Tavasszal becsengettek az év második negyedévének legnagyobb megmérettetésére, amelyen közel százezer ifi méri össze tudását, egyénenként legalább öt kategóriában. Április elsejét már régen magunk mögött hagytuk, így a meghatározás korántsem tréfa vagy túlzás, csupán arról van szó, hogy indulóink a nyereg helyett székeken ültek, a pályarajzokat pedig tételekre cserélték. A továbbtanulás és a pályaválasztás kérdésköre pedig a lovas közösség fiataljait sem kerüli el.
A márciusi és áprilisi Pegazusban kommunikációs nézőpontból közelítettük meg a témát.
Munkaerőhiány
Fokozott izzadás, puffadás, megszokottól eltérő ürítés; nyugtalanság, has felé irányuló rúgások, lefekvés és nem hallható bélhang. Csak néhány a rettegett kólika tünetei közül, amelyeket az emésztőrendszer betegségei idéznek elő. Bizonyos statisztikák szerint a sántaság, az eldurvult kehes állapot, az ellés és a sérülések sürgősségi ellátása mellett a kólikagyanú az egyik leggyakoribb ok, amiért a lótulajdonosok állatorvost hívnak.
A köznyelvben bélsárpangásként elterjedt betegség közvetlen életveszélyt jelent és szakszerű ellátás hiányában akár az egyed halálát is okozhatja. A doktorok teljes kapacitáson dolgoznak és még így is számtalanszor előfordul, hogy a lovasok kétségbeesetten adják kézről kézre a telefonszámokat reménykedve, hogy még időben érkezik a segítség.
Közelítsük meg a helyzetet számokban: Magyarországon az állatorvosként végzetteknek csupán körülbelül öt százalékából lesz – évfolyamtól függően – „lódoktor”. A pályán lévő aktív, klinikákon, vegyes vagy kifejezetten lovakra specializálódott praxisokban dolgozó orvosok létszáma 150-200 fő körül mozog.
Hazánkban hozzávetőlegesen 3000-3500 lótartóhely működik – ide sorolva a lovardákat, magánházakat és méneseket egyaránt –, amelyeknél összesen mintegy 60 ezer ló él. Nagyságrendileg tehát 300-400 ló jut egy szakemberre, ha élünk azzal az idealista feltételezéssel, hogy mindegyikük részesül ellátásban.
Állatorvosi asszisztens
Az MKKR által 5. szintre sorolt állatorvosi asszisztens szakképesítésre felkészítő szakmai képzését – az OKJ utódrendszere – sikeresen teljesítő tanulók képessé válnak arra, hogy közreműködjenek – állategészségügyi ismereteiknek birtokában – a betegvizsgálat, betegellátás, szűrővizsgálatok, kórboncolás, sebészeti, szaporodásbiológiai és járványvédelmi feladatok végrehajtásában.
Az egyszerűbb betegségeket az állatorvos utasításai szerint, annak felügyelete mellett kezelik. A sebészeti beavatkozásoknál részt vesznek az állatok előkészítésében, valamint segédkeznek a sebészeti beavatkozások végrehajtásában.
A kezeléseket, műtéteket követően megcsinálják az előírt utókezeléseket, beadják a szükséges gyógyszereket. Figyelemmel kísérik a rájuk bízott állatok egészségi állapotát, életjelenségeit, időszakosan ellenőrizve a szükséges paramétereket. Feladatukat az állatjólléti szempontokat folyamatosan szem előtt tartva látják el. Ismerik a kisállatok és a gazdasági haszonállatok anatómiáját, élettanát, tipikus betegségeit és a gyógyításukhoz szükséges alapvető eljárásokat, eszközöket és környezeti kondíciókat.
Belátják annak jelentőségét, hogy a szolgáltató állatorvosi tevékenység során az állatokon alkalmazott beavatkozásokért, kezelésekért a szolgáltató állatorvos viseli a felelősséget. Részt vesznek az állatorvos hatósági élelmiszerhigiéniai, járványvédelmi feladatainak elvégzésében. Szükség esetén összegyűjtik, majd ártalmatlanítják az elhullott állatokat és egyéb állati melléktermékeket. Segédkeznek a laboratóriumi vizsgálatoknál, méréseknél, a különféle mintavételezésekben és az elhullott állatok boncolásában.
Képzést indító intézmények: Állatorvostudományi Egyetem; OKTÁV Továbbképző Központ; Perfekt Gazdasági Tanácsadó, Oktató és Kiadó Zrt.; Mesto Csoport Kft; Focus Szakképző Iskola, Technikum és Oktatóközpont; EFEB Felnőttoktatási Központ; Északi Agrárszakképzési Centrum; Déli Agrárszakképzési Centrum.; Murmuczok Oktatási Centrum (szervez kifejezetten lógyógyászati asszisztens képzést is).
