Persze végigizgultam minden percét, hiszen mégiscsak új élet létrejöttéről van szó. Megvásároltam életem első keltetőgépét és az első keltetésre szánt tojásokat. Azóta már több gépet is vettem, és az elmúlt 20 év alatt nagyjából 150-szer keltettem. Természetesen a gépi keltetés mellett kotlóssal is.

A keltetőgép kiválasztásánál több főbb szempontot is figyelembe kell venni: állítható legyen a hőfok, legyen szigetelt – mert ekkor keveset fogyaszt és stabilabban tartja a hőmérsékletet. Legyen elérhető a gyártó, ha technikai segítségre szorulok, meghibásodás esetén jó legyen a cserealkatrész-ellátottsága. A gép mellé szükséges még kontroll hő- és páramérő – ezekből is a pontosabbakat érdemes beszerezni –, így jól ellenőrizhető, hogy a kijelzőn látott értékek teljesülnek-e a gép belsejében.

Előkészületek

A tojásokat magam gyűjtöm, de állományfrissítés céljából vásárolni is szoktam.

A saját tojásokat 30-as tojástálcára helyezem, hegyes végével lefelé, és körülbelül 15-18 fokos helyiségben tárolom a gépbe helyezésig. Maximum 9 napig gyűjtöm. (Itt jegyezném meg, hogy a 24 órán belüli tojásokat nem teszem a gépbe.)

Keltetésre lehetőleg tiszta, nem deformált (szabályos tojás alakú), normál héjazatú (nem lágy vagy vékony) és kalciumkiválásoktól mentes tojásokat szánok.

Meg is mérem a tojásokat, mert a túl nagyok két sárgájával is rendelkezhetnek. Ezek nem alkalmasak keltetésre, mert az esetek 99 százalékában nincs bennük elegendő tápanyag két csibe kifejlődéséhez. Az esetleg szennyezett tojásokat 30-32 fokos, folyó víz alatt megtakarítom, lehetőleg a szennyeződést nem beledörzsölve a tojás pórusaiba. Ezt követően fertőtlenítem a felületét, majd újra leöblítem tiszta, folyó, kézmeleg vízzel. Hagyom megszáradni őket.