Baktériumkészítmények

A talajbaktériumokkal hektáronként 30-50 kilogramm nitrát formájú nitrogént lehet pótolni, erre a célra pillangósokat vethetünk.

Léteznek foszforfeltáró baktériumok, illetve térfoglaló gombák és baktériumok, amelyek a növényvédelemben segítenek. A mikorrhiza gombák a tápanyagfelvételt javítják: a nyitvatermőknek és az áfonyának saját gombasegítői vannak, a kétszikű növényeknek a gyökerében élnek ezek a partnerek. Készítményekben leggyakrabban a Glomus-fajokat találjuk meg. Az algakészítmények készülhetnek tengeri barnamoszatból, kék- és zöldalgából. Általános jellemzőjük, hogy fehérjéket és hormonokat adnak át a növénynek, ezzel felkészítik a stresszhelyzetek leküzdésére. Főleg aszályos időben van nagy előnye a használatuknak.

A stressztűrésben a cukroknak, a prolinnak, a C-vitaminnak, az antioxidánsoknak, a poliaminoknak, a szénhidrátoknak van szerepük, ezek az anyagok különböző stresszhatásokra, illetve olyan hírvivők hatására alakulnak ki a növényben, mint a szalicilsav, a fahéjsav vagy a C-vitamin. Ezeknek a hírvivőknek a kijuttatásával fel lehet készíteni a növényt a stresszre.

Tápoldatozás

Akár hagyományos, akár biotermesztést folytatunk, az öntözés legyen tápoldatozás, az intenzív termesztésben pedig alapvető technológiai elem, hangsúlyozta Kaponyás Ilona. Ehhez megfelelő vízminőségre van szükség: vizsgálni kell a lebegő anyagok, a vas, a mangán és a hidrogén-szulfid (kénhidrogén) mennyiségét, a csíraszámot és a sótartalmat a rendelkezésre álló vízben, hogy megfelelően kezelni lehessen. A nátrium és klór jelenléte sem kívánatos, bár a nátrium 120 mg/l mennyiségig nem okoz terméskiesést. Fordított ozmózissal lehet eltávolítani a vízből, ami köbméterenként 3-4 ezer forintba kerül.

A növénytermesztés számára érdekes másik végpontja pedig a 4,2, amikor a növények már nem képesek felszívni a vizet a talajból. A legtöbb növény hervadáspontja pF 2-3 fölött van. Az egy alkalommal kiadagolt öntözővíz mennyiségét a pF-görbe alapján tudjuk megállapítani.

Az öntözésből eredő hibák leggyakrabban éppen a túl sok vízből adódnak, osztotta meg tapasztalatait a szaktanácsadó. Olyankor kimosódnak vagy fölvehetetlenné válnak a tápanyagok, pusztulásnak indul a gyökérzet. Ha kevés vizet juttatunk ki, nemcsak vízhiány lép föl, hanem sófelhalmozódás, gyökérégés is, és tápanyaghoz sem jut a növény.

Mindig használjunk tenziométert a vízkapacitás nyomon követésére, és nagyon fontos, hogy jól helyezzük el a műszert. Ne egy csöpögtetőtest mellé kerüljön, mert akkor nem figyelmeztet időben a vízhiányra.