A megelőzéshez a legfontosabb tehát a saját étkezésünk és étkezéshez való viszonyunk átgondolása, szükség esetén reformálása. Ezután a hozzátáplálás idején figyelni az expozícióra, a változatos kínálásra a családi ételekből, később, 1-1,5 éves kor után pedig néhány alapelv betartására. Ezek közül a legfontosabbak a közös családi étkezések és ételek, a nyomásgyakorlás, és például a B, C opció kínálásának beszüntetése, a pozitív és támogató légkör biztosítása az étkezéseknél. Felnőttként, ha az asztalnál mindenki a mi piszkálásunkkal lenne elfoglalva, akkor nekünk vajon mennyi kedvünk lenne enni és ott ülni?
A DOR (Division Of Responsibility) mindennek az alapja. A felelősségmegosztás elve szerint a szülő felelőssége az, hogy mi, mikor éshol és hogyan kerül kínálásra. A gyereké pedig az, hogy ebből elfogad-e bármit, és ha igen, akkor mennyit. A válogatósság hátterében szinte mindig megfigyelhető a DOR elcsúszása. Vagy azáltal, hogy a szülő piszkálja a gyereket, mit és mennyit egyen meg a felkínált ételből, vagy a gyerek veszi át a szülői köröket, amikor ő mondja meg, hogy mi legyen a vacsora, hogy mikor egyen, stb. Amíg ezeket nem rendezzük, nincs megfelelő határhúzás, a szigorú kereteken belül viszont szabadság és döntési jogkör, azaz kontroll biztosítása a gyereknek, nincs szülői önismeret és megfelelő érzelemszabályozás/indulatkontroll, addig teljesen felesleges arról beszélni, hogy pontosan mit is eszünk. Hiszen a válogatósság a legritkább esetben szól csak az ételről, ez egy sokkal komplexebb kérdés, amelynél már transzgenerációs, örökölt evésminták és a saját viszonyunk az étkezéssel is képbe kerül. Így mindig tágabb kontextusban érdemes a kérdéssel foglalkozni.
Érdemes is időt és energiát fordítani a gyerekek kulináris nevelésébe, hiszen egy életre szóló ajándék az, ha később magától értetődő lesz számukra a természetes, valódi alapanyagokból készülő tápláló fogások sokasága és a nyitottság mindenféle izgalmas ételre. Nem hiszem, hogy ennél van jobb befektetés, amit értük tehetnénk!
Ez is érdekelheti:
Kétségbeejtő változás a modern, városi emberek szervezetében – így tehetünk ellene
