A napfényes órák száma ugyan nem haladta meg az átlagos értéket, de időszakosan olyan erős volt a besugárzás, hogy már akár március közepén érdemes volt fehérre festeni az uborkás berendezések napos oldalát. A hőségben pedig a szokásosnál többet kellett öntözni, ellenkező esetben a kalciumhiány tünetei mutatkoztak növényfajtól függetlenül, és azt nem lehet egyik hétről a másikra orvosolni, tudtuk meg a Délalföldi Kertészek Szövetkezete (DélKerTÉSZ) szaktanácsadójától, Gulyás Jánostól.
A kertészek a fűtött fóliákba ezúttal is decemberben, januárban ültették a paprikát vagy a kígyóuborkát, a fűtetlen berendezésekben pedig március közepétől palántázták a paprikát.
A pritamin- és a kápiapaprika általában fűtetlen sátrakba kerül, a szedésük pedig június közepétől várható.


Még hajtatnak talajban is, bár ennek gyakorlata mindinkább visszaszorul, mert a talajfertőtlenítésre engedélyezett készítmény nagyon drága. Közegben amúgy is jobban irányíthatók a növények, és ezáltal nagyobb az elérhető hozam és jobb a minőség is. A talaj helyett a kőzetgyapot és a kókuszrost egyaránt használatos, sőt ritkábban a sóder is, megfelelő öntözéssel, tápoldatozással abban is sikeresen lehet termeszteni. Előnye, hogy a kőzetgyapotnál és a kókuszrostnál tovább használható, ám a zacskókba, vödrökbe töltése igen nehéz és időigényes munka.
A magas EC ugyanis akadályozza a kalcium felvételét, így akkor is kialakulnak a hiánytünetei, ha van elegendő belőle a tápoldatban vagy a talajban.
A relatív hiány legszembetűnőbb jelei, hogy a kígyóuborka levele kanalasodik, majd a hajtáscsúcsa beszárad, a paprikabogyók csúcsán pedig megjelennek a jellegzetes barna, fekete foltok, és ezzel eladhatatlanná válnak. Aki a meleg időjárás ellenére alulöntötött, az megtapasztalhatta mindezt. Orvoslására a közeget át kell mosatni, illetve a drénvíz vizsgálatának eredményei alapján kell módosítani a tápoldat receptúráját.