Az állattartó telepeken, az alkalmazott tartástechnológia fejlődésével, egyre nagyobb mennyiségben keletkezik hígtrágya és/vagy trágyalé. Korábban, míg el nem szabadult a gáz ára, ezekre szükséges rosszként, költségnövelő tényezőként tekintettek a gazdaságok. Mára megnövekedett az ázsiójuk, hiszen 1 köbméterükben, attól függően, milyen állatfajtól származnak, több kilogramm nitrogén, foszfor és kálium van. Egy jól átgondolt, a táblák távolságát, tagoltságát figyelembe vevő kijuttatási technológia megválasztásával azonban már komoly értékként tekinthetünk rájuk, vezette fel az Axiál Gyakorlati Akadémia egyik előadását Pintér Zsolt ügyvezető. Ezt a holland Vervaet gyár kereskedelmi igazgatója, Jonathan Hoekman tartotta Hígtrágya, mint értékes tápanyag – a kijuttatás fortélyai címmel.

Kijuttatás állományba

Az állományba történő kijuttatásnak is több módja van, a legrégebbi az ütközőlapos megoldás. Ennél valamivel jobb a csőfüggöny használata, az ütközőlaposhoz képest sokkal kevésbé szennyeződik a növényzet. A csúszócsoroszlyás kijuttatás áll legközelebb az injektáláshoz, ekkor a sorok közé és a talajba jut a hígtrágya (1. ábra).

Ha ugyanis az ütközőlapos kijuttatás nitrogénveszteségét 100-nak vesszük, csőfüggönnyel 66, csúszócsoroszlyával 72, egyenes tárcsás kijuttatással pedig a legtöbb, 89 százalékkal kevesebb lesz a nitrogénveszteség (2. ábra).