A Cargill közelmúltban rendezett mátraházai regionális szakmai rendezvényén az üszőnevelés több aspektusa is szóba került. Szőnyi Viktor, az Sz-Consult Agrártanácsadó Kft. vezetője előadásában példákon keresztül ismertette, hogy a hazai tejelő tehenészetek számára mekkora gazdasági lehetőséget jelent az üszőnevelés és a genomtesztek újszerű használata. Mint fogalmazott, ha nem csak a tej eladását tekintjük bevételi forrásnak, akkor olyan pénzügyi tartalék van ezen a területen hazánkban, ami akár a gazdaságok nyereségességét is nagyban befolyásolhatja.
Azonban egy gazdaság jövedelmezőségét nem csak a tejtermelés mennyisége határozza meg, a borjak és nevelésük szintén jelentős árbevételt, illetve tartalékot jelentenek – ez pedig különösen a kisebb gazdaságokra igaz.
A hatékonyság fogalmát általában úgy határozzák meg, hogy egységnyi befektetés minél több hozamot, alapvetően jövedelmet produkáljon. A jövedelem elérésében egy tejelő tehenészetben nagyon nagy szerepe van az üszőnevelésnek. Kissé provokatív módon úgy is fogalmazhatnánk, hogy ha olcsón jó üszőt állítunk elő, akkor teljesítettük is a feladatot. Fontos azonban tisztázni, hogy mi az olcsó: jelentheti azt, hogy nem drága, meg azt is, hogy gyorsan termelésbe fogható. A legjobb, persze, ha a kettő együtt jár, ami szarvasmarha esetén általában megoldott. A jó üsző nyilvánvalóan az, amelyik később sok tejet termel, és a legrövidebb nem termelő időszakot követően termékenyül és kezdi meg a termelését.
Hasonlítsunk össze két tehenészetet!
Üszőnevelés kapcsán az első három-négy hónap meghatározó, az ekkor elvégzett munka komolyan befolyásolja az eredményességet. Példaszámításként vegyünk alapul két céget (A és B), mindkettőben 1000 tehénnel és évi 500 üszővel számolunk. Az „A” cégnél a 12. hónapban történik a tenyésztésbevétel, és állományszinten a 14. hónapban a vemhesülés. A „B” cég esetében a 15. hónapban történik a tenyésztésbevétel és a 18. hónapban a vemhesülés. (Érdekesség, hogy biológiai adottságok miatt a 15 hónapos korban tenyésztésbe vett állat nem tud állományszinten a 18. hónapban vemhesülni – de a példa kedvéért jóindulatú a számítás.) Korábban a háznál tartott tehenek vemhesülése átlagosan 24-28 hónapos korban történt. Az új stratégiák közötti különbség jelentős lehet egy 1000 egyedes tehenészetnél, nagyobb létszámnál pedig még nagyobb az eltérés.
Ez komoly költségtétel, de sokkal nagyobb hozamkiesést és hatékonysági problémát okoz. Ha ezt a 2000 hónap különbséget elosztjuk 9,5-el (vagyis a vemhességi idővel), akkor kiszámítható, hogy ez idő alatt 210 borjú nem született meg. (Ha szexált sperma használatával számolunk, akkor a számítások eredménye 180 meg nem született üsző.)
Természetesen ez a példa nem arra szolgál, hogy ellési hullámot gerjesszen, hiszen az a növendék-férőhelyeken okoz majd problémát. Továbbá a számok könnyen változtathatók és behelyettesíthetők minden gazdaság saját adataival. A példa mentén továbbhaladva az is kiszámítható, hogyha a 2000 hónap napjainak számát, amivel az 500 üsző hamarabb ellik meg, megszorozzuk napi 33 liter tejjel, akkor kapunk 2 millió liter olyan tejet, amit a „B” gazdaságnak nincs lehetősége megtermelni. Szintén fontos különbség, hogy amikor a „B” cég állománya elleni kezd, akkor az „A” cégnél lévő borjak már négyhónaposak.
