Az új tárcavezető 1976-ban született a horvátországi Slavonski Brodban. Jogász végzettségű, az Újvidéki Jogi Kar tanára és docense. Kőkemény nemzeti retorikájáról vált ismerté politikusként a belgrádi parlamentben, melynek 2007 óta a képviselője. Korábban a Szerb Radikális Pártban politizált, ma a Szerb Haladó Párt vezetőségi tagja. 2022 és 2024 között ő töltötte be az államigazgatási miniszteri posztot.
Aleksandar Martinovićnak eddig nem sok, sőt semmi köze nem volt a mezőgazdasághoz és az élelmiszer-termeléshez. Hogy miért éppen ő került az agrártárca élére, arra a lehetséges és valószínű magyarázat az, hogy az elmúlt évek során folyamatosan nőtt az elégedetlenség az országos agrárpolitikával szemben a szerbiai mezőgazdasági termelők körében, akik több alkalommal is forgalomkorlátozó tiltakozásba kezdtek az országban.
Az eddigi miniszter, Jelena Tanasković pedig, aki mindössze másfél évig vezette az agrártárcát, nem mindig tudta hatékonyan képviselni a kormány érdekeit a gyakran hangosan fellépő földművesekkel és állattartókkal szemben, ezért több alkalommal megtörtént, hogy Ana Brnabić akkori miniszterelnök beavatkozására is szükség volt, hogy ne végződjenek kudarccal a termelőkkel folytatott tárgyalások.
Nagy kérdés, hogy a politikai ellenzékkel szemben eddig jól bevált retorika miként működik majd abban az esetben, ha a mezőgazdasági termelők ismét demonstrációra kényszerülnek a méltánytalan agrárpolitika miatt. Az volna az ideális megoldás, ha a kormánynak ezt a csapdahelyzetet sikerülne elkerülnie. Viszont a Magyarországhoz képest jóval szerényebb agrárkasszával rendelkező nyugat-balkáni országban szinte borítékolható, hogy a tömeges gazdatüntetések meg fognak ismétlődni. Hogy miként oldja fel majd a kormány és a termelői érdekvédelmi szervezetek képviselői közötti vitát az új tárcavezető, azt az idő fogja megmutatni.
Biztató, hogy a május csapadékkal kezdődött
A mezőgazdasági miniszter személyénél azonban jobban foglalkoztatta az elmúlt hetekben a szerbiai termelőket az, hogy mikor lesz végre kiadós eső. Az elmúlt három hónapban ugyanis a talaj felszíni rétege a csapadékhiány miatt teljesen kiszáradt, így bizonytalanná vált az elvetett mag csírázása és kelése – magyarázza Tóth László, a temerini Zsúnyi-Szilák földműves szövetkezet agrármérnöke.
– Nagyon örülünk a május első napjaiban mért 23 liternyi csapadéknak. Az idei év is alátámasztja azt, hogy a májusi eső valóban aranyat ér. Az elmúlt három hónap során ugyanis csak nyomokban volt eső.
Történt ez azt követően, hogy az elmúlt ősz ideális csapadékmennyiséget hozott és még januárban is bőven volt vízutánpótlás. A hőmérsékleti viszonyok is megfelelően alakultak, ennek köszönhetően márciusban az őszi vetésű kalászosok már erőteljes fejlődésben voltak. De mivel februárban, márciusban és áprilisban hónaponként alig tizenegynéhány liter eső áztatta a földet, áprilisra a talaj felszíni rétege teljesen kiszáradt. Amikor a búza és az árpa szárba szökkenése zajlott, már alig volt nedvesség a talajban, emiatt alacsonyak maradtak a vetések. Már most biztosak lehetünk benne, hogy a kalászos gabonák esetében a hozamok átlag alattiak lesznek, és abban is, hogy a betakarítás a megszokott idő előtt, már június első felében megkezdődik. Ugyanez a helyzet az olajrepce esetében is – hangsúlyozta a szakember.
Tóth László a tavaszi vetések fejlődése vonatkozásában már bizakodóbb. – Azokon a parcellákon a legszebbek az idei vetések, amelyeken a termelők az ősszel fellazították és elsimították a talajt és ezzel csökkentették a kipárolgást, megőrizték a nedvességet. Ezeken a táblákon szépen kikeltek és arányosan fejlődnek a növények. Ahol viszont az ősszel csak goromba talajművelés történt és a hantok szétverését, elsimítását a vetés előtti időszakra hagyták, vagy tavaszra maradt még a szántás is, azokon a területeken nagyon egyenetlen, tarka a kelés. De arra is volt példa, hogy a talaj az egyenetlen felszín miatt olyannyira kiszáradt, hogy a termelők nem merték elvégezni a vetést, inkább megvárták a május elején érkezett esőt, és csak utána láttak hozzá.
