0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. április 13.

Két jó dolog biztosan van a világon: a sajt meg a bor

Csallóköz szélén, Gútán járunk Nagy Géza és Veronika kisboltjában, amely telve van mindenféle jóval: sajtokkal, borokkal, sőt a környék kézműveseinek termékeivel, csokoládéval, chiliszószokkal, berkenyelével.
Veronika és Géza a termékre összpontosítanak

A házaspár lassan 20 éve építi vállalkozását, a Georgina Farmot, ahol elsősorban bor- és sajtkészítéssel foglalkoznak.

Történetük jól példázza, miként építhet fel egy fiatal pár az alapoktól indulva egy élelmiszer-feldolgozót. Már, ha van bennük kreativitás, nyitottság, akarat és kitartás. A megszokott menet általában az, hogy a gazda termel, majd a feleslegből megpróbál valamilyen terméket készíteni. Géza és Veronika megfordították a sorrendet, és a termékre összpontosítanak, a nyersanyag előállítását másokra hagyják. Ehhez is kell bátorság, talán nagyobb is a kockázat, hiszen nem az eladatlan felesleget dolgozzák fel.

Csodálkozunk, hogy egy 10 ezres városkában megél egy ilyen kis szakbolt, de Veronika elmondja, hogy lassan megismerték, megszokták őket. Bort és sajtot készítenek, és nem igyekeznek nagy boltokba bejutni, inkább közvetlenül próbálják megtalálni a kapcsolatot a vevőkkel. Hét közben Gútán, a boltban, mozgóárusítással a környező településeken, hétvégén pedig nagyobb rendezvényeken, piacokon.

Történetük nem szokványos. Géza gépészként dolgozott, felesége pedig tanár volt a helyi iskolában. Veronika úgy meséli el a történetüket, mintha minden véletlenül jött volna. Borászkodással kezdtek, gondolták, a ház végében lévő két sor szőlőből készítenek bort. Persze az első lépések vendégűző, „guggolós” borokat eredményeztek. Sikerük lényege abban rejlik, hogy nem adták föl. Jött az olvasgatás, a tanulás, a tapasztalatgyűjtés a helyi öregektől, nagy tudású szakemberektől, míg eljutottak az elvárt minőségig. És az eredmény nem maradt el: pár éven belül kezdték begyűjteni a díjakat is, sőt, szlovákiai látogatásakor Anonymus nevű cuvée-jüket kínálták fel a norvég királynőnek.

Nem igyekeztek a szőlőtelepítéssel, Gúta környéke sík, inkább a kukorica termesztésére ideális, így vásárolják a szőlőt a közeli, kitűnő adottságú termőhelyekről, Kürtről és Muzsláról. A gazdákkal előre megegyeznek a mennyiségben, a minőségben, sőt abban is, milyen tőterhelést adhatnak a tőkének. Ahogy fokozatosan fejlődtek, úgy ruháztak be a technológiába, építettek például nagyobb pincét, kóstolóhelyiséget. Ahogy panaszkodva – bár szerintem inkább rejtett büszkeséggel – mondja Veronika: ez így megy nálunk 24 éve, hogy mindig valamit „tódozgatunk-fódozgatunk”.

Elárulja, a bor utáni kereslet a Covid idején kicsit visszaesett, de már újra kezd feléledni. A termelésük éves szinten 10-15 ezer palack között mozog. Mivel a szőlőt veszik, egy ekkora borászat nem tart el egy családot, kell hozzá a sajtműhely is.

A bor zömét a bevált üzleti modelljükön keresztül értékesítik, igaz, szállítanak vendéglőkbe is. Veronika szerint ez az értékesítés segített átvészelni a járvány alatti bezárásokat. Aki csak a vendéglőkre épített, annak komoly nehézségei voltak.

Fotó: https://www.facebook.com/Georginafarma

Veronika őszintén bevallja hibáikat is, például a bor esetében egy idő után elhanyagolták a reklámot, belekényelmesedtek, hogy minden elkelt. Kicsit odaszúrt a férjének, hogy nem kezelte megfelelő intenzitással a borászat közösségi oldalát, nem úgy, mint tette ő a birodalmába tartozó sajtműhely esetében. A jó bor már nem mindig adja el magát, versenyekre kell járni, és az eredmények meghozzák a vevőt, még messzebbről is.

A piaci helyzetet úgy írja le, hogy amikor elkezdték, még az elsők között voltak, akik „papírra tudták tenni” a borkészítést, míg az elmúlt években sok új borász jelent meg, megnőtt a konkurencia. Van hely a piacon, de a járvány alatt gond volt a vendéglőkkel, míg az azt követő élelmiszer- és energiainfláció megrémítette az embereket, akik takarékoskodni kezdtek, visszafogták a fogyasztásukat. A vevők most kezdik megszokni a magasabb árakat, és kezdenek visszatérni a korábbi fogyasztáshoz.

Veronika a sajtkészítéshez kacskaringós úton jutott el. A tanári pálya, majd kis ausztriai vendégmunka után Gútán magánbölcsődét nyitottak, amikor adódott a lehetőség, hogy a szomszéd elgazosodott kertjét használják. Mivel mindig is szerette az állatokat, vásároltak három kis kecskegidát, hogy majd fejik és sajtot készítenek.
Forrás: Magyar Mezőgazdaság

Szaklap, amelyben a cikk megjelent: