A Magyar Kertörökség Alapítvány (MKA) is ehhez a gondolatmenethez kapcsolódva jött létre az ön vezetésével?

Igen, azért lett kertörökség a nevünk, mert ebbe a fogalomba nagyon sok minden beletartozik és az emberek számára sokkal jobban megragadható. Feladatunk, hogy szakmai civil szervezetként tudjuk képviselni, összekötni, népszerűsíteni a zöldszakma érdekeit, ahogy tettük például az építésügyi kerettörvény kapcsán is. Tevékenykedünk a szakmai területek összefogásában, megismertetjük az innovációkat. Küldetésünknek tekintjük, hogy közérthetően, nem tudományos nyelvezeten minden ember számára elérhetővé tegyük a tudást, tudjunk szólni a gyerekektől kezdve a társadalom minden rétegéhez. A kertörökség közös kincs, mindenki öröksége, valójában a jövő nemzedékeié. Olyan közös érték, amihez az emberek könnyen tudnak kapcsolódni, hiszen mindenki kötődik valamilyen élménnyel egy kerthez.

Milyen területeken igyekszik az MKA nyitni a lakosság felé?

Nagyon fontosak a könyvek, a kiadványok, hogy mindenki, aki szeretné, tudományos igényű, de könnyen érthető tudást szerezhessen. Szintén fontosnak tartjuk az önkéntes mozgalmak beindítását a történeti kertekben, aminek Angliában nagy hagyományai vannak. Például a National Trust szervezet működési költségének ötöde önkéntes munka. Mi is tagja vagyunk a The International National Trusts Organisation szervezetnek (a kulturális örökség védelme iránt elkötelezett civil szervezetek nemzetközi hálózatának – a szerk.), igyekszünk átvenni a tapasztalataikat, hálózatosítani a kerteket és ebben a folyamatban az önkéntesség kiépítését lényegesnek tartjuk. Konferenciáinkon vannak gyermekprogramok, mert a múzeumpedagógiai és környezeti nevelés, a mesevilág is fontos.

Iszkaszentgyörgyön, 2023 telén kezdeményeztük a Dendrológiai és kert­örökségi esték című előadássorozat létrejöttét, ami nagyon látogatott volt. A Nemzetközi Dendrológiai Alapítvány, a helyi önkormányzat és az MKA együttműködésének köszönhetően öt alkalommal hívtuk meg a környékbelieket. Sikeres volt a rendezvény, szeretnénk folytatni, mert az emberek érdeklődőek.

Nem értek egyet azzal az irányzattal, hogy gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan. Szerintem gondolkodjunk lokálisan és legyenek egyetemes értékeink, mert akkor meg tudjuk őrizni az örökségünket, de ezzel együtt tudunk egyetemes léptékben is gondolkodni. A helyben gondolkodásra és cselekvésre kell megtanítani a jövő generációját.

Tájépítészként mit tekint fő feladatának ezen sokféle tevékenységből?

A szakmánk nagyon összetett, mindig arra törekedtem, hogy az elmélet és a gyakorlat az életemben soha ne legyen különválasztva. A tervezés mellett – ami felemelő, egyben nehéz feladat a gazdasági élet szereplőjének lenni – alapvetően aktív civil ember vagyok. Nagyon jó csapatokban dolgozom fantasztikus kollégákkal együtt, akik nagy tudással és lelkesedéssel képviselik a feladatokat. Ez egy nagy közösség, amiben remélem, mindenki jól érzi magát. Hosszú távon azért a bakancslistámon a könyvírás szerepel, amire most nincs időm, de bízom benne, hogy egyszer még lesz.

Amikor elkezdte a szakmát, ezt az irányt képzelte el magának, vagy fokozatosan alakult ki mindaz, amivel ma foglalkozik?

Alapvetően kerttörténész szerettem volna lenni, de amikor végeztem, erre nem volt lehetőség. Nagyon hálás vagyok, hogy végigvezetett az utam az elmélet mellett a gyakorlaton is, volt benne kertfenntartás, cégalapítás, vállalkozás vezetése, tanítás, annak köszönhetően a Kárpát-medence megismerése. Ha visszanézem az életutamat, azt hiszem, nagyon jó, hogy ez így történt. Fontosnak tartom a személyes tapasztalást és a dolgok megélését, mert ez visz bennünket előre még akkor is, ha sokszor nehéznek tűnik. táj

Ez is érdekelheti:

• Kert: legyünk kreatívak és egy kicsit álmodozók
• Kertörökség és tájépítészet