0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. június 21.

Védekezés a lisztharmat ellen

Az utóbbi években a szőlőültetvényekben a lisztharmat elleni védekezés volt az egyik legnagyobb kihívás nemcsak termelői, hanem kutatói és szaktanácsadói oldalról is.

Ezzel párhuzamosan a kitozán hatékonyságát vizsgáltuk a szőlőlisztharmat-fertőzésre. A kísérlethez a Kerner szőlőfajtát választottuk ki, mely lisztharmatra fokozottan érzékeny, peronosz­pórára, szürkerothadásra nagyon érzékeny. Üvegházban és szabadföldi körülmények között párhuzamosan teszteltük a Trichoderma-törzsek és a kitozán hatását konténeres dugványokon. A kapott eredményekből közlünk részleteket.

ábra

Egy-egy kezelést három ismétlésben végeztünk. Minden kezelés előtt, illetve után 1-2-3 nappal bonitáltuk az állományt: kezelésenként minden növényegyedről feljegyeztük a fertőzés mértékét, melyet ötfokozatú skála segítségével állapítottunk meg. Az ábrán szereplő kódok a következő kezeléseket jelentik: Tr = Trichoderma; Sg = kitozán; Tr+Sg =  Trichoderma + kitozán; Ko = kontroll.

ábra

Az 1–2. ábrán az Uncinula necator fertőzési gyakorisága látható kezelésenként, a nyilak a kezelések időpontját jelölik. A kontrollegyedek adatai alapján a következő következtetéseket vonhatjuk le.

Üvegházi körülmények között a fertőzés mértéke folyamatosan nőtt, majd a vegetáció végére minden egyed minden levele elérte a 100%-os fertőzöttséget.

A Tr; Tr+Sg kezelések esetében nagyobb mértékű ingadozás látható a fertőzöttség mértékében. Az egyes permetezések után a fertőzöttség minden esetben csökkent, a legnagyobb mértékű csökkenés az utolsó permetezés alkalmával volt.

A Trichoderma-törzsek endofitaként hatolnak be a növénybe
Forrás: Kertészet és Szőlészet

Szaklap, amelyben a cikk megjelent:

Magazin ajánló: