Márpedig mindig nagyon izgalmas új dolgokat, szokatlan hasznosítási módokat felfedezni kedves növényeinkkel kapcsolatosan. fűszer

Barátcserje (Vitex agnus-castus)

Tavasszal szeret biztosra menni és hosszan lustálkodni, de sajnos egy késői erősebb fagy így is károsíthatja. Imád teljes napfényben sütkérezni és jó vízelvezetésű talajra van szükséges. Virágzását mindig lélegzetvisszafojtva várjuk, mert természetesen akkor a legkáprázatosabb, habár tenyeres levelei az egész idény alatt látványossá teszik. Heteken át nyíló apró virágainak azonban rajtunk kívül megannyi pollinátor is örül. Később pedig mi örülhetünk szorgalmas munkájuk gyümölcseinek. Aromás leveleit ízesítésre, megszárított termését borspótlóként használhatjuk, de minden részét csak visszafogottan.

Fűszercserje (Calycanthyus floridus)

Termékeny talajba, napos vagy félárnyékos helyre illik ültetni. Pompás illatú, bíborvörös, különösen dekoratív virágokkal rendelkezik. Viszont fűszerezéshez nem ezekre lesz szükségünk. Hanem a kérgére, amit hasonlóképpen használhatunk, mint a fahéjat. Nyár közepétől vághatunk róla ágakat, hántsuk le a kérget, szárítsuk meg és tegyük légmentesen záródó üvegcsébe. Zúzzuk porrá mielőtt használnánk.

Kínai tüskéssárgafa (Zanthoxylum simulans)

A rutafélék családjába tartozó kistermetű, terebélyes lombkoronájú, alacsony fácska törzsén és ágain bizarr rücsköket visel, amik a tüskék elfásodásával keletkeznek. Apró sárgás virágai májusban-júniusban nyílnak, majd átadják helyüket a kis, kerek, aromás bogyócskáknak, amelyek éretten pirosra színeződnek. És egyébként csodás egységet alkotnak az ősszel a sárgára színeződött lombbal. Ezekből nyerjük majdan a citrusos ízű fűszert, a bizsergető és nyelvzsibbasztó hatású szecsuáni borsot.

Torzsás ecetfa (Rhus typhina, syn. Rhus hirta)

Az Észak-Amerikából származó, nagyjából Európa egész területén meghonosodott díszcserje a szömörcefélék családjába tartozik. Kiválóan alkalmazkodik és a szárazabb területeken is életképes. Kiterjedt gyökérrendszerrel rendelkezik, megakadályozza a talajeróziót és széltörőként is funkcionál. Kétlaki, ezért termésre leginkább akkor számíthatunk, ha rendelkezünk két különböző nemű egyeddel. Virágzása júniustól augusztusig tart és meglehetősen diszkrét, azonban bíborvöröses színű, szőrös termései még télen is látványosan „izzanak”. A termések meglehetősek kicsinyek, markánsan savanyúak, nem igazán húsosak, de legalább bőségesen rendelkezésre állnak. Savanykás ízt kölcsönözhetünk vele különféle ételeknek, italoknak, sőt használható pitetöltelékként. Már az éretlen termések is alkalmasak üdítőital készítésére és ecetsavanyításra. Ha fűszerként szeretnénk használni, érdemes augusztusban begyűjteni a „csúcsokat”, amíg még ragyogóan szép színűek és jó állapotban vannak. Aztán szellős, hűvös helyen tartsuk papírtasakban.