeg.

A két kultúra együttes teljesítményét a földegyenérték-aránnyal (LER) fejezik ki, ami a főnövény hozamához képest állapítja meg a két kultúra hozamát. Egyedül a körömvirágos kombináció értéke volt egynél, azaz a szamóca hozamánál kisebb. Ez a kombináció egyik félnek sem volt előnyös, az eredmény szerint a szamóca 20%-kal termett kevesebbet, a körömvirágról nem adtak ki eredményt. Az összes többi köztes kultúra nagyobb hozamot eredményezett, mint a szamóca önmagában, vagyis földhasznosítás szempontjából kedvezőbb ez a módszer.

Olyan finomságokra is fény derült a dél- tiroli kísérletből, hogy egyes növények segítik a szamóca tápelem-felvételét: levélanalízis eredménye mutatta ki, hogy például

Távol tartják a károsítókat

Növényvédelmi szempontból is érdekes eredmény született. Szamócában nehéz védekezni a szamócaatka ellen, ezért különösen kedvező hatás, hogy a legtöbb köztes növény esetében kevesebb kártevő atkát találtak. A legkisebb csökkenést, 8%-ot a levendulás társításban mérték, a legnagyobbat pedig, 70%-kal kevesebb szamócaatkát az oregánós társításban. A többi növény 25-30-50%-kal szorította vissza a kártevőt. Egyedül a hegyi pereszlényes állományban fordult meg ez a hatás, ott negyedével több szamócaatkát találtak a kísérletben. A kedvező hatás annak tulajdonítható, hogy ezek a fűszernövények olyan illat­anyagokat, illóolajokat tartalmaznak, amelyek távol tartják a szamócaatkát.

Fenntartható gazdálkodási rendszerekben alkalmazzák előszeretettel a köztes termesztést, és számos kísérletben próbálják meghatározni, milyen növényekkel a legcélszerűbb együtt nevelni a szamócát, ha a növényvédelmét kívánjuk elősegíteni.

Kanadai kutatók a mézvirág, más néven tengerparti fülesternye (Lobularia maritima) hatását vizsgálták a foltos- szárnyú muslica elleni védekezésben. Azért esett a választásuk erre az illatos egynyári növényre, mert a kártevő több természetes ellenségének is kedvező életteret kínál: fürkészdarazsakat, zengőlegyeket vonz a területre. A kísérletben a szamócasorok közt mézvirágsorokat vetettek, és az eredmények szerint valóban kevesebb kártevőt találtak a köztes ter­mesztésben, mint monokultúrában.