Bár sokszor keseregnek a problémák miatt, úgy véli, a családi gazdaság a nehézségek ellenére is életképes a saját gyümölccsel.

– Szüleim már mintegy húsz éve foglalkoztak mezőgazdasággal, amikor én 2007-ben őstermelő lettem. Természetesen gyermekként is segítettem a munkát – idézte a kezdeteket. – Az őszibarack mellett kisebb mennyiségben almát, körtét és szedret ter­mesztettünk, de foglalkoztunk például paprika-, paradicsom- és uborkapalánták nevelésével is. Utóbbit abbahagytuk, a Covid-járvány ugyanis annyira felemelte a fűtés árát, hogy nem bírtuk kitermelni a költségeket. Végül az őszibarack és a szamóca mellett döntöttünk. Sajnos, azt kell mondanom, hogy a helyzet nem jó, nagyon nehéz, ráadásul az időjárás sem kedvez nekünk.

Pedig szükség lenne némi pluszra, már csak azért is, hogy a következő évet normális anyagi helyzettel tudjuk indítani.

Farkas Tiborék rengeteget dolgoznak. Azt mondja, amikor az idő engedi, kint vannak a földeken.

– Családi gazdaság vagyunk, a szó szoros értelmében. A munkát tavaszig édesapám, édesanyám, jómagam végeztük. Sajnos édesapám nemrég elhunyt. A feleségem besegít, de neki van munkahelye, így a feladatok nagy részét anyukámmal – aki hetven­éves – végezzük. Két hektáron termelünk, de nem a legmodernebb technikával és nagy gépekkel, hanem kistraktorral, kapáló- és permetezőgéppel. Soha nem kaptunk támogatást, amit elértünk, az teljesen önerőből történt. Amikor az időjárás engedi, minden percben kint vagyunk a gyümölcsösben és a fóliában. Szabadság és szabadnap talán csak november közepétől február elejéig van. De ezt sem úgy kell elképzelni, hogy lógatjuk a lábunkat, pihenünk. Ilyenkor van a gépkarbantartás, s elvégezzük azokat a munkákat, amikre máskor nincs időnk, lehetőségünk.

Farkas Tiborék csak friss gyümölcsöt kínálnak, s az esetek túlnyomó többségében üres kosárral térnek haza a piacról. Ez a tény pedig nagyon beszédes a minőséget illetően.