0,00 HUF

Nincsenek termékek a kosárban.

2024. szeptember 20.

Akit a ló szeretete megfogott

Pongrácz István, a PAM-FARM Kft. cégalapító szakembere ma sem áll meg, ha nem egy tárgyaláson ül, akkor feleségével a világot járja, vagy befogja a lovakat és körbekocsizza a birtokot.

Pongrácz István mint építőkockákat rakja össze az életét, s mikor már azt gondolnánk, az utolsó elemet is felrakta, újabb ötlettel áll elő. Ebben nagy segítségére van a család, különösen legkisebb fia, aki agrármérnökként igyekszik megvalósítani terveit. A somodori PAM-FARM Kft.-ben is minden egymásra épül, a növénytermesztés, a vetőmag-feldolgozás, az állattartás, a kereskedelem. A cégalapító szakember ma sem áll meg, ha nem egy tárgyaláson ül, akkor feleségével a világot járja, vagy befogja a lovakat és körbekocsizza a birtokot.

– Apám hétéves koromban felültetett a lóra, és attól kezdve 26 éves koromig versenyszerűen díjugrató voltam. Utána jött a család, jöttek a gyerekek, már csak a szennai skanzenban tartottunk két lovat egy orvos barátommal.

Megmaradt hobbinak, ma is vannak lovaim, idézte fel a kezdeteket.

A PAM-FARM Kft. a nevét három fiáról, Péterről, Andrásról és Mátéról kapta, miután pedig megszületett a lánya, s 2006-ban kiköltöztek a városból, hogy ő is nevesítve legyen, a helyet Gabriella Majornak keresztelték. Piarista kusztodiátus uradalom volt, amit 1963-ban pártutasításra elbontottak, de nemcsak ezt, hanem a falut is a tanácselnök határozatára leköltöztették a völgybe. A régi település a dombháton futott végig, emlékét őrzi egy barokk, Mária Terézia korabeli kápolnarom, és körülötte a temető. A temetőben még vannak sírok, egyet-egyet ma is látogatnak.

– Az intézői ház volt, amiben élünk, aztán a téeszvilágban kocsma lett, majd hagyták lepusztulni, és ebből építettük föl magunknak az otthonunkat. Itt lakunk 2006 óta, meséli, pedig sem Somodorhoz, de még Somogy megyéhez sem kötődött, tősgyökeres szentendrei.

Feleségével Budapesten, a sport révén ismerkedett meg, aki Istvánhoz hasonlóan válogatott kerettag volt. Csak ő röplabdában, István pedig a díjugratásban, a Budapesti Honvédnél lovagolt. Az egyetemi évek alatt házasodtak össze.

Szakmai pályafutását a Herceghalmi Kísérleti Gazdaságban, a Hungahib sertéshústermelési rendszerben szaktanácsadóként kezdte. Egy idő után Somogy megyét is megkapta, ezzel közelebb került a feleségéhez, aki Kaposváron volt ügyvédjelölt. Innen igazolt át a Boscoophoz, s lett juhászati szaktanácsadó, mint meséli, a birkához csak annyit értett, amennyit az államvizsgára kellett tanulni.

– Nagyon jó társaságot hagytam Herceghalmon, itt viszont senki nem volt hajlandó megjegyezni a nevemet, kizárólag úgy szerepeltem, mint a Csorba Éva ügyvédnő férje. Elég zabos voltam tőle. Kaptam három hónap próbaidőt, s miután aláírtam a szerződés, kiderült, hogy a két elődöm már megbukott. Elmentem a juhászatokba, megmondtam nekik, jó, hogy szaktanácsadó szerepel a névjegykártyámon, inkább én kérek tőlük tanácsot, vázolta a helyzetet, de nem adta fel, meg akart felelni. Közben kitöltötte a maradék katonaidőt, mire leszerelt, betöltötték az állását. Átnyergelt szarvasmarhásnak, ebből fakadtak a privát munkák, egy állatorvos barátjával kezdett el szarvasmarhát szarvtalanítani.

Közben a Balatonnagybereki Állami Gazdaságban dolgozott főállásban kereskedőként, lovat és marhát hoztak be Erdélyből, erre szerveztek olasz exportot.

A vágóló  akkor nagy üzlet volt. Hogy ne unatkozzon, a gazdaság vadászati részlegének a vadhűtői is hozzá tartoztak országos szinten.

Jártában-keltében megszólították, van egy kis kukorica eladó, pár száz tonna, mellé egy kis borsó. Meglátta benne az üzletet. Így járt két szomszédos szövetkezettel, melyek egymástól légvonalban alig tíz kilométerre voltak, viszont az elnökök nem beszéltek egymással. Az egyiknek komoly állattenyésztése, sertései voltak, a másiknak pedig rengeteg kukoricája. Összekötötte a kettőt, a jutalékból vásárolta meg élete első faxgépét. Ő volt az országban a kétszázadik vevő. – Ezek az eszközök megkeresték az árukat, és így tudtunk továbblépni. Nagyon sokat mentem, ma sem állok le, hozzátartozik az életemhez a mozgás, hívta fel a figyelmet.

– Napjainkban 1052 hektár szántóterületet művelünk, ehhez jön a mintegy 40 hektár erdő, a 66 hektár rét-legelő. Ez utóbbi mindig úgy jött, amikor vettünk egy földet, akkor szóltak, vidd el azt a kis rétemet is. Ebből kifolyólag széttagolt a rét-legelő, oda nem vihetjük ki az állatokat, viszont a szénát, a takarmányt hasznosítani kell. Éppen ezért vannak a marhák, a birkák, a kecskék. A hat ló jelenti a hobbit. Két lipicai, két holland fogatló, és van két hátasló, anya meg a fia, ők már Somodoron születtek, magyarázza, miközben körülöttünk ugrándozik Vacak, a négyhónapos labrador kölyök, s valahol a háttérben még a foxit is kellene látnunk. Ha egy hónappal később mennék, egy moszkvai őrkutya is a nyomomban lenne, ahogyan mondja, most van beszerzés alatt.

A termelés mellett megmaradt a kereskedelem is, mivel egy akkora gazdaságban mindennel kell foglalkozni.

Akkora a birtoktest, ami szükségessé teszi a megújulást. Mátéval közösen tud dolgozni, együtt nagyon sok mindent meg tudnak oldani, amit egyedül, 67 évesen már nem biztos, hogy akarna. Pont a mezőgazdaság az, ahol nem lehet rutinszerűen gazdálkodni, nincs két egyforma év. Négy gyermeket neveltek fel, nagy szerencséjének tartja, hogy a legkisebb fiával dolgozhat együtt, a többiek más hivatást választottak. Máté tizenöt éves korában már a mérlegházat kezelte.

Pongrácz István és Pongrácz Máté a hétköznapokban is együtt dolgoznak
Forrás: Magyar Mezőgazdaság

Szaklap, amelyben a cikk megjelent:

Magazin ajánló: