A viharokkal gyakran érkező jégfelhőkből a jégszemcsék, jégdarabok keskeny sávokban, pásztákban hullanak a földre. A jégeső főként a nyári hónapok (május–augusztus) látogatója, de egyre korábban érkezik.
A jégszemcsék a légkör extrém hideg rétegeiben keletkeznek, és mindig csak gomolyos zivatarfelhőből esnek. Az erőteljes légáramlat magasba, a légkör hideg rétegeibe szállítja a vízcseppeket, vagy már a jégszemeket, ahol szabálytalan alakú, szilárd állapotú szemcsékké fagynak. Az így kialakult jégszemek a nagyon magas és hideg légkörből a zivatar hirtelen leáramlásával hullanak le. Ha a jégszem mérete kicsi, azaz 0,5 milliméter alatti, akkor az jégdara, míg az 5 millimétert elérő vagy meghaladó szemcséket jégesőnek nevezzük, bár sokkal nagyobbak, tyúktojás méretűek is lehetnek. A legtöbb zivatarnál kialakulnak a jégszemek, de sok esetben elolvadnak, mielőtt a talajra érnek.
Hatalmas kárt okoz
A jégeső súlyos károkat okozhat az épületek tetőin, tetőablakain, a gépjárművekben, repülőgépekben, valamint az állat- és növényállományban. A légi közlekedésben is az egyik legnagyobb veszélyforrásnak számít, károsítja a repülőgépeket, a kifutópályán összegyűlő jégdarabok veszélyessé tehetik a repülőgépek landolását. A jég és a viharos szél együtt megsérti az időjárásnak kitett növényállományokat, nagy esési energiával széttépi a növények zöld részeit (hajtásokat, leveleket, bogyókat), de megüti és mélyen megsebzi a fás részeket is (vesszőket, karokat, törzseket). Nagy károk alakulnak ki mind a szaporítótelepeken (anyatelepeken, törzsültetvényekben, szőlőiskolákban), mind a termő ültetvényekben. A jég által okozott sérüléseken keresztül könnyen bejutnak a kórokozók és kártevők, és másodlagos kárt okoznak. A legyengült növények pedig számottevően elmaradhatnak fejlődésükben, terméshozamukban.
A klímaváltozás miatt sajnos egyre gyakoribbak a zivatarok, az elemi csapást okozó jégesők.
A dolgozók szakismeretét bizony próbára teszi a jégverés utáni állapot rendezése. Komoly szaktudást, türelmet és gyakorlatot igényel a károsodott tőkéket gyógyítani, eredeti állapotukat helyreállítani.
| A legsúlyosabb esetek Számos példa áll előttünk az előző évszázadokból. A legsúlyosabb jégesők emberáldozatokkal is jártak: a 9. században 200 zarándok halálát okozták. Pesten 1853. március 19-én nagy mennydörgés után zuhogott a jég, utána meg a heves eső.
Hankovszky Zsigmond Kecskemétről az 1914. augusztus 19-i pusztító jégesőről számolt be. Olvashattunk arról, hogy 1986. április 14-én egy bangladesi településen az egy kilogrammnál nagyobb jégdarabok 92 ember halálát okozták. Akkor viharos széllel és rendkívül intenzív csapadékkal jött a 3-4 centiméter átmérőjű jégeső.
|
