A június 22. körül érő Maliga emléke is a nagyobb gyümölcsű fajták közé tartozik 23-25 mm-es átmérőjével, igaz, a magja is elég nagy.
A sötét kárminpiros meggy jóízű, rövid kocsányú. A többi fajtánál gyengébb növekedésű, öntermékeny fája csak a háromévesnél idősebb ágakon, rövid termőnyársakon hozza a termését. Június harmadik harmadában érnek a Pándy klónok, amelyek nagy, kiváló minőségű gyümölcsöt adnak. Pollenadóik a Cigánymeggy-klónok, a Csengődi és a Favorit, illetve cseresznyefajták is lehetnek mint a Germersdorfi óriás, Solymári gömbölyű és a Linda.
Gyümölcsük 22-23 mm átmérőjű. Rendszeres metszést igényelnek. Újabb szelekcióból származik a Petri és az Éva fajta, amelyek gyümölcsminősége és érésideje hasonló az előzőekhez, de igen gazdagon berakódnak virágrügyekkel, nagyon biztonságosan és bőven teremnek.
A meggy enyhén meszes, középkötött vályogtalajon fejlődik a legjobban, éves csapadékigénye 600 mm. Sajmeggy alanyon szokták telepíteni, ami erős növekedésű, jól bírja az újratelepítést is, de elég vízigényes. Száraz nyarainkon ezért előfordul, hogy öntözni kell a meggyfákat, különösen a termőrügyképzés időszakában, a nyár második felében. A meggy meglehetősen sok nitrogént igényel a termésérésig, később, a rügydifferenciálódás időszakában már kevésbé.
Ügyelni kell a cink és bór megfelelő utánpótlására, ezt a szüret után, lombtrágyaként juttathatjuk ki több alkalommal. Szüret után sem szabad elhanyagolni a fákat, mert akkor gyűjtik össze a tartaléktápanyagot, amiből a következő évben virágoznak majd. Meg kell előzni a lombhullást öntözéssel, növényvédelemmel, és érdemes lombtrágyázással minél tovább egészséges működésben tartani a lombot.
