Ezzel párhuzamosan a kitozán hatékonyságát vizsgáltuk a szőlőlisztharmat-fertőzésre. A kísérlethez a Kerner szőlőfajtát választottuk ki, mely lisztharmatra fokozottan érzékeny, peronoszpórára, szürkerothadásra nagyon érzékeny. Üvegházban és szabadföldi körülmények között párhuzamosan teszteltük a Trichoderma-törzsek és a kitozán hatását konténeres dugványokon. A kapott eredményekből közlünk részleteket.
Egy-egy kezelést három ismétlésben végeztünk. Minden kezelés előtt, illetve után 1-2-3 nappal bonitáltuk az állományt: kezelésenként minden növényegyedről feljegyeztük a fertőzés mértékét, melyet ötfokozatú skála segítségével állapítottunk meg. Az ábrán szereplő kódok a következő kezeléseket jelentik: Tr = Trichoderma; Sg = kitozán; Tr+Sg = Trichoderma + kitozán; Ko = kontroll.
Az 1–2. ábrán az Uncinula necator fertőzési gyakorisága látható kezelésenként, a nyilak a kezelések időpontját jelölik. A kontrollegyedek adatai alapján a következő következtetéseket vonhatjuk le.
A Tr; Tr+Sg kezelések esetében nagyobb mértékű ingadozás látható a fertőzöttség mértékében. Az egyes permetezések után a fertőzöttség minden esetben csökkent, a legnagyobb mértékű csökkenés az utolsó permetezés alkalmával volt.
