A mezőgazdaság digitalizációja nem létezik informatika nélkül. Ez mára az élelmiszertermelésben és -feldolgozásban dolgozó szakemberek számára egyértelművé és elfogadottá vált. Manapság igen sokszor hallani, hogy a precíziós állattartási technológia a jövő technológiája, de hogy ez mit is jelent pontosan, igen nehéz megfogalmazni.
Fotó: Csatlós Norbert
A technológia olyan lehetőséget nyújt az állattartók számára, hogy akár egy nagy létszámú telepen is adott a lehetőség az egyedek teljesítményének nyomon követésére, és esetleges probléma fennállása esetén a minél korábbi, hatékony beavatkozásra.
A precíziós technológiák lényege, hogy rengeteg információt, adatot gyűjtünk az állatról, a takarmányról és a környezetről, melyek ismeretében az állat igényeit jobban kielégítő takarmányozást és környezetet lehet biztosítani, mindez pedig pozitívan hat a termelés hatékonyságára. A precíziós technológiák alkalmazása során a megfelelő eszközök, szenzorok és programok segítségével folyamatosan nagy mennyiségű adatot gyűjtenek, ezeket számítástechnikai modellekkel dolgozzák fel, amely közvetlen visszacsatolással változtat az egyes technológiai elemeken (ventiláció, hőmérséklet, takarmánykiosztás szabályozása stb.), vagy figyelmezteti a gazdát a döntési helyzetre és a beavatkozás szükségességére.
Az adatfeldolgozás 6 pontja
Dr. Alexy Márta, az ELTE Informatikai Kar egyetemi docensének kutatási területe a precíziós sertéstartás. A szakember definíciója szerint a precíziós állattartási technológia „a nagyüzemi állattartási rendszerekben az állat-környezeti interakció elemzése és az abban rejtett mintázatok azonosítása digitális adatokon alapuló adatbázis adattudományi módszerekkel való alkalmazásával a termelés minőségének és mennyiségének optimalizálása érdekében kialakított rendszer”. A technológia során olyan elemek kerülnek alkalmazásra, mint például a digitális adatok gyűjtése, továbbítása, az adatok tárolása, majd elemzése, a kapott eredmények vizualizálása és legvégül a szükséges feladatok végrehajtása.
Az adatfeldolgozás során hat pontot szükséges áttekinteni. Elsőként az adatgyűjtés zajlik, ami történhet a telep környezetéből és az állatok egyedeiről is. Azt fontos megjegyeznünk, hogy
A környezet központi adatgyűjtése során kiemelten kell ügyelni arra, hogy az állat milyen – szabadban, legelőn tartott vagy zárt intenzív – rendszerben van elhelyezve. Abban az esetben, ha a szabadban vannak az állatok, akkor egy kihelyezett meteorológiai állomás segítségével tudunk a környezetükből adatokat gyűjteni, viszont, ha zárt tartástechnológiáról van szó, akkor a környezeti paraméterek (hőmérséklet, páratartalom, ammónia-, szén-monoxid-szint) sokkal könnyebben mérhetőek. Az állat oldaláról történő adatgyűjtés nagyban függ az állat faji sajátosságaitól, amelyek meghatározzák az adatok gyűjtésének lehetőségét is. Egy szarvasmarha esetében ez könnyűnek mondható, hiszen alapjában véve egy nyugodt fajról van szó, könnyen elhelyezhetők rajta vagy akár benne is szenzorok. A sertés esetében ez kicsit más, mondhatjuk nehezebbnek, hiszen
Amennyiben mégis szeretnénk valamilyen szenzort elhelyezni az egyeden, akkor egyedül a füleket lehet használni.
