A tápok hőkezelése

A különböző hőkezelési eljárások a dercés tápok esetében is pozitív hatásúak lehetnek. Leginkább az expander használata terjedt el a gyakorlatban. Az expandálás során egy előzetes kondicionálást követően rövid idejű, pár másodperces, az alkalmazott nyomás (5-120 bár) függvényében változó, 90-130 °C-os hőkezelést alkalmaznak. A kezelés javítja a tápok higiéniai állapotát, inaktivál bizonyos antinutritív anyagokat, pozitívan hat a táplálóanyagok emészthetőségére és a finomabb részecskéket a nagyobbakhoz tapasztja. A technológia beállítása során arra kell törekedni, hogy minimális legyen a takarmányok táplálóanyagaiban (aminosavak) és a takarmánykiegészítőkben (probiotikumok, enzimek, vitaminok) bekövetkező hőkárosodás. A legújabb kutatások azt bizonyítják, hogy az expandálást követően megnő a tápokban az oldható rostfrakció aránya, ami a bélben viszkozitásnövekedést és emészthetőségcsökkenést okozhat.

A kalcium- és foszforellátás pontosítása

A gazdasági állatok foszforellátásának pontosítása terén nagyon sok kutatási eredmény születtet az elmúlt években. A takarmányok esetében általánossá vált a foszfor hasznosíthatóságának vagy a fitin-foszfor arányának figyelembevétele. Nagymértékben javítják a takarmányokban lévő foszfor hasznosulását az egyre hatékonyabb fitázkészítmények is. Ezen a téren több olyan eredményről számoltak be, miszerint fitáz használatával minimálisra lehet csökkenteni vagy akár el is lehet hagyni az ásványifoszfor-kiegészítést a tojótyúkoknál. Ugyanakkor a kalcium esetében továbbra is a takarmányok teljes Ca-tartalmával számolunk, és nem ismerjük pontosan a szükségleti értékeket, a takarmányok kalciumtartalmának emészthetőségét, továbbá a kalciumnak a foszfor és a többi ásványi anyag felszívódására gyakorolt hatását. Mivel a tápok Ca-tartalmának 30-75 százaléka takarmánymészből származik, nem csupán a takarmányok, hanem a Ca-kiegészítők esetében is meg kell határozni azok emészthető Ca-hányadát.

Előremutató kutatási eredmények állnak rendelkezésre, amelyek lehetővé teszik, hogy becsülni lehessen a takarmány mész-források emészthető Ca-tartalmát az oldhatóság, az átlagos szemcseméret és a Ca- és Mg-tartalom alapján.

A fehérje- és aminosav-szükséglet pontosabb kielégítése

A tojástermeléssel kapcsolatban meghatározó jelentőségű a fehérjeellátás színvonala. A tyúkok takarmányozásakor megállapítható, hogy nem elsősorban a táp fehérjetartalma, sokkal inkább az esszenciális aminosav ellátottság a lényeges. Sőt, a magasabb fehérjetartalmú tápok etetése depresszív lehet, csökkentheti a takarmányfelvételt, a tojástermelést és növeli az ürített nitrogén mennyiségét, ami nagyobb ammóniaemissziót jelent (2. táblázat).

Az aminosav-szükségletet a tyúkok élősúlya, a testtömeg-gyarapodás és a tojástermelés mértéke határozza meg.

Az aminosav-szükségletek terén a tojótyúkoknál is rendelkezésre állnak az ideálisnak tartott esszenciális aminosav arányok (3. táblázat). A táblázat adataiból látható, hogy a különböző források jól egyező értékeket tartalmaznak, amelyek felhasználhatók a gyakorlati takarmányozásban is.