A magyar meggy különböző fajtái pedig elismerten, valóban a legjobb minőségűek.

Hazánkban őshonos a meggy, ezért is alapozódik a magyar meggytermesztés az annak idején tájszelekcióval kiemelt fajtákra, az Újfehértói fürtösre, a Debreceni bőtermőre, a Kántorjánosira. Az Érdi bőtermő, amit ugyancsak nagy mennyiségben termesztenek itthon, a Pándy meggy utóda, az érdi gyümölcstermesztési kutatóintézetben nemesítette Maliga Pál. Napjainkig születnek új fajták a kutatóintézetben, ami most a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemhez tartozik. Magánnemesítőként Szőke Ferenc foglalkozik meggy­szelekcióval az északkeleti országrészben, a jelölteket az újfehértói kutatóállomáson vizsgálják.

Régi, nagy becsben tartott fajtánk a Pándy, minden újabb változatot annak az ízéhez, méretéhez mérnek. A Pándy önmeddő és a legnagyobb hibája, hogy hosszú ostorok képzésére hajlamos, erős, rendszeres metszéssel lehet fenntartani a koronáját. Ezeknek a hibáknak a kiküszöbölésére születtek az érdi hibridek, Maliga Pál és Apostol János keresztezéseiből.

Elsőként a Meteor korai és a Piramis érik, június 5. körül. A Meteor korai öntermékeny fajta, kárminpiros, középnagy méretű gyümölcse jóízű, kis magja van. Fája erős növekedésű, ritkán elágazó. Legnagyobb gyümölcsű, 24-26 mm-es fajtánk a Piramis, amit cseresznyefajták (Carmen, Linda, Katalin) termékenyítenek jól. A Pándyhoz hasonló jóízű, közepesen kemény üvegmeggy. Két hétig a fán maradhat minőségromlás nélkül. Fája közép­erős növekedésű, ritkán ágazik el és ágai meredeken felfelé törnek.